A gazdasági logikát nem lehet hosszú távon meghazudtolni. – interjú Bödők Lászlóval, a 63 boltot számláló Panta Rhei hálózat alapítójával

Ha jól tudom, a kezdetek kezdetén nem egy klasszikus könyvkereskedő voltál, aki áll a pult mögött, hanem más boltokat láttál el, főleg magyarországi behozatalból származó könyvekkel.

A vállalkozási szándékunk nem a könyv irányába indult el, az elején tésztát akartunk gyártani a barátommal, és annak a beindításához kerestünk bevételi forrást. Zöldséggel kezdtük, de mivel az tavaszi-nyári áru volt, kerestünk még további terméket. Az akkori feleségem könyves berkekben dolgozott, úgyhogy onnét jött az ötlet. Ez még a korai kilencvenes években volt, egészen pontosan 1990 őszén hoztuk az első könyvszállítmányunkat, hátizsákban csempészve át a határon. Talán már elévült ennyi idő alatt a büntethetősége, így most már elmondhatom. Mivel saját boltunk nem volt, így csak az a lehetőség marad, hogy más boltosoknak adtunk el. A tésztáról fokozatosan lemondtunk és maradtunk a könyvnél.

A rendszerváltozás után egy ideig még létezett az egykori állami könyvesbolthálózat, a Slovenská kniha vállalat. Nekik adtátok el a behozott könyveket vagy más, újonnan alakult boltosoknak?

A Slovenská kniha-tól pont, hogy még mi vásároltunk, ugyanis saját bolt helyett volt egy saját készítésű sátrunk, amivel jártuk a vidéket és könyveket árultunk belőle és ide jól jöttek pl. szótárak, amit ettől a vállalattól vásároltunk. Búcsúkban, vásárokban állítottuk fel a sátrunkat, illetve a karácsonyi időszakban a falvakat jártuk, kihirdettettük, hogy könyvet lehet venni.  

1989 előtt nem volt jellemző, hogy egy búcsúban könyvessátor lenne. Volt rá igény, amikor megjelentetek?

A magyarországi könyvkiadás előtte járt a szlovákiainak, rendkívül sok, immár cenzúrázatlan érdekes könyv jelent meg, és ez magával hozta a vásárlók érdeklődését is. Szinte kizárólag magyarországi könyveket árultunk Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein.  92-ben lett sikerült aztán saját boltot nyitnunk Nagymegyeren.

Akkoriban indult egy nagyobb szlovákiai magyar bolthálózat, az azóta már sajnos nem létező Madách-Posonium, a jelentősebb magyarok lakta városokban vásárolták meg sok esetben éppen a Slovenská kniha boltjait, ha jól tudom, jelentős magyarországi anyagi támogatással. Nektek volt szintén anyaországi támogatásotok?

Nem, mi bankhitelből tudtuk a boltunkat megvenni. Valószínűleg kaphattunk volna mi is támogatást, de nem kértünk. Azt éreztem kihívásnak, hogy ha támogatás nélkül, klasszikus módon, banki hitelből, vállalkozói alapon érhetünk el sikert. Az akkori helyzetet össze sem lehet hasonlítani a mai vállalkozói környezettel. Volt, ami nehezebb, de volt, ami könnyebb is volt. 25%-os évi kamattal ma már biztosan nem venne fel senki sem hitelt.

Hogy lett a nagymegyeri boltból egy országos hálózat? Egy boltja volt több mindenkinek, de mégis a tiétekből lett egy nagy üzletlánc. Mi kellett ehhez?

Elsősorban meg kellett álmodni. Kellett tehát egy belső motiváció. Kellett továbbá az, hogy rebesgetni kezdték, hogy az ország előbb-utóbb tagja lesz az Uniónak.

Ez számomra a nagykereskedés végét jelentette, hiszen, ha szabadon járhat át mindenki Magyarországra könyvért, akkor a terjesztő már nem lesz annyira érdekes, a boltok viszont maradnak stabil helyek.

És kellett hozzá persze a véletlen is - már ha egyáltalán vannak véletlenek -, mely során Janák Éva, az akkor Pozsonyban induló első bevásárló központ befektetőinek irodájában dolgozott és tőle tudtuk meg, hogy indul a Pólus és hogy gondoljuk meg.

