Venyercsan Pál: A szabadság nem ajándék, hanem örökség
A XXXIX. Városi kulturális Napok keretében került sor Pozsonyban a pozsonyi Kecskekapu utcai evangélikus temetőben a Jeszenák sírboltnál és Rázga Pál sírjánál az aradi és pozsonyi vértanúkról való megemlékezésre a Csemadok Országos Elnöksége, városi választmánya, az ifjúsági tagozat és a Liszt Intézet Pozsony szervezésében.
A megemlékezés idén is a vértanúk neveinek felsorolásával indult Kaszás Kornél volt Petőfi-ösztöndíjas előadásában.
„Az 1848–49-es hősök értünk is harcoltak, értünk is küzdöttek. A 176 évvel ezelőtti eseményeknek köszönhetően Magyarország a polgári fejlődés útjára lépett” – fogalmazott a megemlékezést felvezető Neszméri Tünde, a Csemadok országos elnökségi tagja. Mint mondta, a szabadságharc legyőzéséhez a Habsburg hatalom az orosz cártól kért segítséget és kapott is, de a fejlődést visszafordítani nem tudták.
Az idei megemlékezés ünnepi szónoka Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója volt. „Ma azokra a hősökre emlékezünk, akiket a szabadságharc leverését követő megtorlások során kivégeztek 1849 októberében. Életüket adták ők a szabadságért, a hazáért, a hitükért, hogy a magyar nemzet szabadon, méltósággal élhessen” – fogalmazott ünnepi beszédében a szónok, hozzátéve, az aradi vértanúk nevei mára jelképpé váltak.
„De nemcsak Aradon hullott a vér a hazáért. Itt, Pozsonyban is nyugszanak hősök, akik ugyanabból a szabadságvágyból, ugyanabból a hitből merítettek erőt” – hangsúlyozta az intézetigazgató.
Mint mondta, a vértanúhalált halt felvidéki kötődésű áldozatokra különös kegyelettel emlékezünk Pozsonyban, a Jeszenák-sírboltnál. Jeszenák János főispánt, országgyűlési követet, a szabadságharc kormánybiztosát a császári hatalom 1849. október 10-én végeztette ki Pesten. „Jeszenák János a törvényes rend, az alkotmányos szabadság védelmében vállalta a mártíromságot, hitt abban, hogy a haza szolgálata nem politikai állás, hanem erkölcsi kötelesség” – fogalmazott Venyercsan Pál ünnepi beszédében.
De emlékezünk Rázga Pálra, a pozsonyi evangélikus lekészre is, mondta, aki szavaival, igehirdetésével a nemzeti összefogásra buzdította híveit. „Őt már 1849 júniusában, Pozsony császári csapatok általi elfoglalását követően halálra ítélték a szabadság ügyéért, mert kimondta azt, amit az uralkodóház félelemmel hallgatott: hogy a hit és a haza szeretete elválaszthatatlan egymástól” – folytatta Venyercsan Pál, hozzátéve, október 6-a emlékeztet bennünket arra is, hogy a szabadság soha nem magától értetődő.
A szabadságharc vértanúinak áldozata megmutatta, hogy le lehet győzni egy hadsereget, de nem lehet legyőzni egy nemzet szellemét. „A mai nap világos üzenete nekünk, hogy a szabadságért ma is küzdeni kell – még ha nem is fegyverrel a kézben, de szóval, munkával, felelősséggel, közösséggel. Hogy a haza nem csupán földrajzi hely, hanem értékrend.
Hogy a megosztottság helyett az összetartozás, a közöny helyett az elhivatottság lehet a mi válaszunk a 21. század kihívásaira” – fogalmazott. Hozzátette, a vértanúk hite, önfeláldozása arra emlékeztet bennünket, hogy a nemzet akkor marad erős, ha képes méltó módon őrizni a múltját – és bátran építeni a jövőjét, mondta még hozzátéve a szabadság nem ajándék, hanem örökség, amit minden nap méltón kell hordoznunk.
Ezt követően került sor az egyes szervezetek és a magánszemélyek koszorúinak és az emlékezés virágainak elhelyezésére a Jeszenák-sírbolton, majd Rázga Pál sírjánál.
A megemlékezésen részt vett a Csemadok elnöke, Kiss Beáta, Takács Ottó, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke, a Szövetség a Közös Célokért szervezet ügyvezető igazgatója, Hideghéthy Andrea és Voda Zsófia, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója.
A megemlékezésen közreműködött a Vox Posoniensis énekkar.
