Torna plébániatemploma
Torna a hasonló nevű vár alatt keletkezett, s az egész középkoron keresztül vármegyeközpont volt. A várat és a települést IV. Béla a Sáros megyei Tékus családnak adományozta, akik később fölvették a Tornay nevet.
A templom a 13. században épült, Szent Egyed tiszteletére szentelték fel, amiről egy 1274-es oklevél is megemlékezik. Az oklevél a templom plébánosát is említi, aki IV. László udvari papja volt. Nem véletlen tehát, hogy Torna főesperességi központ lett.
A szentély gazdag díszítésű: bordázata szép zárókövekben végződik, az egyik Agnus Deit, a másik egy nyíllal átlőtt vaddisznófejet (a Tornay család címere) ábrázol. A szentély déli oldalán két gótikus ülőfülke van, amelyeknek mezejét freskók díszítik. A szentély gótikus ablakaiban és a bordázat ívmezeiben talált freskók restaurálása jelenleg is tart. A szentély falában Tornay János sírköve látható 1356-ból. A toronyban lévő harang 1383-ból való, gótikus felirattal. Az oldalkápolnában helyezték el az ún. Bebek-harangot, amelyet a tornai várból hoztak át.
Az északi mellékhajóban egy teljes képsor található, melyet Jókai Mór talált meg 1880-ban, a passiótörténetet ábrázolja, a szövegek egy misztérumjátékból valók. A templomot a középkor óta erődfal veszi körül.