Bólogattunk, de mondtuk, hogy ez a nagyok játéktere és hogy ez nem a mi pályánk. Azért otthon csak nem hagyott a lehetőség nyugodni, aztán egy-két hét múlva készítettem egy pár soros költségvetést és föltettük a kérdés, hogy mi lenne, ha…mi lenne, ha nyitnánk a Pólusban egy könyvesboltot. Így indultunk az első plázás, 85 négyzetméteres bolttal, szintén bankhitelből.

Ez a 85 négyzetméter azért a mostani boltokhoz képest elég kicsinek tűnik, vagy nem?

Igen, a mai bevásárló központokban levő üzletekhez képest egészen pici, bár a megyeri boltunk még ennél is kisebb, talán 55 négyzetméteres. De persze, tudom, az egy kisvárosban van. Szóval, így indult a plázás történet. Otthon azért megkérdezte a feleségem, hogy ezt miből fogjuk visszafizetni, de megnyugtattam, hogy a következő négy évre legalább lesz munkánk.

Aztán sikerült idő előtt letörlesztenünk a kölcsönt. Aztán jött az Aupark bevásárló központ, ahova már a pólusi bolt referenciái alapján hívtak bennünket.

Amit a kezdeti pár soros költségvetés alapján rendeztünk be. Annyit azért elárulhatok, hogy a tervezett 600 ezer koronás beruházásból 3 millió korona lett, de talán ez is kellett hozzá, hogy az Aupark vezetőinek az érdeklődését felkeltsük. Nem spóroltunk a berendezésen, szerettük volna, hogy hosszú távon jó legyen és hogy a vásárlók jól érezzék magukat a boltban.

Az Auparkban már 400 négyzetméterig jutottunk. Ez akkor az ország legnagyobb könyvesboltja lett, ráadásul kávézóval, ami pedig az első ilyen kombináció volt.

A vásárlók először nem is értették, hogy miért vannak itt székek és asztalok. Nem ültek le. Meg kellett kérnünk néhány statisztát, akiknek fizettük a kólát, kávét, hogy ott olvassanak és a többiek is lássák, hogy ez mostantól egy könyvesboltban is lehetséges. Így indultunk és aztán lettek a többi boltok, talán mindegyiket most nincs is értelme külön részletezni,

jelenleg 63 boltból áll a hálózat, ebből 59 Panta Rhei, 4 pedig a „Knihy za groš“ (Garasos könyvek) nevű outlet bolt.

Ha jól számoltam, a Panta Rhei honlapján hat dél-szlovákiai, magyarok lakta városában levő boltotok is van.

Azt mindenképpen szerettem volna, hogy ha már Szlovákia déli részéről indult a hálózat, akkor a továbbiakban se feledkezzünk meg erről a vidékről. Ha volt lehetőség, akkor nyitottunk itt is boltokat,

az itteni, a dunaszerdahelyi egy kifejezetten szép történet, ahol a köztiszteletben álló Katikától vehettük át a boltot.

(Hajdú Katalin, a város legrégebbi könyvesboltjának egykori vezetője majd tulajdonosa – a szerk. megj.)

Amíg a Panta Rhei sorban nyitotta a boltjait, az egyetlen pozsonyi magyar könyvesbolt viszont megszűnt. Volt egy ki is mondott elvárás veled szemben, hogy te leszel majd az, aki biztosítja a magyar könyvek tovább élését a fővárosban. Nem jelentett ez nyomást a számodra, hogy piaci körülmények között nemzetiségi szempontokat is figyelembe kelljen venni?

Már a Pólustól kezdve mindegyik boltunkban voltak magyar könyvek, ezt erkölcsi kötelességemnek, felelősségemnek tartottam.

Ez nem magára a magyar könyvek jelenlétére vonatkozott, hiszen volt kereslet irántuk, hanem arra, hogy nagyobb teret biztosítottam ezeknek a könyveknek annál, mint amennyit a kereslet megkívánt volna.

Az akkori lapokat olvasva úgy tűnik, hogy az volt az elvárás, hogy egy piaci szereplő oldja meg a szlovákiai magyar könyvterjesztés problémáját.

