Az egyéni vállalkozók és a jelzáloghitel
Nemrégiben közöltünk egy cikket azzal kapcsolatban, hogy Szlovákiában az emberek többsége pozitívan viszonyul a vállalkozókhoz, ők maguk azonban nem vágnának bele egy vállalkozásba. Manapság sokan a vállalkozásokat a szabadsággal asszociálják, az ember ugyanis a saját maga főnöke, nincs kötelező munkaidő és kötöttségek, arról viszont megfeledkeznek, hogy a felelősség kizárólag az ő vállukat nyomja, a kockázat is jóval magasabb, illetve alkalmazkodni sem árt a változó körülményekhez.
Az egyéni vállalkozókra több területen is sajátos szabályok vonatkoznak, és nincs ez másképp a jelzáloghitel esetében sem. Az alábbiakban annak jártunk utána, hogy pontosan milyen szabályok is vonatkoznak az egyéni vállalkozókra, amennyiben ingatlanra szeretnének kölcsönt felvenni.
Azzal valószínűleg nem árulok el túl nagy titkot, hogy Szlovákiában az egyéni vállalkozók – vagy ahogyan sokszor a Felvidéken is emlegetik „živnostníkok” hitelképességének megítélése szigorúbb, mint az alkalmazottaké. Ennek az az oka, hogy míg egy munkaszerződéssel rendelkező alkalmazott rendszeres és előre tervezhető jövedelemmel rendelkezik, addig egy vállalkozó havi bevétele hullámzó lehet.
Van olyan hónap, hogy szép summát tehet zsebre, ezzel szemben olyan is előfordulhat, hogy szinte alig keres valamit az adott hónapban. A bankok ezért elsősorban azt vizsgálják, hogy a vállalkozás vagy a vállalkozó képes lesz-e a havi törlesztőrészlet fizetésére.
A bankok általánosan egy lezárt üzleti évet szoktak figyelembe venni, de számtalan pénzintézet két teljes naptári év adataira kíváncsi. Ez idő alatt nemcsak a bevétel nagysága számít, hanem annak rendszeressége is.
Ami az adózásnál előny, az a jelzáloghitelnél könnyen hátránnyá válhat, így sokan azt javasolják, hogy a jelzáloghitel igénylése előtt érdemes az adózásunkat úgy alakítanunk, hogy hitelképesek legyünk.
A bankok ilyenkor az úgynevezett pénzügyi fegyelmünket is alaposan megvizsgálják. Hogy mit is jelent ez? A pénzintézetek elvárják a köztartozás-mentességet, a rendezett adó- és járulékfizetést, valamint az is fontos, hogy ne rendelkezzünk negatív hitelmúlttal. Egy elmaradt befizetés, vagy egy fizetési késedelem könnyen eltántoríthatja a bankot a hitel megítélésétől.
A vállalkozások esetében előnyt jelenthet, ha például a vállalkozó nem egyetlen megrendelőtől függ, illetve ha a tevékenysége nem idényjellegű, tehát egész évben számíthat bevételre.
Emellett további szabályokat is megemlíthetnénk, melyekről már valószínűleg a legtöbben hallottak. Ilyen például az életkori korlátok, a maximális futamidő vagy a kötelező önerő. Emellett az egyéni vállalkozók számára az adminisztráció is bonyolultabb, több dokumentumot kell benyújtaniuk, gyakrabban kérnek tőlük kiegészítő igazolásokat, és a hitelbírálat folyamata is tovább tarthat.
A bankok szemmel láthatóan szkeptikusak az egyéni vállalkozókkal szemben, és teljes bizonyossággal meg akarnak győződni arról, hogy az adott személy stabilan hitelképes lesz. Ez teljesen normális, mint mindenki más, úgy a bankok is a saját pénzüket védik.
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Szlovákiában az egyéni vállalkozók helyzete kilátástalan, mindössze szigorúbban bírálják el őket. A siker kulcsa az előrelátás, tudatos adózási döntések, következetes bevallások, átgondolt pénzügyi stratégia. A jelzáloghitel számukra is elérhető, és amennyiben tudatosan építették a karrierjüket és a jövőjüket is tudatosan tervezik, a hitel által ők is saját lakáshoz juthatnak. Ez rendkívül fontos, mivel manapság ott tartunk, hogy egy fiatal önerőből képtelen ingatlant megvásárolni.
