Történelmi idők tanúja
A legtöbb embernek a kofa szó hallatán leginkább a pletykás asszonyok jutnak az eszébe. Pedig a kofák, a piacon áruló asszonyok tisztes foglalkozást űztek, nekik volt köszönhető, hogy a városlakók mindig friss áruhoz jutottak.
Ezt is és sok egyéb érdekességet megtudhatunk abból a kiállításból, amely 2021. július 26-án nyílt meg Pozsonyban a régi vásárcsarnok előtti téren, amely augusztus 15-ig látható. A Kisebbségi Kulturális Alap és a Pozsonyi Városi Alapítvány támogatásával megvalósult Trh–Piac–Markt (Multikulturális tér Pozsonyban) című pop up kiállítás célja, hogy a mai pozsonyiaknak bemutassa, hogyan vásároztak az elődeink. Pontosabban vásároltak, mert a múltban a mai értelemben vett bevásárlás még a piacokon történt. Ezek
a régi piacterek azonban nemcsak egyszerű bevásárlóhelyek, sokszor komoly társadalmi események színhelyei voltak. Itt lehetett tudomást szerezni a legfrissebb hírekről, vagy akár sikamlósabb pletykákról.
A kofák szeme ugyanis mindent látott, a fülük mindent hallott.
A pozsonyi piacok ezenfelül a városban élő nemzetiségek együttélésének is szép példái voltak, ahol a különböző nemzetiségű vevők magyar, német, szlovák, zsidó, horvát vagy bolgár árusokkal találkoztak. Ez képezi az alapját annak is, miért nevezzük Prešporkot, majd Pozsonyt multikulturális városnak, hiszen átvitt értelemben elmondható, hogy
a vásárlás is segített a város identitásának és toleranciájának az alakításában,
mondta a kiállítást megnyitó Peter Janoviček kurátor.
– A jelenlegi kiállításunk, a Fadrusz János pozsonyi születésű szobrászt, Batka János pozsonyi levéltárost, valamint a városban történt 1919-es eseményeket bemutató, majd a Régi pozsonyiak vagyunk című kiállítást követően már az ötödik pop up (vagyis kültéri) kiállításunk – mondta lapunknak ifjabb Papp Sándor, a kiállítás projektkoordinátora és kurátora, aki azt is elárulta, hogy a kiállítás megrendezésére Pozsony egykori ikonikus épületének a 111. születésnapja alkalmából kerül sor.
Pozsony kereskedelme gazdag múltra tekint vissza, főleg annak köszönhetően, hogy maga a város a Duna gázlója és a régi kereskedőutak kereszteződésében feküdt.
Pozsony III. Andrástól 1291-ben kereskedelmi jogot és vámmentességet kapott. Ennek köszönhetően már a 13. században élénk kereskedelem folyt a városban, olvashatja a látogató a háromnyelvű (szlovák, magyar, német) kiállítási panelek egyikén. A vásárok kezdetben a Dóm közelében, a Duna gázlójánál zajlottak. Később a fontosabb heti piacokat és vásárokat a Fő téren tartották. Számos feljegyzés maradt fenn azokról a pozsonyi helyekről, ahol a múltban vásárokat tartottak. Az is kiderül, hogy a középkor táján a jelenlegi Szlovák nemzeti felkelés tere még nem volt összefüggő köztér, a felső rész volt a Gabonapiac, az alsó rész a Kenyérpiac. A két tér 1879-ben egyesült Vásártér néven.
Tulajdonképpen így született meg a kiállítás ötlete – avatott be bennünket Papp Sándor az előzményekbe. Hozzátette, mivel a téren nagyszámú hazai és külföldi, köztük sok fiatal is megfordul, bíznak benne, hogy sok embert sikerül megismertetni ennek az értékes épületnek a múltjával.
Peter Janoviček kurátor megnyitó beszédében azt is kiemelte, hogy
a régi vásárcsarnok összekapcsolja a múltat a jelennel, bizonyítva, hogy a piacokon történő bevásárlás a digitális korban is divatos lehet.
– Mi a Pozsonyi Kiflivel szeretjük a régi vásárcsarnokot, amellyel már évek óta együttműködünk. Ezért nagy öröm a számunkra, hogy mi is jelen lehetünk ennek a csupa egyes évfordulónak a megünneplésénél, és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a város lakói, illetve az ide látogatók többet megtudhassanak a történetéről – mondta a kiállítás összeállítója. – A 111 év története ugyanis nemcsak a vásárlásról szól. Megléte óta több fontos történelmi eseménynek is a szemtanúja volt.
1989-ben például itt zajlottak a bársonyos forradalom főbb eseményei. De nagy tüntetés zajlott itt hetven évvel korábban, 1919. február 19-én is, tudatja velünk egy másik panel, amikor
a vásárcsarnok viszonylag új épülete előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, amely nem értett egyet Pozsony Csehszlovákiához csatolásával.
A csarnok előtt gyülekező polgárok békésen akarták kifejezni a véleményüket, de a feljegyzések szerint a demonstráció vérbe fulladt. Az összetűzés során megsérült a helyőrség olasz parancsnoka, amire a cseh legionáriusok a tömegbe lőttek. Hatan vesztették életü-ket, tizenegyen megsebesültek, akik közül további két személy később belehalt a sérüléseibe. Az esemény véres szerdaként került be a történelembe, emlékét a csalogányvölgyi temetőben levő síremlék őrzi.
Az évforduló kapcsán egy lapot is kiadtak, amelyben egyebeken kívül régi pozsonyiakat is megszólaltattak.
Janda Magda, a pozsonyi Duna utcai gimnázium egykori igazgatójának a felesége így emlékszik a régi időkre:
– Én csak a Széna téren lakó nagyanyámmal voltam párszor a vásárcsarnokban. A főkapun keresztül jutottunk be, s akkoriban boxokban zajlott az árusítás, amiket fonott drótpanelek választottak el egymástól. Bal oldalon volt a húsáru, hátul halat árultak, és a hátsó kapun keresztül lehetett kijutni az utcára. Jobboldalt voltak a zöldségárusok, akik nagyon kedvesen kínálták a portékájukat. Az ember azt se tudta, kitől vegyen.
Megjelent a Magyar7 2021/32. számában.