Erre sajnos nem vállalkozhattam, ami miatt ért is elég kritika bennünket. Az összes pozsonyi plázás boltban megnagyobbított helyen kínáltunk magyar könyveket, ezt akkor tudtam vállalni. Viszont eljött az az idő, amikor már szükséges volt ezeket a helyeket csökkenteni, így mára Pozsonyban a Posta utcai könyváruházban van magyar részleg, illetve az Eurovea központban egy kisebb rész.

Gondolom, akik kritikával illetik ezt, azok egy önálló magyar könyvesboltot szeretnének.

Ezt nem tudom. A kritikák először azzal voltak kapcsolatosak, hogy a csökkentéseket külső nyomásra teszem, majd 2012-ben, amikor válságba kerültünk és a J&T befektetői társaság lett a cégben az 50%-os társam, akkor pedig rájuk fogták, hogy ők diktálják a magyar könyvek csökkentését. Mindkét föltételezést vissza kell, hogy utasítsam.

Egyszerűen muszáj volt racionalizálni, és el kell, hogy mondjam, hogy még jelenleg is nagyobb tere van a magyar könyvnek nálunk, mint amekkorát a kereslet igazol.

Nagyon sok vevőt elvisz az internetes könyvrendelés és sajnos, az asszimiláció is. Egyre több az olyan honfitársunk, aki, bár magyarnak vallja magát, könyveket magyarul már nem olvas.

És van egy harmadik tényező is, hogy megszűnt a magyar, illetve a cseh könyvkiadók információs előnye, azaz, hogy sok témát vagy szerzőt hamarabb lehetett magyarul vagy csehül olvasni, mint szlovákul.

Ez mára szinte teljesen kiegyenlítődött. Végül pedig a lakosság száma. Míg a 14 ezres Somorján két könyvesbolt van, vagy a 8 ezres Nagymegyeren egy, a pár ezres pozsonyi magyarság, sajnos, nem tud tíz különböző helyen levő magyar könyvesboltot rentábilissá tenni.

Gondolom, a Panta Rheinél is meg lehet pontosan mondani, hogy egy négyzetméternyi könyvespolcnak mennyi bevételt kell termelnie ahhoz, hogy a bolt fönt tudjon maradni.

Így van, és ezen belül próbáltam maximálisan eleget tenni annak, hogy legyen magyar könyv. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy még a magyarlakta vidékeken is vannak szlovák vásárlók, akiket ugyanúgy szívesen kiszolgálunk. Bár nem vagyok már benne a napi ügymenetben, de

a pozsonyi Posta utcai könyváruházban 2 ezer cím körül van a magyar könyvek kínálata.

Az egykori Mihály-kapu utcai magyar könyvesboltnak is nagyságrendileg ennyi lehetett a kínálata.

Ezt nem tudom pontosan, de igen, ekörül lehetett.

Akkor végső soron most is megvan ez a kínálat, csak nem külön üzletben. Mai, divatos kifejezéssel shop in shop, bolt a boltban módszerrel.

Igen, lehet így mondani. Ne feledkezzünk meg viszont a vásárlói komfortról, ami sokat fejlődött. Ha tehát valaki az Aupark környékén lakik, az már nem szeretne plusz utat megtenni a Posta utcáig, hanem azt szeretné, hogy a hozzá közel eső bevásárló-központban is legyenek magyar könyvek.  Viszont bármely boltban, bármilyen könyvet megrendelhet a vásárló, néhány napon belül átveheti. Vagy ha online megrendeli, elküldjük, vagy személyesen átveheti a kiválasztott boltban.

A magyar könyvek kérdését bővítsük ki most a szlovákiai magyar szerzők könyveivel. A korábban nekünk nyilatkozó kiadó és szerzők elmondása szerint nehezen lehetett bejutniuk a Panta Rhei hálózatába.

Aki eljött hozzám, az mind bekerült a boltok kínálatába, ennek ellenére ez mégsem személyhez vagy kiadóhoz kötött kérdés. Egy 63 boltból álló hálózatot már nem lehet családi vállalkozásként működtetni, erre egy szervezetet kellett felépíteni, előírásokkal, szabályokkal.

Egy ilyen szabály, hogy egyes boltokba milyen árréssel kerülhet be egy-egy könyv. Amikor viszont egy szerző, vagy egy viszonylag kisebb kiadó kiad egy könyvet, általában ignorálja a piac árrés politikáját.

