Záreczky László – az értékőrző emlékére
Soha nem merül feledésbe annak a neve, akire jó szívvel emlékeznek. Százéves lenne Záreczky László, a Kodály-emlékek kutatója, aki a huszadik század második felében áldozatos és fáradhatatlan tevékenységével megalapozta a galántai magyar kulturális életet, melynek évtizedekig motorja volt.
Záreczky László igazi polihisztor volt, a zene, a magyar néprajz, a festészet és a kultúra rajongója. Egész életében kutatta és őrizte Kodály Zoltán örökségét, számos Kodályról, a népzenéről, Galánta kulturális örökségéről szóló publikáció fűződik a nevéhez. Akárcsak az első galántai Kodály Napok megszervezése is. A századvégi Galánta kulturális életének kiemelkedő alakja október 13-án töltené be a századik életévét. Emlékét és szerteágazó munkásságának tárgyi hagyatékát gyermekei őrzik. Lánya, Judit nagy hangsúlyt fektet arra, hogy édesapjáról méltóképpen emlékezzenek meg, éppen ezért szorgalmazta a Záreczky László-díj megalapítását is a Csemadok Galántai Területi Választmányánál.
Végh Judittal egy kellemes, őszi délutánon találkozom galántai otthonában, amelynek minden szegletében a szeretett édesapa alkotásai, festményei találhatók. Az idős hölgy alaposan felkészült a beszélgetésre, újságcikkeket, kivonatokat, publikációkat, fényképeket mutat. Szinte maga is rácsodálkozik, hogyan tudott az édesapja ennyit írni, dolgozni, szervezni, olvasni. Amellett, hogy családfőként is aktív és szeretnivaló, békés ember volt.
Záreczky László 1920. október 13-án született Galántán olyan családban, ahol mindig is elsőrendű volt a magyar kultúra, a zene és a hagyományok őrzése. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, gimnáziumi tanulmányait Érsek-újvárban és Komáromban folytatta. A család szűkös anyagi helyzete miatt nem adatott meg neki, hogy egyetemet végezzen, de mindig is a tudományok és az olvasás szerelmese maradt, ön-erőből művelődött tovább. A második világháborút fiatal katonaként élte meg. Sokáig reménykedett, hogy a fronton majd találkozik az édesapjával, ám ez nem adatott meg neki, édesapja sosem tért vissza a háborúból. Záreczky László orosz hadifogságba is került, ahonnan súlyos betegen tért vissza Galántára. Lánya elmondása szerint élete végéig küszködött a háborúban szerzett betegségeivel. A nyavalyák ellenére a kultúra, a népzene és a hagyományok szeretete reménnyel töltötte el, és feleségével, Terikével együtt szívesen vetette bele magát a város kulturális életének a megszervezésébe.
Mi sem természetesebb, mint hogy megalakulásától kezdve aktív tagja, vezetője majd évtizedekig elnöke volt a Csemadok galántai alapszervezetének. 1956-ban egyik alapítója volt a galántai Kodály Zoltán Daloskörnek, hiszen úgy gondolta, a városnak méltónak kell lennie Kodály Zoltán tanításához. Levelet is írt a Mesternek, amelyben engedélyt kért, hogy a daloskör felvehesse a zeneszerző nevét.
Judit asszony elmeséli, fiatal korából emlékszik arra, hogy édesapja személyesen kereste fel Kodály Zoltánt ebben az ügyben, de a zeneszerző akkor már nagyon beteg volt, ezért a felesége, Péczely Sarolta már nem engedte be hozzá a galántai küldötteket. Másnap jött a telefon, hogy Kodály Zoltán visszaadta a lelkét a teremtőnek, de még halála előtt beleegyezett a névhasználatba, így viselheti a galántai énekkar a mai napig Kodály nevét.
Záreczky az ötvenes évek végén javasolta, hogy nevezzenek el utcát Galántán a zeneszerzőről, állítsanak neki szobrot. Az is az ő ötlete volt, hogy a város vasútállomásának területén legyen egy Kodály-emléktábla. Végtelenül tisztelte Kodály munkásságát, ami abban csúcsosodott ki, hogy megálmodója és főszervezője lett az első Kodály Napoknak, a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok későbbi országos minősítő versenyének. Kitartó munkájának is köszönhetően Galánta háromévente otthont ad a felvidéki énekkarok fesztiváljának, amely rendezvény mára nemzetközi elismertséggel büszkélkedhet.
Végh Judit elmeséli, hogy édesapja mindig dolgozott valamin. Fáradhatatlanul és rendületlenül publikált, feldolgozta Galánta hétszáz éves történetét, és rengeteg ismerete volt az Esterházy-kastélyról is. A magyarságát és a vallását soha, még a legnehezebb években sem adta fel. Élete végéig a népművészet terjesztője maradt, mindemellett csodálatosan festett. A festészet, a művészet iránti rajongással a gyermekeit is beoltotta, fia Záreczky Péter, neves kardiológus szintén amatőr festőművészként is ismert.
A polihisztor Záreczky László, a Kodály-örökség őrzője és kutatója 1996-ban hunyt el, egy gazdag élet kutatási eredményeit hagyva maga mögött az utókornak.
Születésének századik évfordulója alkalmából örököseinek szorgalmazására és javaslatára a Csemadok Galántai Területi Választmánya 2020-ban létrehozza a Záreczky László-díjat, amelyet Galánta és Mátyusföld zenei életében éveken, évtizedeken át jelentőset alkotó, a kodályi értékek őrzéséhez, ápolásához, továbbadásához és fejlesztéséhez hozzájáruló személy vagy közösség kaphat meg. A díjat ezentúl a Kodály Napok gálaműsorának keretében adják át az arra érdemesnek.
Megjelent a Magyar7 2020/42.számában.
