Talpon maradtak, töretlenül fejlődnek
Szlovákia sertéshúsból csak harminc százalékban önellátó. A Tőketerebesi járás az önellátást szem előtt tartva elbírna 10 ezer felnevelt sertést is. Ezzel szemben a valóság ennek a negyede, amiből 1600 állat a Bodrogközi Hús tavaly tavasszal átadott, egyik legmodernebb sertésfarmján nevelkedik. Az ügyvezető igazgatóval, Balog Rolanddal beszélgettem.
Saját farmról való friss sertéshúst saját üzemben, saját receptek alapján, a becsületes hentes hagyományokat megtartva modern technológiával feldolgozni, majd ezt saját márkaboltokban közvetlenül értékesíteni – a kezdetektől fogva ezek voltak a cég elképzelései és célkitűzései. A lapunk hasábjain 2019 decemberében, az akkor éppen öt éve működő vállalkozás bemutatásában, az említett 3 pillér közül kettőről tudtak nyilatkozni a cég tulajdonosai. Nem sejthették, hogy a világjárvány miatt a farm létrehozására vonatkozó, a Baross Gábor Terv keretében nyertes pályázatuk kivitelezése elhúzódik.
Hogyan képzeljék el olvasóink a legmodernebb digitális technológiákat alkalmazó farmjukat?
A ladmóci telephelyünk még a ‘80-as években épült. Ahhoz, hogy elképzeléseink szerint nevelhessük a jószágokat, a pályázati keretnek köszönhetően két épületét teljesen felújíthattuk. Ezek a modern technológiának statikailag megfelelő teljesen új beton talapzatot kaptak, és a belső teret is a technológiai elvárásoknak megfelelően alakíttattuk át. Tavaly áprilisban kaptuk meg a telephely működtetéséhez szükséges szakágazati engedélyeket. Ezt követően meg is érkezett az első kamionnyi malacka. Egy hazai szaporító farmról vesszük a 2 hónapos, 30 kg körüli kicsiket és mi csak felneveljük őket. A szaporításuk egy külön technológiát és szakembergárdát igényelne. Szakállatorvos, zootechnikus nincs a környéken, ezért nem is gondolkodtunk azon, hogy a szaporítással is magunk foglalkozzunk a cégben. A farmunkra kívülálló nem léphet be, az ellenőrző szervek szakemberei pedig a szigorú előírásokkal összhangban speciális védőruhában tehetnek eleget kötelességüknek. A teljesen automatizált rendszerbe, úgymond nulla huszonnégyben mobiltelefonon keresztül bejelentkezünk és be tudjuk állítani egy applikáción keresztül a környezet légtechnikáját, a kamerákon keresztül látjuk a silók takarmányellátottságát, a vízfogyasztást is online ellenőrizhetjük. Van ugyan a helyszínen is alkalmazottunk, de szinte csak az állatok viselkedését felügyeli és áttekintése van az erőnlétükről is. A malacok hierarchikus jószágok, az erősebb elnyomja a gyengébbet. Ezért a megérkező kamionnyi állatból pár napon belül kiválasztódnak a legkisebbek, a fejlettebbek külön csoportba kerülnek. Havonta 400 sertést tudunk felnevelni, vagyis éves viszonylatban 5000 állatot. Egy időben, azaz jelenleg is 1600-an vannak a farmon, de ütemterv szerint, egymást váltva, folyamatos körforgásban cserélődnek. A három hónapig hizlalt, 100 kilósan vágóhídra kerülő állatok helyébe érkeznek az új kicsinyek.
Hol vágják le őket? Netán idővel, ennyi állat mellé terveznek majd saját vágóhidat is?
A saját vágóhíd kérdésével sem foglalkozunk, rettentő nagy beruházást igényelne, marad a bérvágás. Hozzánk legközelebb Tőketerebesen van vágóhíd, de ennek a kapacitása az igényeinknek nem elegendő, ezért a felsővámosi vágóhídra szállítjuk a sertéseket. A levágott hús egy része naponta friss áruként a keleti régió 4 városában található 5 márkaboltunkba, illetve többnyire a COOP üzletekben lévő 4 hentespultra, iskolák konyháira kerül. Három mozgóboltunkkal a környék falvait is bejárjuk, így sok ember házhoz kapja termékeinket. Öröm számunkra, ha a főleg nyugdíjas állandó klienseinktől azt halljuk, hogy értékelik a friss, tartósítószerek és adalékanyagok nélküli árut. A Királyhelmecen található feldolgozó üzemünkben készül a folyamatosan bővülő kínálatunk: a 99%-os hústartalmú kolbászok, szalámik, virslik, sonkák több fajtája, füstölt, pácolt termékek, májasok, pástétomok, konzervek, tepertő, sertészsír. Ez utóbbiból a nyári időszakban, amikor akadozott az étolajellátás, nem győztük biztosítani azt a mennyiséget, amit a vásárlók meg ne vettek volna. Mostanra már nem tapasztaljuk ezt a pánikszerű vásárlást. A marhanegyedeket és a csirkét továbbra is hazai vagy észak-magyarországi beszállítóinktól vásároljuk, hogy ezeket feldolgozva az ilyen húsigényeket is kielégíthessük a tőlünk megszokott minőségben.
