Zoboralja örökségét ápolják
Ritka népművészeti kincset ápolnak a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely nevű társulás tagjai. A szorgos asszonyok szívvel-lélekkel hímeznek, csipkét vernek, gyűjtenek és védik a zoboralji nyelvsziget egyedi népi kultúrájának, különleges népviseletének darabjait.
Egy esős, májusi péntek délutánon látogatok el a műhely főhadiszállására, amely a pogrányi alapiskola épületében található. A kézimunkázók összejövetelére szánt kisszobából jókedvű beszélgetés zaja szűrődik ki, a helyiségbe lépve kezdetét veszi az időutazás az elmúlt századok népi, paraszti világába. Ügyes kezű asszonyok, idősebbek, fiatalabbak ülnek az asztal körül, kezükben megcsillan a tű, pereg a cérna, hajlik a vászon. A háttérben kiállított munkadarabok Zoboralja egyedi és páratlan szépségű hímzésvilágát, népi viseletét őrzik és mutatják be.
A zoborvidéki asszonyok – Molnár Katalin, Kisucky Erzsébet, Gál Erzsébet, Balkó Szilvia, Varga Borbála és Tóth Borbála – jó szívvel, ízes tájszólással fogadnak. Figyelmemet először a csipkeverés művészete ragadja meg. A gímesi Varga Borbála igaz őrzője ennek a kiveszőben lévő, ritka technikának. Türelemmel, nagy odafigyeléssel, ahogy a többiek mondják, igaz szívvel veri a csipkét, a fűrészporral kitömött „döbözre” (csipkeverő párna tájszólással) erősített zoboralji minta szerint. Keze alatt több mint tíz „csülünk” (csipkeverő pálca) segítségével vezeti a fonalat. A szerkezetet ő készítette, a faaljzatot a fia faragta.
A mintákat a régi zoboralji népviseletekről gyűjtik, azok alapján terveznek újakat, illesztik be őket a mai viseletbe, lakáskultúrába. Ez érvényes a hímzésre is.
A műhely tagjai nevetve mondják, a csipkeverés nagyon bonyolult tudomány. Többen próbálkoztak vele, de Bori néni maradt az egyetlen, akinek van türelme és tudása folytatni ezt a szép tudományt. A többiek művészi szinten hódolnak a hímzés, a kivarrás, a varrás technikájának. Elárulják, hogy régebben Zoboralján csak sötét színekkel hímeztek az asszonyok, a zséreiek és a „hegymegiek” kezdték később használni a színesebb cérnákat, de a zöldből, kékből és a lilából is a legsötétebb árnyalatokat használják a mai napig a hímzéshez.
A világos színek sosem voltak jellemzőek a Zoboraljára, sárgát, narancssárgát szinte egyáltalán nem találunk a táj hímzésvilágában.
Balkó Szilvia elmondja,
vannak eredeti fehér, megtöréses mintáik az 1800-as évekből is. Akkoriban még nem használtak színes cérnát a zoboralji asszonyok.
Ezeket a mintákat ültetik át modern formába, és készülnek őket zsűriztetni. A csoport azon dolgozik, hogy a régi ruhákat, kivarrásokat megmentse. A régi-új mintákat először mindig kivarrják próbára, kiosztják egymás között a munkát, és műhelymunkával készülnek egy-egy nagy kiállításra. Jelenleg egy közelgő békéscsabai kiállításra készül a csapat. A munkadarabokban mindenkinek benne van a saját lelki öröksége, ízlése, képzelőereje.
Tóth Borbála, a műhely vezetője elmondja, sokáig maguk sem értékelték, sőt nem is tudták, mekkora kincs rejlik a padlások mélyén, milyen érték egyetemes magyar szempontból is a zobor-alji népviselet és hímzés. Mesél a szervezet létrejöttéről is, ami 2014-re vezethető vissza, amikor egy kalászi találkozón az Alsóörsi Csipkeműhely vezetője, Szuper Bohus Judit hívta fel a figyelmüket arra, milyen népművészeti kincseket rejt a Zoborvidék, és mennyire keresettek a kézművespiacon a zobori motívumok.
Az ő védőszárnyai alatt kezdte meg a működését öt zoboralji falu asszonyainak összefogásával, a Csemadok talaján a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely 2016-ban.
A mai napig szorosan összefügg és összedolgozik egymással a két szervezet.
2017-ben a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely civil szervezetté alakult. Tagjai: Balkó Ildikó, Balkó Szilvia, Bencz Andrea, Földessy Ernesztína, Gál Erzsébet, Kisucky Erzsébet, Ment Edit, Molnár Katalin, Neszméri Tünde, Parragi Ágnes, Szuperné Bohus Judit, Tóth Borbála, Varga Borbála.
Szinte a kezdetektől fogva zsűriztetnek a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanács által. Ez a folyamat viszi előre és ösztönzi kitartó munkára a műhely tagjait, akik 2019 végén megkapták a Tárgyalkotó Népi Iparművész Szervezet címet. Zsűriztetett darabjaik nagy része A minősítést ért el, ami a hímzőknél a legmagasabb besorolás.
A csapat 2020-ban is nagy sikereket aratott; Mezőkövesden állították ki a csoport, valamint Balkó Ildikó és Balkó Szilvia munkáit. Balkó Szilvia arany fokozatú díjazásban is részesült.
Szilvia, akinek az ujjai között éppen egy fehér, menyasszonynak készülő hímzés alakul, elárulja, ő nemcsak hímez, de varrónőként szívesen tervez és alkot viseleteket is. Szereti, ha a régi világ motívumait össze tudja hangolni a mai divattal, így egyfajta örökséget is át lehet hozni a múltból a jelenbe. Zoboralján elsősorban keresztszemes hímzéssel, metélthímzéssel és vert csipkével díszítették az ingeket, törülközőket, párnákat, kötényeket, majd megjelentek a horgolt darabok is.
A zoboralji hölgyek munkája nemcsak a régi újravarrását jelenti. Sok régi minta maradt fenn, s a díszítőelemek kombinálása akár új alkotásokat is eredményezhet.
Így kerek a világ: a zoboralji asszonyok az őseik motívumait továbbgondolva varrják az új mintákat. Nem csoda, hiszen az ősi szokásokba beleszülettek, és továbbéltetik azokat a szívükkel és az ügyes kezükkel.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/21. számában.
