Újra barokk pompájában tündököl a Szent Mihály-torony
A Pozsony Óvárosában lévő Szent Mihály-torony a fővárosi erődítmények legjobb állapotban fennmaradt része, amelyet a 13. század második felében kezdtek el építeni. A Városi Múzeum kezelésében lévő torony a három leglátogatottabb pozsonyi helyszín közé tartozik.
Ez volt a város négy kapujának egyike, a földrajzilag legmagasabb helyen álló északi, a másik három: a keleti Lőrinc-kapu, a déli Halász-kapu és a Nyugati Vödric-kapu, vagy más néven Bécsi kapu. Az 51 méteres Mihály-torony nevét a Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt templomról kapta, illetve arról a városrészről, amelybe a kapu vezetett. A tornyot a történelem folyamán többször is restaurálták. A nyolcszögletű felső rész 1511 és 1517 között épült. Mai barokk formáját 1753 és 1758 között nyerte el, ekkor került fel rá a Szent Mihályt ábrázoló szobor is.
A Mihály-kapu hosszú éveken keresztül elhanyagolt állapotban volt, a homlokzata megrepedezett, a vakolat nagy foltokban mállott a falakról. Nem csoda, hiszen több mint 45 év telt el az utolsó felújítás óta. A mostani felújítása 2021 második felében kezdődött, s a több mint kétéves munka után hamarosan a nyilvánosság is megtekintheti a megszépült Szent Mihály-tornyot, a Pozsonyi Városi Múzeum ugyanis szeptemberben tervezi az ünnepélyes újranyitását.
A fegyvermúzeum azonban már nem tér vissza a Szent Mihály-toronyba, amely évtizedekig otthont adott neki. Pedig a Városi Múzeum történésze és kurátora, Michal Augustovič szerint is volt létjogosultsága a jól felszerelt kiállításnak. Mint mondta, ma már inkább a belső terekre helyezik a hangsúlyt, hogy megmutassák, hogyan néztek ki régen, és milyen célokat szolgáltak.
Az első kiállítást a Mihály-torony felújításának szentelik, amely bemutatja magát az építkezést is. Számos interaktív eleme lesz, amelyek a modern technológiák segítségével azt is lehetővé teszik, hogy akár a torony tetőszerkezetébe is bekukkantsunk.
Egy további kiállítás középpontjában maga a Mihály-torony áll, amely földrajzi helyzetének köszönhetően, az erődítményrendszer részeként a város legmagasabb épülete volt a maga idejében.
A Mihály-kapu magassága a 13. század végén, a legrégibbnek nevezhető fejlődési szakaszában körülbelül a jelenlegi torony második ablaka fölé ért, de az akkori földszintes építkezés kontextusában így is kimagaslott a környezetéből. Akkori formájában hasonlóképpen nézhetett ki, mint a mai hainburgi Magyar-kapu (Ungarntor).
A mohácsi csata után, amikor Pozsony Magyarország fővárosa lett, és az oszmán fenyegetettséghez kellett igazítani a város védelmét is, a Mihály-kaput is megemelték egy emelettel. Megerősítették a falakat is, a környező épületeket pedig lebontották. Ennek az építkezésnek esett áldozatául a torony nevét adó Szent Mihály-templom is.
A torony következő fejlődési szakasza a reneszánsz volt. A 16. század végén húzták fel az utolsó két emeletet és a nyolcszögletű felépítmény alsó felét. Michal Augustovič szerint az akkori toronynak a jelenlegi, barokkosra emlékeztető hagymatetője volt. A mostani barokkos formáját 1758-ban nyerte el, amikor felkerült rá a napjainkig meglévő réz sisak is.
A 20. században két műemlék-restauráláson is átesett, s az akkor kialakult formájában maradt meg egészen 2021-ig. Ez a forma azonban a Városi Múzeum történésze szerint egyetlen történelmi szakasznak sem felelt meg.
– mondta a történész hozzáfűzve, a Mihály-torony többrétegű műemlék, amely a fejlődés több szakaszát magában hordozza, köztük a huszadik századét is. Ebből a korszakból például meghagyták azt a masszív falépcsőt, amely valószínűleg az 1958–1960-as felújítás során kerülhetett a toronyba, a régi lépcsők ugyanis nem voltak ilyen masszívak.
Felújításra került a sárkánnyal harcoló Mihály arkangyal 18. században készült aranyozott szobra, Eller Péter pozsonyi rézműves munkája is. Mielőtt 2022 októberében visszahelyezték a Mihály-torony tetejére, egy ideig közszemlére tették a régi városháza udvarán.
Helyreállították a toronyban lévő két, 1589-ből és 1679-ből származó harangot is, amelyek közül az egyiket restaurálták, a másikat, mivel a második világháború során szétlőtték, újraöntötték. Régebben ezek a harangok jelezték a toronyban a pontos időt, illetve tűzvész esetén is megkongatták őket. Felújítják továbbá az óralapokat, az összes kő- és domborműelemet, a hármas címert, valamint a kapubejárat feletti latin nyelvű bronz emléktáblát is, amely a kapu 1758-as renoválására emlékeztet.
A nyílászárókat az eredeti barokk nyílászárók másolataira cserélték, felújították a homlokzatot és a belső tereket, beleértve a padlók és a villamos berendezések cseréjét, a meleg vizes fűtést pedig villanyfűtésre cserélték.
Nagy attrakciónak számított a felújítás során, hogy 175 év után kinyitották a Mihály arkangyal fejében elhelyezett időkapszulát. Bár az illetékesek egy korábbi leírásnak köszönhetően pontosan tudták, mit rejt a kapszula, a felnyitását nagy csinnadrattával élőben közvetítette a városi önkormányzat a közösségi oldalán.
A tégla formájú dobozból papírpénzek, fémkrajcárok, latin, magyar és főleg német nyelvű dokumentumok, egy ereklyéket tartalmazó fémdobozka, a városi tanács tagjainak listája 1812-ből és 1845-ből, valamint néhány rézlemezke került elő, amelyre az építtetők adatait és üzeneteit írták. Külön érdekesség az a többnyelvű, 19. századi váltólevél, amelyen – a bemutatott dokumentumok közül egyedüliként – szlovák felirat is szerepelt.
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás akkoriban kezdeményezte, hogy a visszahelyezendő időkapszulába új magyar nyelvű üzenet is kerüljön. Az időkapszulát azóta – 2022 októberében – visszahelyezték a helyére, a Pozsonyi Kifli PT alelnöke, Korpás Árpád szerint ugyan az eredeti javaslatukat nem fogadták el, fontos, hogy többnyelvű üzenetek kerültek az időkapszulába.
– fűzte hozzá Korpás Árpád.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/34. számában.
