Változó Európa a 21. században
A mai világban sokaknak nehéz eligazodniuk a rájuk zúduló különböző és gyakran egymással szöges ellentétben álló információáramlat közepette a világ dolgaiban. Sok esetben nem igazán értjük, vajon jó irányba, s egyáltalán merre halad a világunk, benne Európa és Magyarország vagy Szlovákia, mit higgyünk el, vagy mi az, amin nem árt egy kicsit jobban elgondolkodnunk. Ebben próbált meg rendet vágni, a felvidéki származású Bába Iván műfordító, szerkesztő, diplomata, aki 2010–2014 között a magyar Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára is volt a Változó Európa a 21. században címmel tartott előadásában a Pozsonyi Casinóban.
Bába Iván előadása során megpróbálta tágabb összefüggésbe helyezni az egész jelenlegi helyzetünket, értelmezni, mi zajlik a világban, s mi zajlik körülöttünk. „Bizonyos görög-amerikai elemzők és politikusok időnként megpróbálják megírni azt, hogy hogyan működik a világpolitika” – fogalmazott az előadó. Mint mondta, míg Fukuyama világrendelmélete 1990-ben a liberalizmus világméretű győzelméről beszélt, Huntington 1994-ben megjelent elmélete szerint azonban nem a liberalizmus győzelme jön a világban, hanem a civilizációk konfliktusa.
Ezekkel ellentétben Kissinger elmélete a versengésre és az együttműködésre helyezte a hangsúlyt, szerinte ezek harmóniája fogja meghatározni a világpolitikát.
Kissinger egyébként nagy erőkkel dolgozott azon, hogy a kínai–orosz együttműködést felbontsa, mert ha a kínaiak és az oroszok összefognak, az Amerikának nem jó. Az ő elmélete szerint a világméretű konfliktust úgy kell megelőzni, hogy egyszerre versengünk és egyszerre együttműködünk. Egy következő elemző, Friedman az USA dominanciáját vetítette előre a nyelv, világűr és informatika terén is, szerinte Amerikát ebből a pozícióból kibillenteni nem lehet. Ez az elmélet kb. 2050-re egy informatikai világháborút is előrevetít.
– fűzte hozzá az előadó.
„A világrend egy másik rendszerét az ENSZ Alapokmányán alapuló 1945-ben létrejött nemzetközi rendszer jelentette, amelynek a bomlásával nézünk jelenleg szembe. Ebben azokat az elveket fektették le, amelyek alapján az új világrendet be kell rendezni” – mondta az előadó. Hozzátette, 45 után megpróbált a nemzetközi közvélemény egy olyan helyzetet teremteni, amelyben olyan szerződéseket, amelyeket, ha az érintettek nem fogadnak el, azt eleve semmisnek kell tekinteni.
„Ezt az ENSZ Alapokmányába is beleírták, a 2. cikke tartalmazza az olyan általánosan elismert jogelvek egy részének kodifikálását, mint az államok szuverén egyenlősége, a jogok és kötelezettségek jóhiszemű gyakorlása, a nemzetközi viszályok békés rendezése, az államok területi épsége és politikai függetlenségének sérthetetlensége, az államok belügyeibe való beavatkozás tilalma. Ide tartozik továbbá a népek önrendelkezési joga vagy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása is” – sorjázta az előadó.
Ezeket a jogelveket azonban sokszor megszegték.
Ahogy a magánjogot is megszegik az emberek, a nemzetközi jogokat is megszegik az államok, 1945 és 90 között elsősorban a Szovjetunió, mert úgy gondolta, hogy ezek a nemzetközi jogok rá nem vonatkoznak, ha az érdekei nem úgy kívánják.
Szerintük a szocializmus eszméjének védelme ugyanis felülírja az ENSZ Alapokmányának követelményeit. Ezt az irányt követte az utódállam Oroszország is, amelynek a viszonya a nemzetközi jogelvekhez meglehetősen laza.
– hangsúlyozta az előadó, aki szerint ugyanúgy, az Egyesült Államok is képes volt hasonló lépésre, gondoljunk csak az iraki eseményekre és Szaddám Huszein rendszerére.
