Védőháló
Vannak emberek, akiket szinte senki nem lát. Nem járnak rendezvényekre, nem posztolnak, nem kérnek segítséget. Nehéz sorsuk ott van a meggyötört arcon, a kopott ruhán, a roskadozó házon – vagy éppen a hontalan létben. Zuhanásuk csendes. És vannak szervezetek, amelyek éppen ebben a csendben dolgoznak. Mint egy láthatatlan védőháló. A királyhelmeci református közösség szeretetszolgálata is ilyen. Vezetőjével, Máté-Borbás Orsolyával beszélgettünk.
Királyhelmecen sokan talán csak a ruhaboltot vagy az élelmiszerosztást látják. Ha egy kívülállónak kellene elmondania, hogy miben más a diakónia munkája annál, mint „segélyt adni”, mit emelne ki elsőként?
Elsősorban azt, hogy a segítség nem csak anyagi jellegű lehet, ahogy a rászoruló sem csak az, akinek nincs ruhája vagy étele. Így a szeretetszolgálatunk több annál, mint hogy felöltöztet és étkezést biztosít, bár elsődleges feladatunk az elesettekkel való törődés. Isten gondviselő szeretetére bizony mindnyájunknak szüksége van, szociális helyzettől, vagy vallási hovatartozástól függetlenül. A diakónia ezért mindenkihez szól, és mindenkinek igyekszik segítséget nyújtani abban, amire éppen szüksége van: a nélkülözőnek ételt ad, a hajléktalannak takarót, a nehézségekkel küzdőnek lelki táplálékot, a papírmunkában elveszettnek pedig adminisztrációs segítséget biztosít.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának királyhelmeci kirendeltsége sok szálon kapcsolódik más szervezetekhez és intézményekhez. Miért fontos ez a „hálószerű” együttműködés?
Rátapintott arra, ami a szolgálatunk alapja: a hálószerű együttműködésre. Ennek kialakítását a kezdetektől nagyon fontosnak tartom. Egyrészt azért, mert többen több mindenre vagyunk képesek. Másrészt azért, mert nagyon nehéz három kirendeltséggel ellátni országos feladatot, így ebben is nagy segítségünkre vannak az egyre erősödő kapcsolatok a lelkészekkel, gyülekezetekkel, közösségekkel, hogy közbenjárásukkal mindenhová eljussunk, ahol szükség van ránk, és elérjük a rászorulókat. Mindemellett vannak azok a segítő szervezetek, amelyek hozzánk hasonlóan valamilyen szolgálatot látnak el, akár idősekkel, akár fogyatékkal élőkkel vagy gyerekekkel foglalkoznak. A velük való összefonódás egymás támogatását, erősítését és fejlődését egyaránt szolgálja. Ez a kapcsolati háló teszi lehetővé, hogy valóban elérjük azokat, akik segítségre szorulnak.
Melyek ma a legnagyobb nehézségek, amelyekkel a szolgálat során szembesülnek? Inkább anyagi, emberi, lelki kihívásokról van szó – vagy mindegyik egyszerre?