Afeletti örömében, hogy kiadott egy könyvet egyúttal el is várja, hogy alacsony árréssel forgalmazza a kereskedő. Hangsúlyozom, hogy ez nem magyar specifikusság, a szlovák magánkiadókra vagy kisebb kiadókra ugyanúgy érvényes.

Elhangzott az is, hogy a hálózatba egy szlovákiai magyar szerzőnek könnyebb bekerülni magyarországi nagykereskedőkön keresztül, aki a magyar könyveket biztosítják a Panta Rheinek. Tehát, hogy Magyarországra kell menni, hogy egy itteni magyar könyv bekerülhessen a szlovákiai boltjaitokba.

Így ezt még nem fogalmazta meg senki, de igazat kell, hogy adjak, ezt így is fel lehet fogni.

Ennek az oka a szállítmányozásban keresendő. A mi hálózatunk nem rendelkezik saját logisztikával, ezt mindig a partnereink végzik.

Ha jól értem, a partnereitek juttatják el egy-egy Panta Rhei boltba a könyveket.

Pontosan. Tehát egy üzletbe, ha kérnek egy szlovákiai magyar szerzőtől 1-2 példányt, akkor a kiadó mindjárt el kezd számolni, hogy számára a kiszállítás többe jön, mint a könyvön levő profitja, nyeresége.

Ezért jött létre az általad is említett paradox helyzet, hogy egy magyarországi nagykereskedő, akinek nagyobb a portfóliója, egyszerre többféle könyv felett rendelkezik, gazdaságosabban meg tudja oldani a boltokba való eljuttatást, mint egy kisebb szlovákiai magyar kiadó. A könyvek bevezetésekor, vagy egy jobban menő szlovákiai magyar könyvnél az első körben még érdekes a közvetlen beszállítás, mert akkor 10-15 könyvet terítenek boltonként, de azután, amikor jönnek az utánrendelések, akkor már mindenki elkezd számolni, hogy 1-2 könyvnél nem éri meg. Hodossy Gyula, a Lilium Aurum kiadó igazgatója próbálta összefogni ilyen megfontolások miatt a szlovákiai magyar kiadókat egy terjesztői csoportba, viszont pár éve már kevesebbet hallani erről a kezdeményezésről.

Ahogy hallgatlak, egyre inkább erősödik bennem az a gondolat, ami talán negatív felhangúnak tűnik, hogy a könyv egy ugyanolyan árucikk, mint bármi más, például az a tea, amit éppen iszol.

Úgy mondanám, hogy a gazdasági logikát nem lehet hosszútávon meghazudtolni. Ideig-óráig lehet jobbra vagy balra tolni, de hosszútávon a gazdasági logika győzedelmeskedik.

A másik tény, hogy üzlettársam van, akitől nem várhatom el, hogy ugyanúgy támogassa gazdaságilag a magyar könyvek pozícióját, mint ahogy azt én elképzelem.

Lehet, hogy ő meg azt mondaná, hogy akkor legyen több az általa preferált könyvekből, akár például csillagászattal foglalkozókból.

 Ilyen kísérleteket persze lehetne végezni, de a kiadóknak is fel kell nőniük a piachoz, például, hogy milyenek a terjesztés költségei. Ezt szívesen elmondjuk, de sokszor sértődötten ránkvágják az ajtót. A kiadói egy félművészi szakma. Akinek van rá tehetsége, meg tud írni egy könyvet, meg tudja oldani a szerkesztését, a grafikai tervezését, sőt még ki is nyomtatja. A támogatott könyvek esetében viszont a gazdasági továbbvitelre viszont már nem fordítanak nagy hangsúlyt, éppen amiatt, mert egy „soft” világból jöttek, ahol elsősorban a tartalommal foglalkoznak.

Az, hogy egy kiadó mennyire nem tartja lényegesnek a könyvek kiadás utáni életét, mutatja az az érdekesség is, hogy a velünk kapcsolatban álló ilyen kiadóknak csak egy töredékével van szerződésünk. Egyszerűen nem tartják fontosnak.

Míg a más termékeket, kávét, poharakat szállító cégek szinte mindegyikével van, mivel ők ezt eleve így szokták meg, egy „hard” biznisz világból jönnek.

