Tudományos konferencia a kisebbségi nyelvhasználatról
Stílusosan a magyar nyelv napján tartották a pozsonyi Liszt Intézetben azt a tudományos konferenciát, amely a kisebbségi nyelvhasználat változó színterei címmel a szlovákiai magyar nyelvhasználatot járta körül különböző aspektusokból. A konferencia a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a komáromi Selye Egyetem Pedagógiai Kara, a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a pozsonyi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ szervezésében valósult meg a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.
A mai esemény alkalmat teremt arra, hogy a nyelvészek, történészek, szociológusok megosszák a hallgatósággal a kutatási eredményeiket a kétnyelvűségről és a kisebbségi nyelvhasználat aktuális kérdéseiről, mondta köszöntő beszédében Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója.
Misad Katalin, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója megnyitó beszédében elmondta, a konferencia programját igyekeztek úgy összeállítani, hogy abban az egyetemi hallgatók is találjanak érdekességet, és olyan előadókat meghívni, akiknek mindig van új mondanivalójuk.
A három ülésszakból álló konferencián Kontra Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nyitotta az előadások sorát, aki előadásában arra a kérdésre kereste a választ, miért nem élnek az anyaországon kívül élő magyarok a meglévő nyelvi lehetőségeikkel, amivel tulajdonképpen saját maguknak okoznak kárt. Amint azt az előadó megállapította, ennek a konfliktusoktól való félelmen kívül részben a saját nyelvi jogok hiányismerete az oka – ennek kacsán kifogásolta például, hogy az értelmiség nem végez megfelelő felvilágosító munkát.
Az okok közt említette továbbá, hogy kevés jó magyar nyelvkönyv születik, több helyütt olyan tankönyvekből folyik az oktatás, amelyek minősége tragikus
(felvidéki és kárpátaljai példákkal élt), vagy egyáltalán nem születik a szóban forgó országokban magyar nyelvet oktató tankönyv. Az okok közt szerepel az is, hogy kevés magyar születik, s hogy a befektetők nem az oktatásba invesztálnak.
Simon Attila történész, egyetemi oktató, a Fórum Intézet igazgatója előadásában a magyar nyelvhasználatot vizsgálta a hivatalokban az 1919-es és az 1945-ös államfordulatot követően. Előadásában cáfolta azt a prekoncepciót is, hogy a magyar nyelvhasználat gyakorlatilag lehetetlen volt ezekben az időszakokban. Egy dolog ugyanis a törvények léte, és más dolog a hivatalok nyelvi lehetőségei. 1919-ben a nyelvi kérdések nem voltak elsőrendűek az akkori bizonytalan államhatalom számára, amelynek nem is voltak megfelelő emberei ehhez.
Az 1918-as recepciós törvény nem is volt vonatkoztatható a nyelvhasználatra, mondta. Így 1920-ig gyakorlatilag megyei szinttől lefelé továbbra is magyar nyelven folytatódott az ügyintézés.
Az 1945-ös fordulat tekintetében kiemelte, itt már egészen más volt a csehszlovák hatalom szándéka, amely már egyértelműen a csehek és szlovákok kizárólagos országáról beszél. A valóság azonban ekkor is kicsit másként alakult. Mivel a közigazgatás dinamikája nem volt egyforma, a szovjetek viszont működő közigazgatást akartak, miután felmérték, hogy azt csak a helyi emberek tudják működtetni, meghagyták a magyarok kezében a közigazgatást (főleg gömöri példákra hagyatkozott az előadó). Ez érdekes helyzetet szül, ekkor ugyanis már megjelenik a magyarellenesség, miközben zárt ajtók mögött az ügyintézés még mindig magyar nyelven folyik.
Lampl Zsuzsanna szociológus, egyetemi oktató a szlovákiai magyarok nyelvhasználatára és az asszimilációra tért ki a szociológiai kutatások tükrében. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a magyar anyanyelvűek száma még inkább fogy, mint a magukat magyar nemzetiségűnek mondók száma, mondta. Az előadó arra is kitért, hogy mi okozza ezt a fogyást.
A négy fő ok közt szerepel a nem bevallott nemzetiség vagy anyanyelv, a rejtett migráció, a természetes fogyás és a legfontosabb ok: az asszimiláció, azaz a nemzeti identitás megváltoztatásának a folyamata, amely esetünkben a szlovák identitás átvételével végződik.
A szociológus szerint a nemzeti identitás egy négydimenziós jelenség, ezek: az értékek dimenziója, vélemények dimenziója, döntés dimenziója, és az igazolás dimenziója, s bár mindegyik nagyon fontos, de a legfontosabb közülük a döntés dimenziója.
Az identitás szempontjából a kulcsfontosságú döntések közé tartozik: a saját nemzetiség átörökítése az utódokra, azaz milyen nemzetiségű lesz a gyerek, az iskolaválasztás, vagyis hogy a szülő milyen tannyelvű iskolába íratja be a gyerekét, a nyelvhasználat, valamint a partnerválasztás és a saját nemzetiség érvényesítése a vegyes kapcsolatokon belül (vagyis a saját nemzetiség átörökítése). Az előadó a kutatás eredményein keresztül számszerűleg is rámutatott ezeknek az alakulására a felvidéki magyar társadalomban.
