Változó húsvéti szokásaink
Egyik legfontosabb keresztény ünnepünk a húsvét, egyben a tavaszköszöntés és az újjászületés ünnepe is. A vele kapcsolatos hagyományaink azonban az évek során sokat változtak. A városokban ma már alig tartják a hagyományokat, alig látni már fiúkat, férfiakat kölnivel a kezükben húsvéthétfőn, s a tojásfestés sem jellemző már a városokban. Bár sokak számára a vallási tartalom háttérbe szorult, és jóval nagyobb hangsúlyt kap a pihenés, a családi összejövetelek és a kikapcsolódás, a húsvét kulturális és társadalmi jelentősége továbbra is meghatározó.
De milyenek is voltak a régi pozsonyi húsvétok? Bár a húsvét falusi környezetben régebben is különbözött egy kicsit a városi húsvéttól, a szlovákok körében a húsvéti korbácsolás régebben a fővárosra is jellemző volt. Katarína Nádaská etnológus szerint nyolc vesszőből fonták a fiatalemberek a korbácsot, amelyek készen akár két méter hosszúak is voltak. Amíg a falvakban vízzel öntözték meg a lányokat, hogy egész évben frissek és üdék maradjanak, a városban már korábban is inkább a kölnivíz dukált ilyenkor. Az öntözőket a lányok a városban is kézzel festett hímes tojással ajándékozták meg az új élet és a szerelem jelképeként, illetve egy színes szalaggal a korbácshoz.
A húsvéti ünnepkörhöz mindig is hozzátartozott a gazdagon terített asztal. Az etnológus szerint Pozsonyban régen húsvétra kecskét vagy bárányt sütöttek. De nem hiányzott az asztalokról a kolbász, a füstölt sonka, a torma és a medvehagyma vagy a főtt tojás sem. A gazdasszonyok kuglófot, piskótatésztából bárány formájú süteményt, túrós, mákos rétest vagy pozsonyi kiflit sütöttek.
De a húsvét nemcsak a szórakozásról és a bőséges asztalról szólt. Nagyszombat a csend napja volt, délután a hívek a templomokban Krisztus sírjánál imádkoztak és elmélkedtek, este, sötétedés után pedig kezdetét vette a húsvéti vigília, a feltámadási szertartás. Vasárnap kora reggel a háziasszonyok elmentek megszenteltetni a kosárban lévő ételeket, amelyeket aztán ünnepélyesen az egész család elfogyasztott, majd kirándultak a Vaskutacskára.
Mára mindebből a legtöbb családban csak a gazdagon terített asztal és a pihenés maradt meg. A városok lakói közül sokan a munkaszüneti napokat utazásra, kirándulásra használják ki. A böjtöt is többnyire csak a mélyen vallásos emberek tartják, leggyakrabban a húsról, vagy az édességről való lemondás formájában.
A főváros a húsvéti ünnepkörben ma már inkább a tavaszköszöntést helyezi előtérbe, és az ünnepet a városközpontban tartott húsvéti vásárokkal teszi hangulatosabbá. Ilyentájt tartják a pozsonyi várudvaron a húsvéti középkori vásárt is – korabeli ruhákba öltözött kézművesekkel, középkori konyhával, bemutatókkal, ami népszerű rendezvénynek számít a pozsonyiak és a turisták körében. De tartanak ilyenkor komolyzenei hangversenyeket is, a Szent Márton-székesegyházban például rendszeresen. A húsvéti szokásokat pedig folklóregyüttesek mutatják be az érdeklődő hazaiaknak és a turistáknak.
A Szenc környéki falvakban is nagy készülődés előzte meg régen a húsvétot. Az idén százéves Csesznekné Petrik Joli néni a Dunasápújfalu értékei című kiadványban így emlékezik erre: „Örömmel vártuk az ünnepeket. Magyarbélre jártunk akkor még misére, kétszer is elmentünk, reggel Jézuskát csókolni, este pedig feltámadásra. Nem esett nehezünkre gyalog elmenni, ma már bezzeg kényelmesek a fiatalok. Igaz, azóta van templomunk és az újfalusi kápolnát is használjuk. Akkor a kápolnában csak ritkán volt mise, mivel a határban van, messze a falutól, nehéz volt az oltár feldíszítése.”
Az ő fiatal korában a tojásfestés még elengedhetetlen része volt az ünnepnek.
Danter Izabella néprajzkutató szerint a Szenc környéki falvak húsvéti hagyományai is sokat változtak az évek során.
– A hívő családok sokkal jobban átélik ezeket az ünnepeket, mint azok, akik nem tartják a hit szerinti szokásokat, és nem vesznek részt az egyházi szertartásokon – mondta, hozzátéve, hogy ez érvényes a virágvasárnapra és a hozzá kapcsolódó barkaszentelésre is. A barkát, mint szentelményt tisztelik, és megfelelő helyre helyezik a házban. A nagyhéten a csütörtök fontos nap, amikor az utolsó vacsorát ünneplik, majd nagypénteken a keresztre feszítést, nagyszombaton pedig a késői órákban a feltámadást, tette hozzá.
– A családokban húsvétvasárnap a bőséges, kellemes vacsora és a látogatások napja. Ekkor festik a tojásokat is – fogalmazott Danter Izabella, hozzátéve, ahhoz, hogy ezek a szokások továbbra is megmaradjanak, nagyon jó, hogy a kulturális intézményeink és szervezeteink húsvétváró délutánokat szerveznek.
Fontos az is, hogy a húsvét lehetőséget ad a nagy családi összejövetelekre.
– Faluhelyen, vidéken ez még ma is megvan, a család távolabb élő fiatalabb tagjai meglátogatják a szülőket és a nagyszülőket. A férfiak eljárnak megöntözni a család, a szomszédok, ismerősök nőtagjait.
A karácsonyhoz hasonlóan a húsvét is kommersszé vált napjainkban, az üzletek már hetekkel az ünnepek előtt kínálják a díszeket, a csokinyuszikat és -tojásokat. Ez természetesen a vidéki embert is befolyásolja, de mégis jobban tartják a hagyományokat.
– A régi húsvéti szokások, a nagyhéti napok nagyon nagy jelentőségűek voltak az akkori emberek számára, de azok a generációk már meghaltak, nekünk meg mások a szokásaink, más az élettempónk. Ma ahhoz próbálunk hangulatot teremteni a családok számára, hogy érezzük ennek a legnagyobb keresztény ünnepnek a súlyát – zárta Danter Izabella.
