2026. november 19., 19:36

Vénülünk és (el)fogyunk...(?)

A Fórum Kisebbségkutató Intézet „ amint fogy-fogy a jövendő…” címmel tartott konferenciát múlt héten Somorján az európai népesedési válságról. Sommázva az elhangzottakat, utólag talán érdemes lett volna kiegészíteni a rendezvény címéül szolgáló Babits-idézetet a vers utolsó sorával is, ekképpen: „…amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a mult…” 

Öllös László
Öllös László
Fotó: Lacza Gergely

A konferencia előadói között volt történész, filozófus, szociológus, közgazdász, demográfus, adatelemző, de egyikük sem festett szép képet a kontinens jövőjéről. Igaz, nem is az volt a feladatuk, és nem is a demográfiai válság lehetséges megoldásainak keresése, hanem a száraz, elgondolkodtató, és sokszor sajnos nagyon szomorú és aggasztó tények, tendenciák elemzése. Bár volt olyan előadó is, aki – kilépve szerepéből – értékelésre is vállalkozott. Babits mellett parafrazálhatnék akár Varga Miklós ismert dalával is, hiszen a „vén Európa” a 21. században már sajnos más jelentéssel is bír, főleg demográfiai értelemben. A kérdés azonban Damoklész kardjaként lebeg felettünk: megfordítható-e a fogyásunk, és ha igen, milyen áron?

Köszöntőjében Simon Attila, az Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy a konferencia a Kötődések és értékválasztások a szlovákiai magyar társadalomban című kutatási projekt része, amely a Magyar Tudományos Akadémia által finanszírozott nemzeti program. Simon kiemelte, tudományos intézetként mindig is nagyon fontosnak tartotta a Fórum Intézet, hogy felhívja a figyelmet olyan közéleti kérdésekre, problémákra, amelyek közösségünket és kultúránkat érintik. 

Napjainkban számos ehhez kötődő gond van, és véleménye szerint a politikai elit ezzel kapcsolatos teljesítménye nem igazán színvonalas. Megjegyezte, azt a populációs válságot is érzékeli, amely most már gyakorlatilag az egész kontinenst elérte, és ugyan történészként a kultúrák, civilizációk cserélődését hosszú távon az emberiség történetében természetes folyamatnak tartja, a jelenlegi helyzetet mindenképpen problematikusnak ítéli meg.

– Az utóbbi 20 évben ez a harmadik olyan konferenciánk, amely konkrétan demográfiai kérdésekkel foglalkozik. Az első kettő során inkább azzal foglalkoztunk, hogy mi a helyzet a szlovákiai magyarságon belül. Bár ez a téma a mai konferencián is előkerül, de amit ma látunk magunk körül, arra intett bennünket, hogy ne csak szlovákiai magyar jelenségként kezeljük ezt a témát, hanem próbáljuk szélesebben megfogni, hiszen ez nem csak a mi közösségünket érinti – ecsetelte Simon.

Emberi jog ember nélkül?

Öllös László politilógus-filozófus, a Fórum Intézet elnöke a témát filozófiai szempontból közelítette meg, és reflektálni kívánt a nyugati mainstream közgondolkodásba is beszüremkedő szélsőséges életfelfogásokra, amelyek „az egészséges ember morális jogának tekintik a gyermekvállalás teljes elvetését”, emberi jognak tekintve. Öllös szerint azonban így egy feloldhatatlan ellentmondás rabjává válhat maga az emberi jogok eszméje is, mert így az emberi jogok ember nélküli jogokká válnak.

Nyilvánvaló tény, hogy az emberi élet csak úgy tartható fenn, ha újabb és újabb emberek születnek. (...) Amennyiben a nem születés értékrendje univerzálisan elterjedne, akkor egy generáción belül kihalna az emberiség, de ha csak részlegesen terjedne el ez az értékrend, akkor több generáción belül történne ez meg. Ebből az következik, hogy minden emberi dolog ontológiai alapja az ember létezése, az emberiségre egyetemesen tekintve pedig az emberiség biológiai létezése. A tétel folyománya, hogy ha az emberiséget nem kívánjuk egyetlen homogén tömegként látni, akkor belőle ered az emberiséget alkotó kultúrák létezése is. További folyománya, hogy az emberi élet minden emberi előfeltétele. Ember nélkül nincs semmiféle emberi teljesítmény, nincs siker és bukás, sem haszon, sem veszteség, nincsenek emberi értékek, tehát jó és rossz sincsen. Erkölcs sincsen. (…) Aki tagadja, hogy a születés emberi alapérték, az is csak úgy képes erre, hogy ő maga már megszületett. Még pontosabban: voltak olyan személyek, akik életet adtak neki (...)"

