Történelmi pillanat Pozsonyban – szlovák katarzis nélkül
Felújítás előtt áll a főváros egyik ikonikus műemléke, a Szent Mihály-kapu tetején őrt álló Mihály arkangyal szobra. A szeptember végén sárkányával együtt eltávolított mennyei hadvezér feje érdekes meglepetést rejt, egy időkapszulát, melynek szerda esti felnyitása köré egész kis showműsort rittyentett a fővárosi önkormányzat és a Pozsonyi Városi Múzeum.
A főváros négy nagy kapuja közül utolsóként épségben maradt Mihály-kapu ugyan a XIV. században épült, de mai formáját később, egy nagy rekonstrukció során nyerte el a XVIII. század derekán. Ekkor, azaz egészen pontosan 1758-ban került az épület tetejére a gonoszt megtestesítő sárkánnyal viaskodó, lángoló pallost forgató Mihály arkangyal szobra is, amelyet egy Tirolból származó, szerte a Kárpát-medencében megbízásokat vállaló mester, név szerint Peter Eller készített.
Az évszázadok nem múltak el nyomtalanul sem a főváros, sem Szent Mihály rézzel burkolt szobra felett. A restaurálást végző mester, Stanislav Kožela szerint 1845 óta nem nyúltak a szoborhoz, ekkor felújították ugyan, az időkapszulába is új dokumentumok kerültek, de az elmúlt 176 év így is meggyötörte. Eltűnt például az arkangyal lángoló pallost tartó jobb karja (pallossal együtt!), bal szárnya és bizony a sárkányon sem csak az arkangyallal való állandó viaskodás hagyott nyomott. Hogy a szobor hiányzó részei hol lehetnek, senki sem tudja.
Ahogy azt sem, melyik hadsereg katonái használták céltáblának a sokat látott szentet, mindenesetre a szobrot több helyen golyó ütötte át. Állapotát csak tovább rontotta, hogy a hiányzó testrészek helyén tátongó lyukakon keresztül madarak költöztek az üregekbe.
Kožela azt mondja, munkája egyik legkritikusabb része lesz, hogy megfelelő rögzítést találjon a mintegy 50 kilós szobornak, amely az 51 méter magas torony tetején állva igencsak ki van téve az elemeknek. Az eddig használt fém pántok szinte teljesen elkorrodálódtak, a belül üreges szobor külső „héja“ pedig alig 0,5-2 mm vastag, így nem lesz könnyű autentikus, mégis biztonságos megoldást kiagyalnia.
A tégla formájú és méretű időkapszula kora is pontosan ismert, hiszen egyidős a szoborral, annak 1758-as átadásakor került bele, ahogy az a kazettára írt feliraton is látszik. Bár a szervezők egyfajta közös kincsvadászatként harangozták be az eseményt, az időkapszula felnyitásának igazán a laikusok számára volt meglepetésértéke. A legutóbbi bővítés idején, azaz 1845-ben ugyanis egy lelkiismeretes pozsonyi hivatalnok (megérdemli, hogy nevét megőrizzük az utókornak: Jacob Gürth) pontos listát készített arról, mi mindent találtak és mi mindent helyeztek el a kapszulában.
Az általunk megkérdezett várostörténész, Brogyányi Mihály portálunknak elmondta, bár egy-egy ilyen időkapszula felnyitása valóban különleges pillanat, az „időkapszulázás” szokása igen elterjedt volt akkoriban, sőt, tulajdonképpen ma is az. Templomszenteléskor napjainkban is helyeznek el új időkapszulákat és az sem ritkaság, hogy a rekonstrukciós munkálatok során igyekeznek „aktualizálni” a kapszulák tartalmát.
Az időkapszula Facebookon élőben közvetített felnyitására meglepően sokan, több mint tízezren voltak kíváncsiak. A szervezők, csuda tudja, milyen megfontolásból, egész kis showműsort kerítettek az esemény köré, amely közel másfél órára nyúlt. Szerencsére átvezetőbetétként régi képeslapokat, felvételeket mutattak a Mihály-kapuról, jó volt látni legalább így megjelenni a magyar feliratokat.
A szakértői miniinterjúk ugyan kifejezetten érdekesek voltak, de ahogy az elégedetlen kommentek százai mutatták, a rapzenés(!) betéteket már sokan túlzásnak érezték.
A kommentek alapján egészen sok magyarországi követője is volt az események. Sajnos arra sem sokáig kellett várni, hogy a néhány magyar hozzászólás kiakassza az ilyesmire hajlamos szlovák nézőket. Jellemző, hogy a gyűlölködő üzenetváltások az első zenei betéttel véget is értek, az annyira rossz volt, hogy a folyamatosan érkező elégedetlen kommentek között már elveszett (és vissza sem tért) az a néhány sovén megjegyzés – szerencsére.
Az időkapszulát végül este kilenc óra körül sikerült felnyitni, s bár az említett lista alapján pontosan tudni lehetett, mit rejt, még a monitoron keresztül is rendkívül izgalmas volt látni az egymás után előbukkanó, rendkívül jó állapotban lévő 2-300 éves történelmi dokumentumokat. A teljesség igénye nélkül az alábbiak kerültek elő: papírpénzek, fémkrajcárok, latin, magyar és főleg német nyelvű dokumentumok, egy ereklyéket tartalmazó fémdobozka, a városi tanács tagjainak listája 1812-ből és 1845-ből, valamint néhány rézlemezke, amelyre az építtetők adatait és üzeneteit írták. Külön kiemelendő az a többnyelvű, XIX. századi váltólevél, amelyen, a megmutatott dokumentumok közül egyedüliként, szlovák felirat is szerepelt.
Ezt az illetékes történész is alig palástolt örömmel és meglepetéssel mutatta fel a kamerának.
A városi múzeum vezetése azt ígéri, a dokumentumok nagy részét egy időszakos kiállítás keretében bárki megnézheti majd. Arról, hogy 2021 mit üzen majd az utókornak, keveset tudni, a tervek szerint a nagyközönség szavazhat majd arról, mi is kerüljön az időkapszulába.
- tudtuk meg Brogyányitól, aki megnyugtatott minket, az időkapszulából tárgyakat kivenni nem szokás. Reméljük, valóban így lesz, hiszen a magyar koronázóváros eredeti magyar-német jellege mára teljesen elveszett, legfeljebb kőfalak és régi dokumentumok őrzik a város egykori arculatát. Ezt minden bizonnyal érdemes lenne az utókornak is közvetíteni.
