A kiskereskedők a legnagyobb vesztesek

Annak idején azért döntöttek Szlovákia mellett, mert a ’90-es évek elején úgy ítélték meg, hogy itt jobbak a megélhetési feltételek. Előbb redőnyök szerelésével foglalkoztak, majd amint túlkínálatot tapasztaltak, váltottak.

Ők hozták létre a város első kínai boltját. Ez kezdetben roppant jövedelmező volt, ám a felfutás csak az ázsiai vállalkozók megjelenéséig tartott.

Közben megvásárolták azt az épületet, amelyben a boltjuk ma is megtalálható, és háztartási üzletet nyitottak. Ismét nagy lett az áruik iránti kereslet, ezért kénytelenek voltak egy 200 négyzetméter alapterületű helyiséget bérelni, a saját boltjukat pedig bérbe adták. Mindez addig tartott, amíg épületük udvarát be nem építették. Ekkor visszatértek a Fő utcai épületbe, amely azóta is otthont ad a vállalkozásuknak.

A bolt ma is háztartási és vegyi árut, illetve ajándékokat kínál a vásárlóknak, nagyon méltányos áron.

Hogyan alakult a kereslet az elmúlt években?

Sajnos ez nem így működik, a vevők inkább a multiknál, az üzletláncokban vásárolnak. A heti rendszerességgel bedobott alkalmi kedvezmények és akciós kínálatok oda csábítják őket, s ha már ott vannak, azt is megvásárolják, ami sokkal drágább. És ha egyszer odaszoktak, ott is maradnak. Annak ellenére, hogy a kiskereskedő árai kedvezmény és reklám nélkül is alacsonyabbak.

Önök kizárólag Magyarországon szerzik be az árut?

Nagyrészt igen, de nem kizárólag. A konyhai felszereléseket főleg szlovákiai raktárakból hozzuk, sőt lengyel árucikkeink is vannak.

Milyen volt a forgalmuk a járvány idején?

Ha egyetlen szóval szeretném kifejezni, azt mondhatom, visszaesett.

Az állam nem segítette a kisvállalkozókat, pedig a mi forgalmunk már a vírus első hulláma idején a felére esett vissza. A második hullámban, amikor a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, két hétig teljesen kihalt volt a város. Azóta is rendkívül alacsony a forgalom. Még szerencse, hogy bérleti díjat nem kell fizetnünk! Az időseknek szóló idősáv kijelölésének is mi vagyunk a vesztesei, hiszen két órán át szinte alig jön be hozzánk valaki. A 65 év felettiek, ha vásárolnak, azt nyitástól zárásig bármikor megtehetik, legkevésbé sem ügyelve az idősáv betartására. Ugyanakkor ez idő alatt másokat nem szolgálhatunk ki. A kereskedők dolgát a rendeletek állandó változtatása, a törvények nem egyértelmű volta is nehezíti.

Mit remélnek a karácsonytól?

Őszintén szólva, nekünk az igazi bevételt csak a karácsony előtti napok forgalma jelenti. November végén jelentős mennyiségű árut vásároltunk, mert abban bízunk, hogy lesz iránta kereslet.

Hogyan érzi magát a Felső-Bodrogközben egy magyar állampolgár, aki önként vállalta a külföldi, kisebbségi létet?

Úgy érzem, mintha Magyarországon élnék, hiszen az emberek túlnyomó többsége magyarul beszél egymással, naponta mindössze egy-két szlovák ajkú vevővel találkozunk. Amúgy a szlovák nyelvtudásom némi kívánnivalót hagy maga után.

Hogyan látja a felvidéki magyarság sorsát?

Sajnos, csak a szokásos tényt tudom ismételni: folyik a beolvadás, asszimilálódik az itt élő magyarság. Gyakorlatilag már csak a Csallóközben, illetve itt, a Bodrogközben vannak olyan települések, amelyek tartják a magyarságukat, ám a peremvidékeken a beolvadás gyors ütemű. Ebben komoly szerepet játszik az iskolaválasztás. A szlovák iskolába járó magyar gyerekek a számukra idegen közegben képtelenek kiteljesedni. Kivételt csak a kiváló nyelvérzékkel rendelkezők képeznek. A többiekből, akik többnyire bukdácsolnak, nem lesznek boldog emberek. Miközben a jó nyelvérzékkel megáldott fiatalok az anyanyelvi iskolában is képesek az államnyelv elsajátítására, tehát a magyar iskola választása nem jelent a gyerekeknek semmilyen hátrányt. Sőt! Megtapasztaltam, hogy az iskoláinkban nem oktatják megfelelően a szlovák nyelvet.

De a történelem oktatása is sok kívánnivalót hagy maga után. Az évszámok, adatok szajkózása helyett az összefüggéseket kellene hangsúlyozni, hogy a gyerekek megértsék, mi miért történt? A magyar történelem valós tanítása büszkévé tehetné a fiatalokat a származásunkra.   

Megjelent a Magyar7 2020/50. számában.