Új köntösben a „bényi kutacska”
Napsütötte színben pompázik a kegyhely kápolnája, hófehéren állnak a keresztút stációi. A felújítást a napokban fejezte be Bény község önkormányzata.
„2018 decemberében kaptunk a kegyhely felújítására támogatást a pénzügyminisztériumtól, melyet 2020 végéig kell megvalósítanunk. Szerencsére sikerült a nagy esőzések előtt befejezni a felújítást” – tájékoztatott Kremmer Szabolcs Bény polgármestere.
A polgármester ismertette, a szentkút pontosan az avar sáncok végében van, ezért a felújítás előtt ki kellett kérniük a műemlékvédők álláspontját.
Erre az iratra több mint fél évet vártak. A felújítást a kápolnával kezdték, amely új vakolatot kapott, illetve ki lettek javítva az ornamentumok. A műemlékvédők kikötötték, hagyományos módszerrel kell vakolni. A lábazatnál se lehetett fóliát alkalmazni, csak víztaszító vakolatot. Ezek a módszerek meg is dobták a kiadásokat. A vakolat színe megegyezik a régivel, csak élénkebb, a pléhtető bordóra lett festve és ereszcsatornák is fel lettek szerelve. A kápolna 1927-ben épült, azóta nem javították.
Szerencsére a belső tere a festményekkel jó állapotban van, ezért nem szorult felújításra.
A kápolna körüli 14 stáció is megújult. Mivel le voltak töredezve, újra kellett vakolni, és rozsdamentes sapkát kapott valamennyi. Ezekbe kerülnek a párkányi Magyar György szobrász terrakotta alkotásai Jézus szenvedésének állomásaival. A domborműveket majd a tavasz folyamán ragasztják bele a megújult stációkba.
„A pályázati pénz a költségek mintegy kétharmadát fedezte, a többit a község költségvetéséből gazdálkodtuk ki. A plébánosatyával úgy beszéltük meg, valamelyik tavaszi ünnepen – talán pünkösdkor – szentelné fel a megújult Mária kegyhelyet a tereprendezés és a tujafák kiültetése után” – mondta a beszélgetés végén Kremmer Szabolcs.
A bényi kutacska rövid története Tóth Imréné Páldi Rozália elmondása alapján, 1903:
„Egy alkalommal Szent László királyunk egy kisebb csapattal menekült üldözői elől. Alkonyatkor már nagyon fáradtak voltak és megálltak pihenni a bényi külső sáncvölgyben. A katonák és a lovak is nagyon megszomjaztak. Ekkor Szent László király leszúrta kardját a füves földbe, feltekintett az égre és fohászkodott Szűz Anyánkhoz. Amikor kardját kihúzta, víz fakadt a helyén, forrás keletkezett, amiből elolthatták szomjukat a fáradt katonák és állataik is.”
