Nulláról felépített piacvezető vállalkozás
A Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége idén negyedik alkalommal meghirdetett Év vállakozója versenyének fődíját a közelmúltban a nagykaposi Kozsár Miklósnak, az Euroko® Kft. ügyvezetőjének ítélte. Vele beszélgetve, történetét megismerve is bebizonyosodott: csak idő kérdése, mikor érik be a tudatos, becsületes munka gyümölcse.
Nagykapos Fő utcájának végén egy zöld színű épületen hiába kerestem a nagyméretű céglogót, csak az udvarban leparkolva, a bejárati ajtó melletti szerény kis tábla feliratát megpillantva derült ki, hogy célba értem. Hiába, a jó bornak nem kell cégér.
A porta takaros, füves udvarrészén egy fiatal anyuka éppen pár hónapos babáját altatta. Ahogy nem sokkal később megtudtam, ő a cégtulajdonos felesége, fiatalabb gyermekükkel. Igazán praktikus megoldás az egy, hosszú tető alatt megbújó épületegyüttes.
Kozsár Miklós mosolyogva fogad irodájában, elárulva, hogy jól esett ebben a nyári fesztiválszezonban – amikor csapatával a rengeteg megrendelésnek szinte csak 300%-on pörögve tud eleget tenni – egy pár napos szabadság, családi kiruccanás a Tisza-tóhoz. Miközben az asztalát díszítő, elismerő díjra pillantok és még egyszer gratulálok frissen elért sikerükhöz, neki is szegezem a kérdést: ha jól tudom, politológus végzettsége van, hogy sikerült más vizekre evezve révbe érnie? Bólint, hogy tulajdonképpen két diplomás, és elsőként valóban politológiát tanult. A legizgalmasabb társadalmi átalakulások idején, 1998-ban kezdte meg középiskolai tanulmányait.
A negyedik év vége felé kezdte úgy érezni, hogy mégsem fog kutatóként e szép és érdekes társadalomtudomány berkein belül egy választott téma szakértőjeként tevékenykedni. Ennek ellenére befejezte az akkor még csak 5 éves, osztatlan képzésben végezhető tanulmányait. Mire lediplomázott, a bolognai módszer már tájaink egyetemein is érvénybe lépett.
Ennek keretén belül a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán, a nemzetközi gazdálkodás szakon, mesterképzésben 2010-ben szerezte meg második diplomáját.
Szép emlékeket őriz a Selmeci Akadémia első számú jogutódjaként a selmeci diákhagyományok gyakorlásában részt vevő Miskolci Egyetemen töltött éveiről, melyek során egy ózdi csoporttársa személyében megtalálta élete párját is. Tanulmányaik befejeztével gondolkodás nélkül követte Miklóst, aki határozottan tudta, hogy szülővárosába visszatérve akarja megvalósítani álmaikat, elindítani közös vállalkozásukat.
Miklós egyetemistaként, ha hazalátogatott Nagykaposra a hétvégeken, szülei panziójának udvarán zenés estek, diszkók házigazdájaként, aktívan kóstolt bele a rendezvények világába. Ez az a közeg, ahol létjogosultsága lett és azóta is van a karszalagnak, ami leváltotta a néhai papír belépőjegyeket. Utolsó két egyetemi éve alatt kezdett kirajzolódni Miklós előtt az út, mígnem teljesen világossá vált számára, ez lesz a jó irány, amin elindulhat.
Honlapjukat sok fesztiválszervező, rendezvény- vagy reklámiroda megtalálja, az eladásért felelős kollégái által beszélt kilenc nyelv – magyar, szlovák, cseh, német, angol, román, francia, spanyol, olasz – bármelyikén megköthetik az üzletet. A textil-, Tyvek®-, szilikon karszalagon kívül nyakpántot, kulcstartót és sok egyéb reklámtárgyat gyártanak, a megszokott anyagokon kívül a felelős döntést hozók körében egyre népszerűbb és keresettebb környezetbarát, lebomló anyagokból is. Mára már számos európai országon belül piacvezetők, mert olyat tudnak kínálni több ezer elégedett ügyfelükön felül új klienseiknek is, amit a konkurencia nem.
