Veszteségfeldolgozó cselekvésprogram
Hancko Veronika életvezetési tanácsadó irányításával 2024 áprilisában egy veszteségfeldolgozó csoport kezdte meg működését Zselízen. A kilenc fős, vegyes, nőkből és férfiakból álló csoport nyolc alkalommal találkozik a helyi alapiskola épületében.
A Grief Recovery Method az Egyesült Államokból érkezett Európába.
– Ez egy cselekvésprogram, tehát a gyászoló egy kézikönyv és a specialista segítségével lépésről lépésre jut el a beteljesítéshez.
Gyászfolyamat nem csupán halálesetet követhet, ide tartozik bármely veszteség, illetve változás, amely hatással van a mindennapi életre, legyen az válás, vagy a munkahely elvesztése. Mindez okozhat gyászfolyamatot. Ennek jelei között lehet például koncentrációzavar, alvás- és evészavar, elszigetelődés és érzelmi hullámzás.
A feldolgozás történhet egyéni vagy csoportos formában, természetesen teljes diszkréció mellett, elfogadó, ítélkezésmentes környezetben – részletezte a szakember, aki azon munkálkodik, hogy a nevezett módszer a Felvidéken is egyre szélesebb körben terjedjen el.
– Manapság egyre hangsúlyosabb az önismeret és az önfejlesztés fontossága a mentális egészségünk megőrzéséért. A program ugyan minden korosztálynak szól, inkább azonban a fiatalabbak érzik megszólítva magukat. Ők talán jobban felismerik a programban rejlő lehetőségeket, s az önfejlesztéssel foglalkozva látják is annak a hozadékát.
Ahogy azt a csoport egyik tagja, Drozdík Mária megfogalmazta, felszabadító beszélni a problémákról egy olyan közegben, ahol nem ítélkeznek; utána sokkal könnyebb az ember.
– Általában nem beszélgetünk a gyászról, nagyon keveset hallunk róla. A csoportban ezzel szemben olyan új ismeretekhez jutottam, amelyeket a jövőben biztosan tudok majd hasznosítani. A módszer nagyon tanulságos, Veronika pedig nagyszerű szakember, aki professzionális megközelítéssel segít, és előrevisz minket.
A csoporttagok egyetértenek abban, hogy a módszer valóban hasznos, hatékony és döntő mértékben javítja az élet minőségét. Fontos, hogy az emberi életnek abba a régiójába világít be, amitől mindenki idegenkedik, mert félelmekkel, testi-lelki szenvedésekkel, lelki összeomlásokkal, sokszor visszavonhatatlan veszteségekkel terhelt. Ez az a trauma, amitől mindenki retteg, de tulajdonképpen senki sem ismeri. Az ismerőseinktől ilyenkor a legjobb esetben együttérzést kapunk, továbbá jó szándékú tanácsokat, amelyek a sebeinket nem gyógyítják, a lelkiállapotunkat, életerőnket nem billentik helyre.
A csoport tagjai bíznak benne, hogy a módszer tovább terjed, egyre többek számára válik hozzáférhetővé, mert – mint mondják – nagyon sok szenvedést takarít meg, egyúttal sok életerőt és alkotóenergiát szabadít fel.
Megjelent a Magyar7 2024/24. számában.