Mikor melyik dominál. A nehézségek viszont attól is függnek, miként kezeljük őket, illetve miként bánunk velük. A lélek jóllétével is foglalkozó szeretetszolgálatként, keresztyén értékrendű szervezetként, úgy hiszem, ezen a téren könnyebben tudjuk venni az akadályokat. Ugyan akadnak itt is nehézségek olykor, de egymást támogatva, erősítve, az Úr kegyelme által a lelki kihívásokkal még mindig könnyebben megküzdünk, mint az anyagi terhekkel. A magam részéről bizonyosan ez a legmegterhelőbb feladat: adni, segíteni, akkor is, amikor gyenge gazdasági helyzetben vagyunk. A legnagyobb kihívást mégis az jelenti, amikor anyagi bizonytalanságban is helyt kell állni. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben látjuk igazán, mennyire fontos a gyors és konkrét segítség. Néhány évvel ezelőtt például a közeli faluban leégett egy család háza. Akkor ruhákat, tisztítószereket, tisztálkodási eszközöket, kisebb bútorokat és azonnali élelmiszersegélyt tudtunk biztosítani számukra – egy alapot, amellyel el tudtak indulni az újrakezdés felé. Volt olyan család is, ahol az édesapa halála után indítottunk gyűjtést, és egy nagyobb adag élelmiszerrel segítettük a nehéz helyzetben maradt hozzátartozókat. Több hétre elegendő élelmiszert tudtunk biztosítani számukra ebben az időszakban. Kapcsolatban állunk a perbenyiki anyaotthonnal is: rendszeresen viszünk felajánlásokat – gyerekágyakat, babakocsit, gyermekruhát, élelmiszert, háztartási eszközöket –, attól függően, mire van éppen szükség. A szociális hivatallal együttműködve egyszer egy olyan családnak is segítettünk, ahol a gyermekeket korábban a nehéz körülmények miatt kiemelték, majd később visszakerültek a szülőkhöz. A ruházattal, élelmiszerrel és alapvető felszereléssel való támogatás, úgy vélem, nagy segítséget adott itt is az újrakezdéshez.
A szolgálatuk sok lábon áll: ruhabolt, élelmiszerbank, egészségügyi eszközök kölcsönzése, védett műhely, lelkigondozás. Mi biztosítja azt, hogy mindez hosszabb távon is működőképes maradjon?
A királyhelmeci kirendeltség védett műhelyként működik, ami azt jelenti, hogy biztosítjuk a fogyatékkal élők foglalkoztatását is. Ennek köszönhetően az állam részben hozzájárul a munkatársak béréhez és lehetővé teszi asszisztensek alkalmazását. A mindennapi működés fő finanszírozási forrása jelenleg állami támogatásból származik. Ez stabil hátteret ad, ugyanakkor bizonytalanságot is hordoz magában: a támogatási rendszerek változhatnak, az összegek módosulhatnak, a jövő kiszámíthatósága nem magától értetődő. A pályázati lehetőségeket folyamatosan figyeljük, ám ezek többnyire konkrét programokra, eseményekre vagy fejlesztésekre szólnak, nem pedig az alapműködés fenntartására. A rezsi, a bérköltségek, az eszközök karbantartása nélkülözhetetlen részei a szolgálatnak. Ezért minden támogatási forma – legyen az pályázat, adófelajánlás vagy kisebb adomány – a működés biztonságát jelenti.
Kik azok, akik a mindennapokban viszik ezt a szolgálatot Királyhelmecen?
Fedor Renáta és Lengyel Erika a védett műhely asszisztenseként és koordinátoraként dolgoznak. Munkájuk a mindennapi működés szervezésétől a rászorulókkal való közvetlen kapcsolattartásig terjed. Tomori Anita, Bodnár Zsuzsanna, Nádasi Rebeka és Pusztai Zoltán a védett műhelyeink további munkatársai. Zoltán diakóniai lelkészként a királyhelmeci kirendeltség szolgálati lelkületét is biztosítja.
A szolgálat nem egyetlen helyhez kötődik: vezetése Komáromból Királyhelmecig ível, rendszeres személyes jelenléttel és folyamatos kapcsolattartással. Mi az, amit mindenképpen személyesen kell intézni Királyhelmecen, és mi az, ami ma már távolról is jól működik a diakóniai munkában?
Ma már szinte mindent meg lehet szervezni, beszélni online keretek között is. Mégis a személyes jelenlét szükségességét nem pótolja a képernyő. Ugyan a mi munkánkat is nagyban segíti, hogy heti rendszerességgel tudunk találkozni a világháló segítségével Komáromtól Királyhelmecig, érintve Rimaszombatot és Feledet, ennek ellenére havi rendszerességgel eljárok mindenhová, és szükség esetén gyakrabban is. A mindennapi feladatok leosztása, értékelése, a felmerülő problémák megoldása általában jól működik a távolból is, a személyes találkozók elsősorban az emberi kapcsolatok miatt fontosak.