Miklós az eltelt évek alatt a kezdeti tervekkel összhangban továbbra is hisz a folyamatos innováció, az egyedi igényekhez való rugalmas igazodás, és a pontos határidőre gyártás hármasának fontosságában. Az eltelt évek során folyamatosan növekvő megrendeléseik indokolták saját gyártókapacitásuk helybeli kiépítését.
Ahogy minden tudatos vállalkozó, úgy Miklós is a cég fejlesztésébe forgatta vissza az évek során gyarapodó hasznot. Gép- és eszközparkjukba történő folyamatos beruházásaik mellett kollégái számát is gyarapítani tudta. Joggal büszke arra, hogy a világjárvány 2 nehéz éve alatt is megtalálták azt a megoldást, ami lehetővé tette számukra, hogy egyetlen munkatársának sem kellett felmondania. A közelmúltban, azon elgondolkodva, vajon mi az, ami szüntelen motiválja, arra jött rá, hogy a felelősségtudat. Vezetőként ma már úgy érzi, a cég sikeréért az évek hosszú során át kitartóan küzdő, egyre bővülő, összetartó csapat tagjainak sorsáért részben már ő is felelős.
Michalčík Anikó az, akit Miklós az eltelt évek alatt a mára harmincegynéhány tagú nagykaposi csapatába elsőként vett fel 2011 tavaszán. A gyermekgondozási szabadságáról egy hónapja visszatérő fiatal anyuka visszaemlékezik a kezdetekre, amikor egy irodából állt a cég, két polcon voltak a karszalagok. A cég mai struktúráját, kultúráját és kínálatát elnézve csak mosolygott, de ebben a mosolyban tagadhatatlanul benne volt a jóleső nyugtázás érzése, hogy a cégtulajdonosokon kívül ő az, aki napi szinten végigkísérhette a miből mivé válás folyamatát.
Szerencsésnek érzi magát, hogy helyben több mint egy évtizede olyan stabil munkahelye van, ahol érezhetően megbecsülik, eszébe nem jutna máshol szerencsét próbálni. Miközben Anikó végigvezetett a cég egyes gyártási részegységein, belekukkanthattam a láncszemekként egymásba kapaszkodó, egymást kiegészítő igazi csapatmunka menetébe. A varróműhelyben, a grafikai stúdióban és a nyomdában szorgoskodó, átlagban 30-as korosztályú munkatársaktól, ha nem is kérdeztem volna meg, érezhetően körüllengte őket az „itt jól érzem magam, szeretem a munkám, a cég közösségét, elégedett vagyok“ légköre.
Az egyik nyomdászfiútól megtudhattam, hogy bár családi okok miatt másfél évet Németországban töltött, ott dolgozott, de miután megoldódtak problémái, örül, hogy egy hónapja újra a régi, megszokott csapat tagja.
A nyomdászok részlegét elhagyva, a szomszéd helyiségen áthaladva pár percre megálltam, hogy kicsit szemügyre vehessem a két óriási, masszív, modern szövőgépet, melyeken nem győztem csodálni a felvetett, leheletvékony szálak több tucatját. A gép melletti dobozból Anikó felvett egy méternyi szalagot és mutatta rajta azt az apró szövési hibát, aminek kiküszöbülésén dolgozik a főnöke. Mint mondta, Miklós az az ember, akit bármelyik géphez le lehet ültetni, mindegyik működésével tisztában van, tudja kezelni őket. Az a fajta cégvezető, aki pontosan tudja, mi zajlik az egyes részlegeken, miről szólnak a csapattagok feladatai. Azt már csak magamban tettem hozzá az elmondottakhoz, nyilván ezért is tudja ilyen sikeresen, eredményesen vezetni vállalkozását, immár 13 éve.
Megjelent a MAGYAR7 31. számában.
