Kaszás Attila halála után tíz évvel is közösséget tart össze

Zsigárd. Vannak pillanatok, melyeket nehéz a megfelelő jelzőkkel illetni. Ilyen pillanatok gyors egymásutánja volt a napokban megrendezett Kaszás Attila Jótékonysági Emlékgála a tíz évvel ezelőtt elhunyt színművész szülőfalujában, a mátyusföldi Zsigárdon. A magyar zenei és teátrumi paletta élvonalbeli képviselői üdvözölték egymást cinkos kacsintással, meleg öleléssel, sok mosollyal és minden irányból hömpölygő, őszinte szeretettel. Itt volt egy tüneményes kislány, Luca, aki soha nem láthatta az édesapját. Jancsika, a bátyja is szavalt, büszkén kihúzva magát, az arcán a bizonyossággal, hogy valaki őt odafentről hallgatja és bizonyára nagyon büszke rá. Ildikó a hitvestárs táncra perdült a színpadon, mosolygott. Margitka, az édesanya is örült a barátoknak, de a szemében gyakran jelent meg könnyfátyol. Csak az nincs itt, aki ezt a társaságot eggyé kovácsolta. Kaszás Attila tragikus hirtelenséggel, tíz évvel ezelőtt hunyt el.