Tüzes kincsek
A hazai tokaji borvidék kis faluja, Szőlőske főleg a finom nedűiről ismert, ám a helyieken kívül kevesen tudnak arról, hogy a domboldal egyik háza sok érdekes kincset rejt – rézmozsarakat, régi vasalókat. Amikor erről a minap tudomást szereztem egyik ismerősömtől, rögtön kinyomoztam a gyűjtő elérhetőségét, és nagyon örültem, hogy a nyugdíjas gázszerelőt nem zavarta kíváncsiságom, készségesen fogadott.
A helyszínen először csak a gyűjtemény legelső darabját láthattam, mert azt nagy becsben, a többitől elkülönítve őrzi. Ezzel a darabbal indult több mint 50 évvel ezelőtt a kollekció, amikor is Nagy János feleségének nagymamájától megörökölték azt a parazsas vasalót, amit a néni még a hatvanas évek végén is használt.
Már nem tudni pontosan, hogyan kerültek a házba a következő darabok, de rövid időn belül pár tucat lett, majd az eltelt évtizedek alatt több mint 150 darabra gyarapodott a kis házi múzeum gyűjteménye.
Amikor a környező bodrogközi falvakban tömegesen cserélték le az emberek a szenes vasalókat villannyal üzemelő társaikra, a Monarchia különböző öntödéiben gyártott példányok nála találtak új otthonra.
Amikor végre elém tárult a családi ház alagsorába költöztetett gyűjtemény, pár percig csak néma csodálattal szemléltem az ipartörténet letűnt korszakának remekműveit. Nem láttam köztük két egyformát, még ha első ránézésre úgy tűnt is hirtelen. Jobban szemügyre véve a tüzes vasalók egyes sorozatait, rájöttem, hogy részleteikben különböznek. Három különböző méretben gyártották őket, fedelük belső oldalán 2, 3, illetve 4-es jelöléssel. Ezek között János mutatott még egy érdekességet. A fedél belső részén található gyártási azonosító jel egyikben még magyarul jelzi a Füleket, a trianoni döntés után, ugyanazon öntödében gyártott darabon már a Fiľakovo állt. Jópofák voltak az alsó soron lévő szilvamag alakú, amerikai gyártmányú ingujj vasalók, cserélhető füllel, amelyekből a kályhán egyszerre több is melegedett, és a fa markolatú vas fület éppen a használatban lévőre csatolták.
A gyűjteményt 15 évvel ezelőtt már láthatta a nagyközönség a királyhelmeci múzeum kiállításán. Elképzelhető, hogy lesz még erre alkalom, és bízunk benne, akkorra Nagy Jánosnak sikerül beszereznie egyet az áhított magyar különlegességből, a híres szegedi, 19. századbeli sárgaréz Fagler szenes vasalóból, ahogy a virágot, levelet formázó csipkevasaló szerszámokból is.
