Vásárút és Felsővámos segített!
Amikor kitört Ukrajnában a háború, Csallóközben is sokan jelezték segítő szándékukat. Nem sokkal később a vásárúti községi hivatal felhívást tett közzé, mely arról szólt, hogy személyes adományokkal bárki segíthet a rászorulókon.
A gyűjtésbe Felsővámos is bekapcsolódott, és négy nap alatt több mint száz magánszemély, illetve cég juttatta el adományait a gyűjtőpontra. A magánszemélyek közül szinte senki sem szerette volna, ha neve nyilvánosságra kerül, hiszen „az a fontos, amit adnak, nem pedig az, aki adja”, mondták a legtöbben. Ez valóban így van, azonban közülük mégis megemlítenénk valakit, ez pedig a 7 és fél esztendős vásárúti Bugár Gáborka, aki egy kedves levélke kíséretében könyveket, füzeteket, kis párnát, sálakat, törülközőt és plüss játékokat pakolt be egy csomagba.
Ezt az adományt szintén továbbították Kárpátaljára, a bajba jutott gyerekeknek. Nagymamáját, Bugár Erzsébetet szólítottam meg:
Hogyan értesült Gáborka a felhívásról, minek a hatására látott neki a csomag összeállításának?
Ha jól értesültem, nem kellett noszogatni, teljesen önszántából cselekedett így?
Mi alapján válogatta össze a dolgokat a csomagba?
Ezenkívül természetesen cégek, üzletek is adományoztak a rászorulók javára. Kovács Gábor önkormányzati képviselő szervezésében az összegyűlt adományokat útra indították a célállomásra, Dobóruszkára, szállítást pedig Kovács Imre biztosította. Dobóruszkáról kárpátaljai közreműködéssel jutott el az adomány Császlócra. És hogy tényleg eljutott, azt egy személyes hangvételű köszönőlevél bizonyítja:
Mélyen tisztelt Polgármester Úr!
Ezen úton is szeretnénk meghálálni együttérzésüket és támogatásukat, amely a mostani nehéz helyzetben nagy mértékben enyhíti kis közösségünk megpróbáltatásait.
Az idők során, nemzeti kisebbségként, már szinte egyertelművé, megszokottá vált számunkra a mindennapi küzdelem létünkért, kultúránkért, hagyományainkért, szokásainkért, mindennemű jogainkért és legfőképp nemzeti identitásunk elismeréséért, de jelen háború sajnos felülírt mindent, és csak a puszta túlélésért vívott harcot hagyta számunkra. Nagyobb közösségeinket, Kárpátalját a múltban már nem egyszer érték különféle természeti csapások, amelyek következtében már akkor is megtapasztalhattuk, hogy bármilyen nehéz és kilátástalan helyzetben szamíthatunk a Kárpát-medence magyarságára, amely a múltban is azonnal, halogatás nelkül a segítségünkre sietett.
Kedves Barátaink!
Köszönjük azt, hogy számotokra ismeretlenek az olyan fogalmak, mint például az önzés, közömbösség vagy éppen a káröröm, és sokkal inkább jellemző rátok a szeretet, együttérzés, önfeláldozás és a minden nehézségen átsegítő barátság, nemzeti összefogás fogalma.
Külön köszönjük azoknak az önkénteseknek az önfeláldozó munkáját, akik idejüket és erejüket nem kímélve felkeresték az adakozni kívánókat, és az így összegyűjtött támogatást eljuttatták közösségünk számára és a hozzánk menekült honfitársaink megsegítésére is.
És természetesen hálásak vagyunk külön-külön minden egyes adakozónak bőkezű adományaikért, önzetlen segítségükért, és az ilyen formában kapott szeretetért, melyet önöktől közösségünk kapott.
Adományaitokat eljuttattuk minden egyes császlóci családhoz és azokhoz a menekültekhez is, akik községünk területén leltek menedékre a háború borzalmai elől.
Isten áldása kísérje útján minden egyes adakozót és mindenkit, aki tettével vagy csak egy együttérző gondolattal is támogatja, segíti túlélésünket eme nehéz helyzetben!
Császlóc község minden lakójának nevében: Tisztelettel,
Roják Mária, az Ungvári Járási Tanács képviselője és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Császlóci Alapszervezetének elnöke