 – fejtette ki álláspontját Öllös, hozzátéve, hogy az évszázadokkal ezelőtti családmodell erőltetése sem lehet megoldás az emberiség fogyásának megállítására, hiszen a nő visszakényszerítése abba a szerepbe, amiben volt néhány évszázaddal ezelőtt kivitelezhetetlen, és a modern értékrendszer számára káros. Öllös szerint Európa társadalmainak el kellene dönteniük: hajlandók-e erőforrásaiknak a mostaninál nagyságrendileg nagyobb részét fordítani a gyermekeikre, s olyan feltételeket teremteni, amelyek a gyerekvállalást a mostaninál sokkal harmonikusabban kapcsolják össze a modern életvitellel.

A népességfogyást meg kell állítani

Tóth G. Csaba szociológus, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa előadásának legfontosabb tanulsága, hogy a népességváltozás vizsgálatakor fontos szempont az adott állam „induló korszerkezete”. A rendszerváltozás idején például Magyarország sokkal „öregebb” államnak számított, mint a vele határos országok, így a népességváltozás kérdésében eleve hátránnyal indult. Egy adott területen élők létszáma azonban természetesen nemcsak az induló korszerkezettől függ, hanem a termékenységi és halálozási rátától (az utóbbi a várható élettartam), továbbá az elvándorlás és a bevándorlás egyenlegétől.

A gyermekvállalással kapcsolatos attitűdök változásairól beszélt Mrva Marianna, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója. Előadásában azt vizsgálta, hogy mennyire tekintik magától értetődő életútnak a gyerekvállalást, mennyiben személyes választásnak, és milyen családformához, illetve nemi szerepekhez kötik. Kiderült, hogy Szlovákia polgárai az európai átlaghoz képest sokkal konzervatívabban ítélik meg ezt a kérdést. 

Bár Szlovákiában a dolgozó anya társadalmi elfogadottsága nőtt, a gyermekekről való gondoskodást azonban még mindig inkább női feladatként határozzák meg.

Kapitány Balázs, a Népesedési Kutatások Alapítvány demográfusa a termékenység magyarországi változásai kapcsán elmondta, a 2010 és 2026 közti időszakban, a FIDESZ kormányzásának idején a családpolitika elért bizonyos eredményeket, sőt, kezdetben sikertörténet volt, de mára a demográfiai mutatók visszatértek oda, ahonnan elindultak. Kapitány előadása végén úgy vélekedett, az Orbán-kormányok családpolitikájának értelmezése valószínűleg a jövőben is ideológiai viták kereszttüzében áll majd, de azt is hangsúlyozta, hogy a TISZA kormányzása alatt sem látszik fordulat a közeljövőben, s a „főbb alapelvek” változatlanok maradnak még akkor is, ha a hangsúlyok esetleg módosulnak. A társadalomban ugyanis a mai napig egyetértés van abban, hogy a népességfogyást – akár állami beavatkozással is, de – meg kell állítani.

Óvári Kristián
Óvári Kristián
Fotó:  Lacza Gergely

Óvári Kristián, a Szlovák Statisztikai Hivatal adatelemzője kitért arra, hogy Szlovákiában a koronavírus idejéig minden évben több gyermek született, mint amennyi ember meghalt. 2020-ban ez megfordult, és azóta az éves halálozási ráta rendre megelőzi a születések számát, amelynek hátterében elsősorban a szülőképes korú nők számának csökkenése, illetve a gyermekvállalási kedv lankadása áll.

Gyurgyík László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet szociológusa szerint a szlovákiai magyarságra még inkább hatnak a negatív tendenciák, hiszen például a vegyes házasságban élők gyerekeinek nagyjából csak a negyede lesz magyar nemzetiségű, s a szórványterületeken ez az arány magyar szempontból még rosszabb is lehet. Regionális szinten a magyarsággal összefüggésben pozitív demográfiai mutatókról csak a magyarul beszélő romákkal sűrűn lakott területeken beszélhetünk, ugyanis a romák esetében általában jóval 2 fölé esik a születési ráta.

Megjelent a Magyar7 2026/47.számában.

Megosztás
Címkék