A könyves szakma kiadói része akkor a gazdaság és a művészet határvidékét jelentheti.

Igen, valahol ott lehet, hozzátenném, egy kissé közelebb a művészvilághoz.

Említettük a magyarlakta vidékeket. Ha itt nyitnátok egy újabb boltot, lenne valamilyen központi ukáz vagy előírás, hogy mennyi magyar könyvet kell tartani? Vagy mi alapján határoznátok meg?

Csak a piacismeretünk, a piaci tapasztalataink alapján. Arra viszont törekszünk, hogy ilyen helyeken legalább egy magyarul beszélő munkatárs legyen műszakonként – bár nem mindig sikerül -, de utána ez a kolléga már rendben tudja tartani a magyar könyvek kínálatát. Nyitrán például most nincs magyar eladónk, bár magyar könyvek vannak.

Nyitrán még lehet magyar könyvet eladni?

Minimális mennyiséget.

Vannak szlovákiai magyar bestsellerek? Mit lehet a mi esetünkben annak nevezni?

A hálózatunkon belül, ha ezer példány fölött adunk el egy magyar könyvből azt nyugodtan nevezhetjük bestsellernek.

Tudnál ilyen szerzőket mondani?

Durica Kata, Szomolai Tibor, Barak Dávid, Hunčík Péter, korábban Szigeti László Hrabal könyve, ezek mind ebbe a kategóriába tartoznak, de az előbb elmondottak alapján a több százas eladás is sikernek mondható. Ebből viszont már nem lehet megélni. Nagyon sok könyvből pedig 1 és 20 darab között lehet eladni.

Az ilyen könyvekkel is tudtok foglalkozni?

Előre nem lehet egy könyvről sem megmondani, hogy milyen lesz iránta a kereslet. Ezért igyekszünk minél több címet tartani. Itt szeretném elmondani, hogy dolgozunk a pantarhei.sk online felületünk magyar verzióján.

Bár most is lehet magyar könyveket rendelni nálunk, de szlovák nyelvű oldalról. Ez az elkövetkező egy évben megváltozik. Nem kis munka, főleg, ami a technikai hátteret jelenti.

Kér erre a Panta Rhei államit támogatást? Hiszen mi lehetne a magyar könyvterjesztésben kézenfekvőbb, mint hogy a legnagyobb bolthálózatnak legyen magyar oldala.

Megmondom őszintén, ez eddig az eszembe sem jutott.

Apró jutalékért további tippeket is adhatok!

Köszönöm!

Azt viszont el kell mondanom, hogy a különböző támogatásokról az a véleményem, hogy nincs jó hatással az előrehaladásra.

Ezt a beszélgetésünk elején is említettem, hogy inkább a támogatások nélküli utat választottuk a kezdeteknél is. És mára a helyzet azt mutatja, hogy akik a támogatásokat kapták, azok már régen nem létezünk, mi pedig, akik 25%-os kamattal vettünk fel hitel, még itt vagyunk.

A támogatás ugyanis kényelmessé tesz, hogy azt nem mondjam, ellustul az ember tőle. Persze, természetesen vannak itt is fényes kivételek.

Ha van támogatásod, nem kell részt venned a versenyben.

Tény, hogy ebben a covid-időszakban jól jönne egy támogatás, de alaphelyzetben nem jut az eszembe. Tény, hogy vannak alkotások, amelyek támogatás nélkül nem jönnének létre. Csak aztán kikerül a piacra és eljut öt emberhez. És akkor felmerül a kérdés, hogy mi az az érték, amit át tudott adni? Lehet, hogy harminc vagy ötven év múlva felfedezik. Ha felfedezik. Mindenesetre egy esélyt a támogatással kapott. Amit viszont lektűrnek mondanak, és főleg az értelmiségi réteg kritizál, az eljut több tízezer olvasóhoz.

Egy témát érdekesen is meg lehet írni, hiszen a nagy amerikai írók mind jók voltak az eladásban is. Ez talán csak nálunk dívik, hogy amiből több fogy, az automatikusan a bulvár kategóriába van sorolva.

Oh, ezzel már a megyeri, az első boltunk megnyitásakor találkoztunk.