A saját sertésfarmon felnevelt állatok feldolgozására az említett másik két húsfajtával együtt elegendő kapacitással bír a meglévő üzemük, vagy netán bővítésre, fejlesztésre szorul a közeljövőben?
Egyelőre ezeket a munkafolyamatokat még megoldjuk a jelenlegi üzemünkben. A farmunk hosszú távú célja természetesen eleve az volt, hogy a régióból kilépve, az ország néhány nagyvárosában is meg szeretnénk jelenni a termékeinkkel, ezért szükséges a bővítés. Szerencsénk volt, hogy a város lakóterületen kívüli részén tavaly eladóvá vált egy jól pozicionált, megfelelő állapotban lévő csarnoképület, ami az egykori bútorgyár raktárának épült a ‘80-as években. Így nem kellett nulláról kezdenünk az építkezést, elég a meglévőt igényeink szerint átalakítani. A tetőszerkezetét a födémmel már felújíttattuk, készen van az új kerítés, őszre szeretnénk a még hátralévő munkálatokat befejezni. Az adminisztratív ügyintézés a hivatalokban nagyon lassan megy, de reméljük, hogy év végén vagy 2024 elején az új munkatársakkal bővült csapatunk már az átköltözött, tágas, modern, a mostaninál négyszer nagyobb és hűtőházzal ellátott feldolgozóüzemünkben dolgozhat.
Az elmúlt nehéz évek és a jelenleg is érzékelhető energiaválság önöket hogyan és mennyiben érintette?
A tavalyi év nagyon nehéz volt, szinte a túlélésünkről szólt. Az energia viszonylatában nagyfogyasztóknak számítunk, nem vonatkoznak ránk a szabályozott árak. Ebből adódóan mi már egy évvel ezelőtt megéreztük azt, ami a kisvállalkozókat most érinti. Tavaly februártól, a lejárt szerződésünket követően kapjuk öt-hétszeres áron az áramot, a gáznak pedig a tízszeresét fizetjük. 2021-ben 20 euró alatt volt a gáz egységára, tavalytól 212 euróért kapjuk. A nyereséget elfelejthettük, tulajdonképpen abból voltunk kénytelenek állni a sarat, és a beruházás kieső részét kölcsönből vagyunk kénytelenek fedezni. A helyzetet az is nehezítette, hogy kisebb konkurens cégek még az ársapkás áron kaphatták tavalyi energiáikat. Az első fél-évben, amíg nem vághattuk a saját állatainkat, a félsertéseket is vásároltuk. Az orosz–ukrán konfliktus hatására, március közepén ezek ára a tőzsdén 40-60%-kal megugrott, az elmúlt 2 évben a marhanegyedek ára 80%-kal drágult. Természetesen, tavalytól a kismalacok, a termény, a fűszerek, a belek, azaz minden alapanyagunk ára emelkedett, és bizony nem 15-20%-kal, mint amennyivel mi voltunk kénytelenek megemelni saját árainkat. Természetesen, minden terhünket nem ruházhattuk át a vásárlóinkra. Viszont az adott körülmények között, krízishelyzetben is fontos volt számunkra a magas minőség és mindent megtettünk azért, hogy ne eshessen csorba a hírnevünkön, mert csak így maradhatunk hűek önmagunkhoz. Eszünkbe sem jutott az olcsó adalékanyagok hozzáadásával bűvészkedni, hogy áraink megmaradhassanak.
Ha a helyi embereknek megélhetést és tisztességes munkát adó, minőségi termékeket helyben előállító becsületes vállalkozókat eddigi vásárlásaimmal évek óta nem támogattam volna, az elhangzottak tükrében a jövőben egészen biztosan így tennék. Mert ők igazán megérdemlik.
Megjelent a Magyar7 2023/7.számában.
