Szőlőhegyi piknik és nyolc elhagyott építmény
A Ma7 médiacsalád platformjain folyamatosan beszámolunk a Rohonczy Gedeon – felvidéki vállalkozókat támogató program egy-egy résztvevőjének munkájáról. Így ismerhették meg Csernus Károlyék borászatát, a Lajtos házaspár pálinkafőzdéjét, avagy Kósa Péterék farmját. Most ismét egy borászatba látogatunk el, hogy egy olyan fejlesztés kezdetét nézzük meg, amely nemcsak közvetlenül a szőlőt, hanem annak romantikus környezetét hozza elérhető közelségbe.
A Duna menti Muzslán jártunk, annak is a külterületén, a muzslai Öreghegyen, Zalaba József családi borászatának szőlőjében. Egy kedves kerti ünnepségre, egy szőlőhegyi piknikre szólt a meghívó, de aztán rájöttünk, hogy ez csak a „díszlet”, s hogy amit valójában ünnepelni jöttünk, az a Zalaba családi borászat és a mentori támogatás ötvöződése, s annak újabb megjelenése konkrét formában.
Ismételjük csak át röviden a Rohonczy-program lényegét! Ami sok pályázónak mindjárt a kedvét szegi, hogy a program nem nyújt semmilyen anyagi vagy tárgyi támogatást. De akkor mit? – kérdezhetnénk rácsodálkozva.
Az egyszavas válasz a mentorálás lehetne, amely kifejezi, hogy a programot működtető CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. a gazdasági élet olyan tapasztalt résztvevőit biztosítja tanácsadóként a felvidéki mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, akik saját szakmai életük során már nem egyszer bizonyították hozzáértésüket. A CED most lehetővé teszi, hogy a felvidéki vállalkozások két éven keresztül ingyenesen hozzájussanak ezeknek a tanácsadóknak (mentoroknak) a szakmai segítségéhez, hogy gyártási-üzleti hatékonyságukat, versenyképességüket növelni tudják. Így került a Zalaba-borászat közvetlen kapcsolatba Gál Tibor egri és Hernyák Tamás etyeki, második generációs borászokkal, valamint Bakati Gábor pénzügyi szakértővel, akinek az életét végigkísérték a sikeres vállalati fejlesztések, amelyek során megtapasztalta, hogy a legfontosabb a jó partner, akivel lehet együtt gondolkodni, és a megálmodott célokat elérni. Szerinte az ilyen társakkal a nehéz, bonyolult projektek is sikerre vihetők, viszont a legjobb projektek is elhalnak, ha ellentétek, más értékrendek munkálkodnak az együttműködés helyett.
Mondjuk el, Zalaba Józsefék sem kezdők a bor készítésében, hiszen ahogy szinte minden muzslai családnál, náluk is megvolt a saját használatra szánt, 15 árnyi földről termelt egy-két hektoliter bor. Mennyiségi és minőségi ugrásként pedig több mint egy évtizede már fél hektáron termeltek szőlőt, majd készítettek bort belőle. A változásokról Zalaba József elmondta, hogy a muzslai háztáji borok általában karácsonyig voltak jók, ekkor az ürülőfélben levő hordókban már sok oxigén érte az italt, ami az élvezhetőség kárára ment. – Meg kellett tanulnunk áttérni a palackozásra, ami a minőség tartósságát is jelentette. Dávid fiam kezdeményezte, ha lehet, bővítsük a szőlőterületet, amiből ő maga is kivette a részét, hiszen ha volt kétszáz szabad eurója, akkor azon néhány ár szőlőt vásárolt. Egy idő után a helybeliek is kezdeményezték az eladást, mivel az 5-10 áras földek nem jelentettek nagy motivációt, inkább munkát, hiszen gyakran gazzal benőtt, akácfás területekről volt szó.
Három nagyobb szakasz után mára 6 és fél hektáron van már szőlőjük. A mentorok egyik első javaslata alapján megváltoztatták a termelt fajták összetételét is, s az édes borokról átálltak az illatosabb, üdébb, frissebb jellegű borokra. 5 fajta fehér (rajnai rizling, sauvignon blanc, szürkebarát, tramini és sárgamuskotály) és három vörös (cabernet, merlot, pinot noir) jelenti a családi portfóliót.
De a mentorok tanácsának elfogadása nem csak ilyen nagy, látványos változásokban észlelhető. Ahogy Zalaba József elmondja, néha a legapróbb, egyszerű folyamatoknál is változtattak már a mentorok tapasztalati tanácsa alapján, sőt a szőlészetnek a biogazdálkodásra való állítása is tőlük származik. Tavaly még csak a szőlőterület egyötödéről vonták ki minden vegyi anyag alkalmazását, mostanra pedig már az egész termőterület vegyianyag-mentes. A vegyi anyagok kihagyását úgy fogják fel, mintha szőlőjüket kivonnák egy folyamatos antibiotikumos kezelés alól.