Az ilyen kritikán viszont hamar túltettem magam, és azt mondtam az illetőnek, hogy a Vörös Rózsa sorozat eladásaiból engedhetem meg magamnak, hogy az ő könyvét is kitegyem két példányban.

És azóta is ehhez tartom magam. Ha a két példányt nem tenném ki, akkor potenciálisan megszüntetném a lehetőségét, hogy az olvasóhoz eljusson.

A Vörös Rózsa a hordozórakéta.

Igen. És nem becsülhetjük alá azt az embert, aki Vörös Rózsát olvas, mert írott betűt olvas és lehet, hogy egyszer majd Moliére-t vesz a kezébe, vagy mást is fog olvasni. Ezt el kell fogadnunk!

Ezt a nekünk nyilatkozó Győry Attila, a Családi Könyvklub egyik tulajdonosa is hasonlóan látja, aki elsősorban nem a saját ízlése, hanem a piac igényei alapján állítja össze a katalógusát.

Teret kell biztosítani az elsőkönyves szerzőknek és az igényes irodalomnak is, ezt mi 63 bolttal könnyebben meg tudjuk csinálni, hiszen egy ilyen hálózat már a vásárlók minden rétegét meg tudja szólítani. Végső soron minden sikeres szerző volt elsőkönyves is, és ha akkor nem kapott volna teret, akkor lehet, hogy másként alakul az írói karriere.

A másik pedig, amit az előbb mondtál, hogy az igényes téma, ha jól van megírva, meg tudja találni a vásárlóját. Jól kell írni, mert azzal, hogy valaki ír, még nem jelenti automatikusan, hogy jól is ír.

A tapasztalatom az, hogy legtöbb ember, aki már megírt egy könyvet, az biztos abban, hogy jól is ír.

Olyan lehet ez akkor, mint a politikai választások. Aki elindul, az mind biztos abban, hogy be is jut vagy győzni fog.

Igen, mondjuk úgy diplomatikusan, hogy a magunkba vetett hit elengedhetetlen.

A beszélgetésünk végén mondd még el, hogy látod a könyv jövőjét, a klasszikus, papírlapú könyvét. Hasonló lesz a sorsa, mint az újságoké, hogy inkább már csak az idősebb korosztály vásárol papírújságot rendszeresen?

Amit az újsággal kapcsolatban mondasz, azzal egyetértek, magam is inkább csak azért vásárlom a magyar sajtót, hogy így is támogassam, de nagyon gyakori, hogy nincs időm elolvasni. A könyvvel kapcsolatban viszont jó híreim vannak. Bár 10-15 éve már temették a papíralapú könyvet, ma ezeknek jól látható fölényük van mind a bolti és az internetes eladásokban is. Emlékszem, hogy az internet erősödésével az e-könyvek és a hangoskönyvek mellett tették le sokan a garast, ezek az előrejelzések azonban ezidáig nem váltak be, bár a fejlődés látható. Számszerűleg ez azt jelenti, hogy a kb. 110 millió eurós forgalmú szlovákiai könyvpiacon mintegy másfél milliót tehet ki az elektronikus könyvek forgalma, három éve viszont még jóval egy millió alatt volt.

Ha már az anyagiaknál vagyunk, azt meg lehet mondani, hogy a magyar könyvek piaca Szlovákiában mekkora lehet? 2-3 millió?

Nem vagyok felkészülve ebből a kérdésből, de annyit kijelenthetek, hogy ennél magasabb.

Meg lehet mondani, hogy a szlovákiai magyar könyvekből milyen forgalmat lehet bonyolítani?

Nem, erre nem vállalkoznék. Ahogy mondtam, pár százas eladás már sikernek számíthat, attól tartok, hogy a legtöbb kiadvány száz példányszám alatti eladást produkálhat.

Száz alatt? Ez azt jelenti, hogy szlovákiai magyarság megközelítőleg 0,1 és 0,01% százaléka veszi ezeket a könyveket?

A számok ezt mutatják. Mindezek ellenére azt mondom, hogy

aki úgy érzi, az írjon és a piac megmutatja, hogy kinek kell! Aki tudja, az pedig adja ki, aki pedig tudja, az adja el!

Ez utóbbi vagyunk mi, a boltosok és a terjesztők. Mindezekből áll össze a piac! És hogy legyen holnap is piac, ezt így kell folyamatosan végezni!