Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650 és 1800 között
A Dunát mitikus folyónak tartották az ókorban. A kora középkori térképeken ez a mítosz képileg is megjelenik. Nevezetesen, hogy a Duna nemcsak folyókat, országokat és városokat köt össze, hanem két világot is: a Nyugatot és a Keletet, Európát és Ázsiát. Ezt a két világot ezenkívül az áru- és eszmecsere, illetve a háborús konfliktusok is összekötötték, amelyek az itt élő népek migrációs mozgását idézték elő.
Erről vall a korabeli térképeken megjelenő képi világ: a hatalmi igények, a katonai konfliktusok és vallási határok mellett a „keresztény Európa” és a „muszlim ellenség fenyegető képének” megjelenítése is.
Az oszmán háborúk idején a Duna vérrel áztatott határrá vált, amely mentén fontos erődrendszerek jelentek meg. 1699 és 1718 között létezett egy „keresztény” és egy „iszlám” Duna, a Habsburgok és az oszmánok folyója. Egy állandó politikai és kulturális törésvonal jött létre, amely azonban mindig átjárható maradt, mondta Denis Haberland, a kiállítás társkurátora a Duna menti térségről 1650 és1800 között készült térképeket felvonultató vándorkiállításon. A pozsonyi várban kiállított tárlat különleges, régi térképei betekintést nyújtanak az egész Duna-medencébe és a környező területekre, a mai Németország területén található Duna forrásától, a világ legmagasabb keresztény templomával büszkélkedhető Ulm városán át, ahonnan a Duna hajózható, egészen a fekete- tengeri torkolatáig, ahol a delta egyik ága alkotja a Románia és Ukrajna közti határt. De feltérképezi a tárlat a Duna mellékfolyóit, a partjainál fekvő városok látképét és erődök alaprajzait, valamint az itt zajló csaták terveit is.
– A tárlatot eddig Németországban, Romániában és Magyarországon mutatták be, Pozsonyt követően pedig Ausztriába vándorolnak tovább a ritka térképek. A kiállítást a karlsruhei székhelyű Baden-Württembergi Tartományi Központi Levéltár és a tübingeni székhelyű Duna-Sváb Történelmi és Országismereti Intézet (IDLG) állította össze. A tárlat szlovákiai társszervezője a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Galéria, amely 21 darab, 16–19. századból származó eredeti alkotással gazdagította a kiállítást – mondta a kurátor.
A térképekről a látogatók nemcsak a Habsburg és az Oszmán Birodalom összecsapásának helyszíneit olvashatják ki, hanem azt is, hogyan befolyásolta a nagypolitika a kisebb régiók életét. Haberland szerint a kiállítás mindenkinek szól, a történelem és a térképészet kedvelői is találnak itt kedvükre való ínyencségeket, de a felső tagozatos diákok is érdeklődéssel barangolhatnak a tetszetős térképek között, amelyekből nemcsak azt tudhatják meg, milyen fontos szerepet játszott a Duna akkoriban, hanem azt is, hogyan ábrázolták régen az országokat.
– A kiállított térképek nagy része esetenként némileg felnagyított másolat, aminek az az oka, hogy az eredeti térképek nem állíthatók ki hosszabb ideig, legfeljebb 3-4 hónapig – fogalmazott Martin Čičo társkurátor, a Szlovák Nemzeti Galériából, aki elmondta, néhány eredeti darab azért található a kiállítottak között.
Haberland szerint 1700-ig a kisebb területek térképei viszonylag pontatlanok voltak, annak ellenére, hogy a 16. században már nagyon jó glóbuszok és pontos világtérképek léteztek; és bár az akkori térképészet már különböző eszközökkel dolgozott, nem tudta a méréseit a kisebb területek térképeire levetíteni.
A polgári térképészet iránt akkoriban még nem volt igény, nagyjából csak arra volt szükség, hogy tudják, egy-egy város hol található, így a középkor térképei elsősorban katonai térképek. A korabeli térképészet általában jól megörökítette a város formáját, erődjének alaprajzát, de a körülötte lévő területen csak utalások vannak, hogy itt egy folyó folyik, vagy hegyek vannak.
– Így aztán ezek a térképek olyanok, mint a műalkotások – mondta a szakember hozzáfűzve, a valósághűbb térképek iránti igény a császároktól és nemesektől érkezett, akiknek fel kellett térképezniük a meghódított vagy elveszített területeket.
A rendkívül ritka térképek alatti rövid leírások kétnyelvűek: angol és német nyelvűek, ami rontott a jó benyomáson. Meg sem lehet magyarázni az okát, hiszen a kiállítás összeállítói eleve tudták, hogy német nyelvterületen kívülre is elviszik majd a tárlatot, másrészt a társszervezők szlovák intézmények. A laikus tárlatlátogató így nem biztos, hogy értelmezni tudta a látottakat. Van ugyan néhány darab szlovák nyelvű ismertető is, amely bővebb magyarázatot fűz az egyes térképekhez, ennek a használata azonban nehézkéssé teszi a tárlat megtekintését. Jó esetben azoknak a térképeknek az ismertetőjét tanulmányozza át benne a látogató – már ha kezébe jut a brosúra –, amelyekhez valamilyen oknál fogva kötődik.
Mint például a felvidéki magyarok azokhoz a kiállított térképekhez, amelyek a török kori háborúk időszakát térképezték fel, és ez idáig a laikus számára nem nagyon voltak hozzáférhetők. Bécs, Komárom, Győr, Érsekújvár, Esztergom vagy Párkány ostromát tanulmányozhatta korabeli térképeken, megtekinthette a komáromi erőd részleteit, valamint a korabeli Pozsony alaprajzát a vár tervrajzával. De ugyanúgy érdekes például a Csallóköz 1670 körüli részletes, kéziratos térképe is, illetve Erdély korabeli térképei, amelyek a területén élő nemzetiségeket is ábrázolták, mindegyiket a saját népviseletében. Nagyon látványos a Duna 1738-ból származó navigációs térképe is, amely rajzokkal szemléltette a folyó veszélyes zuhatagokkal tarkított sziklás részeit, de utalt még a vizahalászatra is. Ezek a navigációs térképek a hajózáshoz nélkülözhetetlenek voltak akkoriban.
A Szlovák Nemzeti Galéria egy 1826-os, 264 Duna-képet tartalmazó albumot is beválogatott a kiállításba. A bemutatott litográfiák egyike a dévényi várat ábrázolta. A kiállítást egy katalógus egészíti ki, több mint 400 oldalon gazdagon illusztrált szövegekkel. Az értékes térképeket felvonultató tárlat szeptember 4-éig látogatható a pozsonyi vár kiállítótermeiben.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