A családi borászat fejlődésébe plusz dinamikát a fiú, Dávid hozott, akinek egyéb vállalkozásai elsősorban a pénzügyi tanácsadásra épülnek, így logikus volt, hogy a szőlőtermő földekbe való befektetést folyamatosan szorgalmazta és szorgalmazza. Ez vezetett el a mentori kapcsolat következő nagy és látványosnak ígérkező döntéséhez.
A szőlőföld vásárlások velejárója volt, hogy egy-egy parcellához tartozott egy-egy roskatag, de legjobb esetben is szinte a végletekig elhanyagolt állapotú kis ház. Ezek vélhetőleg egykoron szebb napokat is láttak, de mára olyan állapotba kerültek, hogy a bejutás is olykor körülményes. A földterületek tulajdonosai viszont csak ezekkel a házakkal együtt voltak hajlandóak eladni szőlőjüket, így a Zalaba családnak fokozatosan nyolc ilyen hasznavehetetlen építmény került a tulajdonába.
Ami a családnak hasznavehetetlen nyűgnek és tehernek látszott, abban a mentorok a lehetőséget látták meg. Nyolc szépen berendezett vendégház „képében”. Zalaba Dávid lapunknak elmondta, a július végi szőlőhegyi piknik egyik apropója a vendégház-projekt elindítása. A cél természetesen még távol van, hiszen több százezer eurónyi befektetésről van szó, amelyhez mindenképpen külső forrásokat kell igénybe venniük, úgyhogy a fejlesztés első szakasza inkább íróasztali munkát, pénzügyi tervezést és lebonyolítást jelent, bár a szőlőhegyre vezető hosszú feljárót már maguk rakták le a falu biztosította mart aszfaltból. A kis vendégházakra utaló motívum már a borok új címkéin is megjelent.
De vajon mi késztet egy saját jogán is tapasztalt borászt és fiát, a pénzügyi tanácsadót, hogy elfogadják a mentorok tanácsát, honnan a hit, hogy adjanak a szavukra? Zalaba József azzal kezdi a válaszát, hogy ő mezőgazdasági gépészeti iskolát végzett, nem kimondottan szőlész-borász, s hogy úgy érzi, nincs elég tapasztalata. Ő „csak” szeret a hegyen lenni. Dávid fia pedig elmondja, akkor, amikor egy éjszakai órában elküldte pályázatukat a Rohonczy-programba, még nem tudta, hogy elvárásai, elképzelései mennyire alulméretezettek, hiszen sokkal többet kapott annál, amit eredetileg elképzelt. Tapasztalatot, tudást, s nem pénzt, hanem barátságot. Ezt erősítette meg Bakati Gábor is, aki maga is részt vett a pikniken. Elmondta, hogy bár a kétéves program ez év októberében véget ér, a mentor és a mentorált közti kapcsolat vélhetően nem érhet véget, hiszen ahogy Dávid is elmondta, sokkal többről van itt már szó, mint csak a szakmai kapcsolatról. Ráadásul, a szakmai célt is figyelembe véve, immár érkeznek az olyan kézzelfogható eredmények, amelyek a közös munkát dicsérik, a Zalaba-borok díjakat nyernek, az újragondolt dizájn frissebbé teszi a palackok jellegét, a márka egyre ismertebbé válik.
A muzslai mondás szerint a szőlő a hegytetőt szereti… Zalaba József és családja ezt szó szerint is betartja, s a magunk nevében csak annyit tehetünk ehhez hozzá jókívánságként, hogy a nevüket viselő borok is a csúcsra jussanak, ezzel is jó hírét keltve a felvidéki borászatnak, és az azt felkaroló és támogató kezdeményezéseknek!
A felvidéki vállalkozókat szakmai tanácsokkal, mentorálással segítő program névadója, Rohonczy Gedeon (1852–1929) korának egyik legismertebb élelmiszer-ipari, mezőgazdasági termelője, nemesítője, vállalkozója volt, emellett országgyűlési képviselő és földbirtokos. Hamar rájött, hogy a létező termékeknél jobb minőséget kell előállítania, és megfelelő marketinggel Európa vezető kereskedelmi hálózataiba, éttermeibe kell exportálnia. Kimagasló minőségű termékeket állított elő, a kor legjobb csomagolásával, marketingjével érte el, hogy Franciaország és Németország vezetői éttermei, luxusboltjai vásároltak tőle.
Megjelent a Magyar7 2023/31.számában.
