Újjáéledhet-e még a Ticce?
Nemrég vízügyi munkákat végeztek a Bodrogközben, hogy a Latorca vize ismét elérhesse a kiszáradó holtágrendszer egy részét. A beavatkozás azonban nem érintette a Leleszt egykor körülölelő Ticce mederszakaszait.
Régen, amikor még lovas kocsik járták a Bodrogköz útjait, nem a mai úton érkeztek Leleszre, hanem néhány méterrel arrébb, a Szent Gotthárd hídon át. Alatta a Ticce vize folydogált, Nagykapos felé pedig kompon keltek át a folyón. A híd, amely akkor a falu egyik kapuja volt, máig megmaradt, de jó ideje már nem kell senkit átsegítenie a csöndesen csillogó, vagy esőzések idején megáradó víz fölött.
A Ticce egykori medrének számos szakasza mára kiszáradt. Ezért keltette fel a figyelmemet a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat híre, hogy Lelesz és Battyán térségében megkezdődött a Cséne-ág és a Ticce ágrendszerének jobb vízellátását előkészítő munka. Az értékes, kiszáradó vizes élőhelyek megmentését szolgáló beavatkozás nyomán arra kerestem a választ, érintheti-e a lelesziek által ismert Ticcét is, amelyből évtizedekkel ezelőtt tűnt el a víz.
A különleges, Makovecz-terv alapján épült leleszi községházán Zurbola Mihály polgármesterrel a munkálatokról és a Ticce egykori szerepéről beszélgettünk.
A Ticce a Tisza egykori medrének maradványa. Régi vízrajzi leírások szerint összeköttetést teremtett a Tisza és a Bodrog között: Ágcsernyő térségétől Bacskán és Leleszen át Pólyán felé haladt, majd Zemplén közelében érte el a Bodrogot. Nem egyetlen szabályos mederből állt, hanem kanyarulatok, mélyebb vízárkok, időszakosan feltöltődő ágak és mocsaras területek hálózatából.
Zurbola Mihály még emlékszik arra, amikor a meder mélyebb részeiben víz állt. Elmondása szerint először a sekélyebb szakaszok tűntek el, a mélyebb gödrökben azonban még hosszabb ideig megmaradt a víz. Később ezek is fokozatosan elapadtak.
A polgármester egész életét Leleszen töltötte. Gyermekkori emlékeiben a Ticce a mindennapok természetes része volt.
Ma már szinte nehéz elképzelni, de a térségben sokáig éppen a vízbőség jelentette a legnagyobb gondot. A folyószabályozás, a töltések és a vízelvezető csatornák kialakítása a településeket és a termőföldet védte, közben azonban a táj vízháztartása is megváltozott. Zurbola Mihály ezt nem szakemberként, hanem a folyamatot évtizedeken át figyelő helyiként fogalmazta meg.
A Ticce egyes szakaszait idővel művelésbe vonták, másutt fák és bokrok foglalták el a víz helyét. Az egymástól elszakadt mederrészek újbóli összekapcsolása és feltöltése ma már jelentős beavatkozást igényelne.
A beszámolóból az is kiderül, miért vált szükségessé a beavatkozás. A csapadékvíz önmagában már nem képes tartósan megtölteni a Ticce nagyobb medreit, ezért a vízszint jelentősen visszaesik, a kiszáradó folyóágakat fák és bokrok növik be, az értékes vizes élőhelyek pedig fokozatosan eltűnnek. Egy 2018 és 2020 között végzett szakmai felmérés már a legsürgetőbben kezelendő területek közé sorolta ezt a vidéket.
A most elvégzett munka megteremtheti annak feltételeit, hogy később a Ticce ágai is több vízhez jussanak. A folytatásról azonban egyelőre nem hoztak nyilvánosságra részletes terveket, ezért azt sem lehet tudni, hogy a későbbi munkák érinthetik-e a Lelesz körüli mederszakaszokat.
A víz fokozatosan eltűnt Lelesz környezetéből, a Ticce neve azonban megmaradt a helyiek nyelvében és a régió kulturális életében. Itt érdemes felidézni a ma Királyhelmecen működő Bodrogközi és Ung-vidéki Alkotók Szövetségének történetét is. Talán kevesen tudják, hogy elődje 1979 nyarán éppen Leleszen, a helyi kávéházban alakult meg, és az egykor a falut is körülölelő vízfolyás nevét választotta. A társaság azóta, immár közel fél évszázada viseli a Ticce nevet.
A Ticce emlékét leglátványosabban mégis a Lelesz határában álló Szent Gotthárd híd őrzi. A középkori eredetű, mintegy hetven méter hosszú és öt méter széles építmény az ország egyik legrégebbi fennmaradt kőhídja. Négy, különböző méretű boltozatát a közeli Helmeci-dombság bányáiból származó andezitből alakították ki.
Petőfi Sándor 1847-ben járt ezen a vidéken, Leleszt pedig az Úti levelekben is megemlítette. A helyi emlékezet úgy tartja, hogy a költő a Szent Gotthárd hídon megpihent. Ennek részleteit ma már nem lehet bizonyossággal rekonstruálni. Ha azonban a korabeli úton érkezett Leleszre, ezen a hídon kellett áthaladnia. Talán megállt egy pillanatra, talán lenézett a Ticce vizére, azon túl a falu házaira, majd továbbindult távolabbi úti célja felé. A híd azóta is ugyanott áll. Csak a világ változott meg körülötte.