„De napjainkban Donald Trump is nyíltan hirdeti, hogy őt nem érdeklik az ENSZ Alapokmányának jogelvei és az államok (Panama, Grönland, Kanada) területi épsége és politikai függetlensége. Ilyen az amerikai politikában 1945 óta nem volt – fűzte hozzá az előadó. Mint mondta, Grönland esete rendkívül kínos, mivel az Dánia része.
– mondta, hozzátéve, elvi alapon döbbenetes lépés, hogy az amerikai elnök nyíltan meghirdeti, hogy igényt tart más állam területére, illetve feljogosítva érzi magát arra, hogy egy másik államot egyszerűen az erő alapján begyűrjön maga alá, akkor is, ha tudjuk, hogy ezt gyakorlatilag nem lehet megvalósítani. „Ha egy amerikai elnök ilyet mond, az mégiscsak szétzilálja a nemzetközi rendet” – fogalmazott Bábi Iván.
Az előadás során Európai jelenlegi helyzetéről és szó esett. Az államok közti kapcsolatokban létezik egy skála: a cooperation – competition – confrontation skálája.
"Eddig az Egyesült Államok és az Európai Unió közti kapcsolatok általában az együttműködés és a versengés skálán zajlottak, ez azt jelenti, hogy számos területen együttműködnek, számos területen pedig versenyhelyzetben vannak.
– fogalmazott az előadó. Mint mondta, konfrontáció van elsősorban az orosz – ukrán háború értelmezésében, de számos más területen is olyan helyzet alakult ki, ami nagyon régóta nem volt, azaz, hogy az európai és az amerikai érdekek a konfrontációig ütköznek egymással. „Ez egy új helyzet, amelynek ideológiai alapja van, s ennek az ideológiai szembenállásnak a lényege az ún. konzervatív Amerika és a liberális értékrenden alapuló európai politika konfrontálódása” – fűzte hozzá.
Ezt követően szó esett arról is, hogy Európa helyzete nem jó, az európai fúzió ugyanis rengeteg problémát hordoz magában. Belső bipolaritás jellemzi, évtizedek óta zajlik a vita arról, hogy valójában mi is az Európai Unió: szövetségi állam vagy nemzetállamok közössége. Vannak olyan visszafordíthatatlan elemei, mint például a monetáris unió vagy a schengeni rendszer, illetve a tőke és a személyek szabad áramlása, amelyek arra utalnak, hogy azért mégiscsak több, mint egy nemzetközi szervezet, mondta az előadó.
Említést tett az EU intézményi struktúráinak nehézségeiről és a problémákról is, mint az apparátus túlméretezettsége, ami hatalmas erőt képvisel vagy az uniót érintő korrupciós ügyek, és a külpolitikája is hagy némi kivetnivalót.
Megváltozott a kapcsolata az Egyesült Államokkal, így Európának a saját lábára kell állnia, mondta. „Kína komoly gazdasági fenyegetést jelent Európa számára, gondoljunk csak a kínai autóiparra, exportálják az olcsóbb kínai autókat az EU-ba, amivel megpróbálják tönkretenni a német autóipart” – hozta fel példaként az előadó.
– mondta. További kérdés, hogy milyen lesz az Unió viszonya Oroszországgal. „Előbb-utóbb ki kell találni valamilyen együttélési formát, jelenleg azonban senkinek sincs fogalma arról, hogy az oroszokkal mit kellene kezdeni” – fűzte hozzá.
Közép-Európa az Unión belül is nagyon sajátos helyzetben van. Az is nagy kérdés, hogy egyáltalán létezik-e még, van-e olyan érdek, ami a közép-európai országok közös érdeke, mondta még el az előadó a téma kapcsán. „A visegrádi országok együttműködése is azért nem működik, mert Csehország és Lengyelország gazdasági fejlettségben megelőzte a másik két országot.
– zárta az előadó, hozzáfűzve, nagy kérdés jelent továbbá Európa és benne Közép-Európa számára is a népmozgások kérdése: a bevándorlás és a kivándorlás is.
