Tőzsér Árpád kilencvenedik születésnapjára
Tőzsér 90 címmel szervezett könyvbemutatóval egybekötött születésnapi megemlékezést a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, amelyre a XXXIX. Városi Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében került sor. A rendezvény társszervezői a Csemadok városi választmánya és pozsonypüspöki alapszervezete, a Liszt Intézet Pozsony, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, valamit a Hagyományok és Értékek polgári társulás voltak. Az est során közreműködött Bárdos Ágnes.
A megemlékezésen bemutatásra került a kilencvenedik születésnapját napokban ünnepelt Tőzsér Árpád három legújabb kötete is. A Nemzet Művésze díjjal kitüntetetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas szlovákiai magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító és egyetemi oktató, Érdemes Művész életútjáról Tóth László költő és Csanda Gábor, a Madách Egyesület elnöke beszélgetett.
Sajnos Tőzsér Árpád személyesen nem tudott az ünnepi esten jelen lenni, felesége, Kállay Erzsébet, Tőzsér Árpádné képviselte őt a megemlékezésen, de Jarábik Gabriella múzeumigazgató köszöntő szavai után Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke felolvasta Tőzsér Árpád üzenetét is.
„A tulajdonképpeni öregség, mint olyan, nagyon fura állapot. Nem tudunk, nem tudhatunk róla semmi biztosat, semmi hiteleset, mert aki valóban öreg, s a kifejezés minden jelentésében, vonatkozásában túl van az innenen, az a szellemi-testi lepusztultsága miatt már képtelen megfogalmazni belvilágát, állapota belső szimptómáit, aki pedig mégis megfogalmazza, annak a szelleme nem öreg, következésképpen ő maga sem tarthatja magát totális öregnek” – írta üzenetében Tőzsér Árpád.
…„Maradjunk hát a kevésbé rejtélyes, pusztán fiziológiai öregségnél, s kilencvenedik születésnapomon hadd valljam be töredelmesen, hogy sajnos, a vénség testi tünetei engem is erősen gyötörgetnek. Elannyira, hogy íme a születésnapi megemlékezésemen sem tudok személyesen részt venni, s csak levélben köszönöm meg a rendezőknek s az előadóknak a munkájukat, a közönségnek pedig az érdeklődését és jelenlétét.
Csanda Gábor és Tóth László beszélgetése során elsősorban Tőzsér Árpád három új kötetéről volt szó. Az Europé földje, a Kmpc és az Újabb szempontok az idő cáfolatához című kötetei azért is érdekesek, mert a kilencvenéves szerző eme három teljesen eltérő kötetét röpke fél év alatt tette le az asztalra. Szó volt a beszélgetés során arról is, mi volt az, amit a pályatársai és a későbbi irodalmártársak Tőzsértől tanulhattak. Tóth László ennek kapcsán elmondta, a múlt század hatvanas éveinek második felében az Irodalmi Szemlében kialakult fiatal írók műhelyének tagjaként lehetett Tőzsér egyik növendéke, akitől sok mindent tanult.
Ökonómiát a szavak, fogalmak, jelentések, gondolatok helyi értékét, illetve tágabb összefüggésekben való beágyazottságának a felismerését…, a szószátyárság kerülését, azt, hogy mennyi a még elég, és mennyi a már sok…” – sorjázta egyebek mellett Tóth László mindazokat az értékeket, amelyekre Tőzsér a növendékeit igyekezett megtanítani.
Amit szerkesztői elvként megfogalmazott, illetve másoktól elvárt, mindazt következetesen és szigorúan önmagával szemben is megvalósította, fűzte hozzá.
Szerinte mindezt az is bizonyítja, hogy viszonylag későn, 27 éves korában jelentkezett először önálló kötettel. „Azóta talán ötvenet, és még kilencvenéves korában is fél év alatt három ennyire eltérő kötetet produkált” – tette még hozzá Tóth László.
„Elvénült Európánkról szólok, immár magam is vénen, néha helyette, többször róla – fiataljainknak.
– írja Tőzsér az Europé földje című kötetének Elöljáró beszédében. Bár maga a szerző a kötetben lévő verseket nem-verseknek titulálta, Tóth László szerint mégiscsak költészet ez, a vers, a költészet, a líra ugyanis elsősorban feszesség és feszültség, ami ebben a kötetben megvan. Mint mondta, ez a kötet egyfajta világmagyarázat, ami azért Tőzsér pályáján nem jelent újfajta megközelítést a Faustus Prágában című drámai költeményében már megírta egyszer. „Ha a Faustus Prágában verses dráma, akkor én azt mondanám az Europé földjére, hogy verses monodráma” – tette még hozzá.
A Kmpc ehhez képest nagyon nyelvi játékos kötet. „Ebben Árpád valamikori gyermekkori énjével lubickol a versben” – mondta a másik kötet kapcsán Csanda Gábor, amit a kötetből Bárdos Ágnes által felolvasott versek is hűen tükröztek. A kötetben a szavak, nyelvi klisék jelentését a szerző a visszájára fordítja, a vers nyelvi anyagában rejlő humort, iróniát és öniróniát úgy beszélteti, hogy az esetleg fájhat is.
A harmadik kötet, Tőzsérnek az Újabb szempontok az idő cáfolatához című kötete, amellyel a Parnasszus kiadó a 90 éves költőt és barátot, a magyar irodalom kortárs klasszikusát köszöntötte. Csanda Gábor szerint a kötet komoly Tőzsér-verseket tartalmaz. Én úgy látom, hogy ez a kötet Árpád egész lírai énjét felöleli” – tette hozzá Csanda Gábor.
A beszélgetés végén Tóth László elmondta, Tőzsér Árpád nem könnyű költő, mert annyi műveltségi anyagot mozgat a verseiben, olyan tárgyi tudás birtokában írja a verseit, hogy aki azokat alaposan meg akarja érteni, annak kicsit nyelvésznek, kicsit filozófusnak, kicsit mikrobiológusnak, kicsit csillagásznak… kell lennie.
„Én nála olvastam először azt a fogalmat – az Egyszemű Éjszakával kapcsolatban használta –, hogy akciórádiusz. Ez egy Lukács György-i fogalom, aki annak a műveltségi anyagnak a kifejezésére használta, amellyel egy-egy író él” – mondta Tóth László, hozzátéve, ha végignézünk Tőzsér eddigi költészetén,
akkor bízvást nevezhetjük őt a legnagyobb akciórádiuszú magyar írónak, nemcsak a kortársai között, hanem irodalomtörténeti perspektívában is.
A beszélgetés során részletek, filmképek kerültek kivetítésre a Gyöngykapuk – Tőzsér Árpád portréja című filmből, amely az interneten megtekinthető.