Simon Szabolcs, a Selye János Egyetem oktatója előadásában a nyelvhasználati színtérvizsgálatra tért ki a szlovákiai magyarok és szlovákok körében a Dél-Szlovákia kétnyelvűsége kutatás alapján szerzett adatokat felhasználva. Előadásában négy dél-szlovákiai város: Érsekújvár, Vágsellye, Dunaszerdahely és Komárom kétnyelvűségét mutatta be néhány adat tükrében, különös tekintettel a választott nyelvhasználati színterekre, magyar és szlovák nemzetiségűek vagy anyanyelvűek, a kétnyelvű beszélőközösség szempontjából.
A szóban forgó felmérés igyekszik képet nyújtani a magyar köznyelv és a nyelvjárás ismeretéről, használatának elterjedtségéről a magán és a közéleti nyelvhasználati színtereken.
A felmérésben egyebek mellett vizsgálták azt is, milyen jelentőséget tulajdonítanak az adatközlők az anyanyelv használatának az egyes színtereken (otthon a családban, az iskolában vagy a munkahelyeken, illetve a közéletben) a nemzeti identitás megtartása szempontjából, illetve a kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos attitűdöket is – 29 kérdést tartalmazó 40 magyar és 40 szlovák kérdőív összegyűjtésével az említett városokban.
Ami elgondolkodtató következtetések levonására ad okot, hogy a szlovák kérdőívek 38%-át is magyarok töltötték ki, akik 28%-ban magyar nemzetiségűnek tartották magukat.
Gyurcsík Iván, a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője a kisebbségek nyelvi jogai Szlovákiában 1989-től napjainkig címmel tartott előadást, amely során a nyelvi jogaink szempontjából legfontosabb jogszabályokra hívta fel a figyelmet, illetve Szlovákia nemzetközi kötelezettségeire.
Dančo Jakab Veronika, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék adjunktusa egy épülő oktatásterminológiai adatbázis fejlesztésének elméleti alapjairól és gyakorlati kihívásárairól beszélt, amely a Magyar Terminológiastratégia elnevezésű kutatási program keretében valósul meg. Az előadó szerint ez a kutatási program azért is fontos, mert részét képezi egy oktatásterminológiai alprojekt, amelynek célja, hogy az oktatás szaknyelvét a Kárpát-medencében egységesítse, azaz a magyarországi, a szlovákiai, a romániai, az ukrajnai, a szerbiai, a szlovéniai, a horvátországi és az ausztriai oktatási terminusokat összegyűjtse és közzétegye, hogy az adatbázis a kutatás befejezése után mindenki számára ingyenesen hozzáférhető legyen.
Vančo Ildikó, a nyitrai egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának oktatója és Tódor Erika-Mária, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója a kisiskolák államnyelvvel kapcsolatos attitűdjeit vizsgálták Szlovákiában és Romániában az MTA Domus Szülőföld pályázat keretében megvalósuló kutatási projektjük során.
A célcsoportot alsótagozatos, 2-5. osztályos tanulók képezték. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy alsótagozaton a szlovákiai és romániai magyar tannyelvű iskolákban is a feltett kérdésekre adott válaszok többsége pozitív attitűdöt mutat az államnyelvvel és annak oktatásával kapcsolatban egyaránt. Egy további előadásában pedig az iskolai nyelvi tájképet mint a kisebbségi nyelvhasználat színterét vették górcső alá a fenti két előadó. Karmacsi Zoltán, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adjunktusa a kisebbségi nyelvek színtereiről tartott előadást Ukrajnában.
Misad Katalin, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense a kisebbségi nyelvek hivatali használatának aktuális helyzete Szlovákiában címmel tartotta meg az előadását, amely során a kisebbségi kormánybiztos legutolsó jelentésében lévő adatokból indult ki, mivel az önkormányzatoknak lehetőségük van kétévente kitölteni egy körülbelül nyolcvan kérdésből álló kérdőívet.
Ebben egyebek mellett olyan kérdésekre adhatnak választ, hogy milyen helyzetekben használják a magyar kisebbségi nyelvet.
Ezeket az adatokat hasonlította össze a saját kutatásaival az előadó, aki már harminc éve foglalkozik ezzel a témával. Mint mondta, az 1995-ös ún. államtörvény megjelenése óta kíséri figyelemmel különböző hivatalokban, elsősorban önkormányzati hivatalokban a magyar nyelv kisebbségi nyelvként való használatát.
Jelen előadása az írásbeli kommunikációjára összpontosított.
Arra, hogy például egy önkormányzati hivatalban milyen nyelven kommunikálnak elsősorban az önkormányzati dolgozók az ügyfelekkel vagy hogy az ügyfelek milyen nyelven szólítják meg az önkormányzati dolgozókat. A kutatás azt is vizsgálja, hogy születnek-e magyar nyelvű írásos beadványok az ügyfelek részéről, s ha igen, akkor – mivel erre két nyelven, tehát kisebbségi nyelven is válaszolnia kellene a hivatalnak – megteszi-e ezt a hivatal.
