A nagymácsédi pattogatott kukorica titkai
Bármilyen hihetetlenül hangzik, nagy valószínűséggel a pattogatott kukorica az egyik legrégebbi csemegénk. Nincs olyan ember, aki ne fogyasztaná szívesen otthon, tévézés közben, vagy éppen a moziban. A nagymácsédi „pukancisokkal” az illatos, gömbölyű finomság titkairól beszélgettünk.
A pattogatott kukorica jellegzetes illata száll a levegőben a nagymácsédi családi manufaktúrában. Gondosan berendezett műhelyben, katlanokban pattog a jó minőségű kukorica. A másik teremben halkan duruzsol a csomagológép. Gál Melinda és Gál József csaknem harminc éve üzemeltetik a kis családi céget. A Zelogal Kft. elsősorban pattogatott kukorica előállításával és csomagolásával foglalkozik, de forgalmaznak más édes és sós, vagy ízesített nassolnivalókat, magvakat is. Termékeikkel a mátyusföldi, valamint a csallóközi piacokat látják el, ők szállítanak például a Jednota üzletláncnak, de Csehországba is exportálnak.
Az unoka, Kovács Róbert – aki nemrégiben érettségizett a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban – nagyra törő terveket dédelget. Nyitna a magyarországi piac felé, gépesítést és fiatalos marketinget tervez. A nagymácsédi falunap forgatagába is kiment árulni. Kölcsönvett egy igazi piacozós pattogatott kukoricát előállító gépet, és finom, hazai termékkel örvendeztette meg a vásárlókat. Nevetve mesél a jó „pop-corn” eladásának lélektanáról: csak ki kell nyitni a gépen található kis szellőzőnyílást, azon keresztül árad az illat a vásározók felé, amelynek senki sem tud ellenállni. Robi kérdésemre elárulja, hogy ő, vagy a testvére, Katika a moziban biztos, hogy nem pattogatott kukoricát szemezget, valami mást választanak, hiszen gyerekkoruk óta már kissé beteltek a pattogatott kukoricával.
A mátyusföldi régióban már régóta hagyománya van a pattogatott kukorica, szlovákul a „pukanci”, valamint a tipikus karácsonyi ostya előállításának. A mátyusföldi „pukanci” története elsősorban a Nagymácsédhoz közeli Vágához köthető. A helyi szájhagyomány szerint Kolumbusz Kristóf, az amerikai kontinens felfedezője 1492-ben az addig ismeretlen kontinens feltérképezése és kolonizálása során is a vágaiaktól vette a pattogatott kukoricát…
A nagymácsédi manufaktúrában is megerősítik, hogy a pattogatni való kukorica termesztése, majd az árusítása a múlt században inkább Vágához volt köthető. A vágai pukancisok otthon pattogtatták a kukoricát, aztán küldték Prágába vonattal, ahol már nagyon várták a ropogtatnivalót.
– Mi teljesen véletlenül csöppentünk bele a pattogatott kukorica világába – kezdi a történetüket Gál József.
– Egy galántai cég kínálta fel a gyártás és az előállítás titkait a fordulat után, mi pedig úgy döntöttünk, hogy belevágunk. 1995 nyara volt. Megvettük a receptet, odajött az asszony, aki akkoriban foglalkozott a pattogtatással, maga mellé állított, és azt mondta, figyeljem meg, mit, hogyan kell csinálni. Harminchárom éves fiatalasszony voltam, eleinte nagyon lassan ment. A géppel kipattogtattuk a kukoricát, aztán kezdtem a katlanban ízesíteni, de fokozatosan belejöttem az egészbe – meséli Gál Melinda.
Az előállításnál nagyon oda kell figyelni, a zsiradék hőmérséklete például nem lehet se kevesebb, se több a megadottnál. Mindig kókuszolajat használnak, a minőség és a tisztaság számukra a legfontosabb.
– Ha édes terméket akarok előállítani, akkor golyókat pattogtatok, ha sósat, akkor „lepkésre” készítem a kukoricaszemeket, tehát más és más fajta kukoricát használok. Az ízesítés receptúrája pedig természetesen titkos – folytatja Melinda, miközben megmutatja, hogyan is készül katlanban a pattogatott kukorica, ami aztán csomagolás után az üzletek polcairól leemelhető. Gálék karamell, kakaó, vegyes gyümölcs és klasszikus, sós ízesítésű kukoricát forgalmaznak. A gépparkot fokozatosan újítják, bővítik, a gyártás mellé már bekerült a csomagolás is, a helyiek előszeretettel állnak meg és vásárolnak a hazai termékből. Melinda feladata a kézi gyártás, a papa, vagyis József és az unoka, Robi intézik a forgalmazást és a szállítást.
– Tisztított kukoricát vásárolunk. A termény átmegy a rostán, hogy csak minőségi ropogtatnivaló kerüljön a zsákba. Az ízesítést a következő napon csinálom a katlanban. Először az édes máz készül el, természetes alapanyagokból, ezt keverem össze a kukoricával. Megszárítom, ismét a bezsákolás következik, majd a kész termék a csomagolóba kerül – magyarázza a folyamatot Melinda, és hozzáteszi, leginkább argentin vagy magyar pattogatni való kukoricával dolgoznak.
Az előrecsomagolt, mikrohullámú sütőben kipattogtatott kukorica pár évtizede került be a piacra, nyilván jelent néminemű konkurenciát, de a manufaktúra a minőségi árunak és a termékpark bővítésének köszönhetően sikeresen működik. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a Felvidéken azon kevesek közé tartoznak, akik édes ropogtatnivalót is kínálnak. Azt is el kell ismerni, hogy a csomagoláson három nyelven – magyarul, szlovákul és csehül – szólnak a vásárlókhoz.
– Így a magyar piac felé sem lesz gond nyitni – teszi hozzá a fiatal, feltörekvő generációt képviselő Robi.
Gálék pattogtatni való kukoricát is árulnak. Ez leginkább azoknak jó, akik nem ehetnek ízesített kukoricát, vagy maguk akarják elkészíteni otthon a „kézműves” pukancit. Elárulják, hogy régebben még a környékbeli nagy moziknak is ők gyártottak pattogatott kukoricát, de ma már a mozik rájöttek, hogy nagyobb üzlet, ha saját gépeikkel dolgoznak és túlárazott dobozokban árusítják. A pattogatott kukoricának leginkább januárban és februárban van szezonja. Gálék a december hónapot tartják gyengébbnek, januárra az üzletek is kiürítik a karácsonyi dömpingben kelendő termékeket, az emberek pedig inkább bekuckóznak a televízió elé, és teret kap a „ropogtatás”.
Megjelent a Magyar7 2024/1.számában.
