Várgedén az első írásos említés 780. évfordulójára is emlékeztek
„Várgede nem csupán egy pont a térképen, hanem mindannyiunk otthona” – hangoztatta a falu első írásos emlékének 780. évfordulója előtt is tisztelgő falunapon Jakab Katalin, a település polgármestere, amelyen nemcsak a tisztes múlt előtt hajtottak fejet a kései utódok, de külön köszöntötték a jövő nemzedékét is, akiknek a kezébe már most átadták a képzeletbeli stafétabotot.
Várgede első írásos említésének időpontjáról ugyan máig nem egyeznek meg a történészek, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy már hatezer éve laktak itt emberek, erre utalnak az 1961/62-es régészeti feltárások is. Az első írásos emlék időpontjáról azonban megoszlanak a történészi vélekedések, Borovszky Samu és mások egy 1244-es oklevélben találták meg Genech néven a település nevét, amikor Dénes nádor birtokolta, a faluban élő neves helytörténész, Vladimír Gondáš szerint viszont elírásról van szó, s a faluból elszármazott Kubinyi András történész-régészre hivatkozik, aki szerint átírási/másolási hibáról van szó, így öregíthették meg Várgedét két évvel.
Nos, végül a falu jelenlegi vezetése ezt a verziót fogadta el, így az idei falunapon emlékeztek meg ama első írásos említés 780. évfordulójáról. A gömöri falu múltja közismert, számos neves ember származott el a településről, de járt errefelé Petőfi Sándor is, aki itteni élményeit Úti leveleiben és a Salgó című epikus költeményében is megörökíti.
Előbbiben szidja a falu lakosságát, hogy a törökök által 1571 júniusában (lám, ez viszont egy nagyon szomorú évforduló) elfoglalt és lerombolt várának már a köveit is elhordták, utóbbiban viszont Gedő várának egy nevezetes momentumát örökíti meg, amely az egykori csapodár várúr feleségének eleve bukásra ítélt hősiességét rajzolja meg, aki kiáll saját maga becsületéért, miután a férje nemes egyszerűséggel elkártyázta őt, s lemondott róla Falkos füleki várúr javára. De ebben a korszakban játszódik G. Kovács Gyula A kereszt árnyékában című regénye is, amelynek egyik központi helyszíne szintén Várgede. A későbbi évszázadokban is főispánok, kincstári helynökök és más magasrangú nemesurak születtek és nevelkedtek itt, a faluban tanult meg például magyarul az ország későbbi miniszterelnöke, Fejérváry Géza is, aki itt vendégeskedett a faluban.
De járt a községben József főherceg is, aki az akkoriban messze földön híres savanyúvizes (csevice) fürdőjét látogatta meg, s bizony akkoriban a gyorsvonat is megállt a fürdővendégek tiszteletére. Mindezek emléke ma már csupán a hivatalos okmányokban és a falut bőven említő könyvekben érhető nyomon (Győry Dezső és Kerényi Éva sem spórol a falu dicső múltjának emlegetésével), a jelen sokkal szerényebb, bár az ún. Sztojkovits- és Prónay-kastélyt is felújították az elmúlt évtizedekben.
Az előbbiben egy ideig Gortva Völgye Regionális Múzeuma néven regionális helytörténeti múzeum is működött, amely a falu és a Gortvamente falvainak az írásos és tárgyi emlékeit gyűjtötte össze, amíg volt rá anyagi fedezet, utóbbiban nyugdíjas otthont szeretne a falu vezetése létrehozni.
A 2021-es népszámlálás adatai szerint 2021-ben 1 534 lakosából 918 (+69) magyar, 452 (+30) szlovák, 106 (+81) cigány, 10 egyéb és 48 ismeretlen nemzetiségű volt. A cigányok többsége magyar anyanyelvűnek vallotta magát, s a falu a felvidék azon kevés települése közé tartozik, ahol az alapiskolában érdeklődés híján nem a magyar, hanem a szlovák tagozat szűnt meg. Ezért is volt furcsa némiképp, hogy a falunapi ünnepségen a szlovák nyelvet helyezték előtérbe, s az önkormányzat által megítélt községi elismerések oklevele is csak szlovák nyelven készült el. S ha már itt tartunk, nyolcan vehettek át elismerést, Chovan Márta, Chovan Mária, Csépe Margit, Danica Feješová, Hajnovič Gabriella, Jamnický Margit és Ondrejcsák Márta a helyi oktatásügyben eltöltött több évtizedes, példaértékű munkájuk elismeréseként, amellyel Várgede és a környék iskolaköteles lakosságának generációit indították el a felnőtté válás útján, a helyi óvodában és alapiskolában végzett áldozatos pedagógiai tevékenységükért; valamint a már idézett Vladimír Gondáš helytörténész, aki fáradhatatlan gyűjtőmunkájával feltárta Várgede és a tágabb régió történetét (https://ma7.sk/irodalom/66-ev-eddig-66-tortenet), és aki megalakulásakor a Gortva Völgye Regionális Múzeuma igazgatói tisztségét is betöltötte.
A kitüntetések átadása után a legifjabb generáció vette át a színpadot, akik megalapozták a jó hangulatot a sztárfellépők (Mohácsi Brigi, Sihell Ferry és T. Lala) számára.
Előbb az alapiskola színeiben Oláh Krisztofer hegedült, Máté Attila és Máté Edward énekelt, mindannyian bizonyítottak már a gesztetei Csillag születik tehetségkutató versenyen is, majd egy négyszámos blokkal a rimaszombati Magánkonzervatórium diákja, Bohó Markusz következett, aki a falunap egyik házigazdai tisztségét is betöltötte, s a helyi tehetségeket felvonultató blokkot a Dezsi Band zárta, amelynek színeiben találkozhattunk a szintén várgedei Oláh Szebasztiánnal is.
