Törhet, de nem hajlik
Lakatos Miklós Pál ügyvéd, a kassai 9. honvédzászlóalj, a vörössipkások főhadnagya és toborzóbiztosa, későbbi főszolgabíró és országgyűlési képviselő életét ismertető könyvet mutattak be szülővárosában, Rozsnyón. A „Törhet, de nem hajlik” című kötet szerzője Lakatos Miklós Pál ükunokája, Horváth Miklós.
A könyvbemutatóra a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában került sor, ahol Mixtaj László, a múzeum igazgatója örömét fejezte ki, hogy otthont adhatnak ennek a különleges eseménynek, a rozsnyóiak pedig megismerkedhetnek Lakatos Miklós Pál életével és munkásságával. Hangsúlyozta, a szerző méltó örököse ükapja szellemi hagyatékának. Végezetül reményét fejezte ki, hogy folytatódik az együttműködés a szerző és a múzeum között.
A könyv megjelenését négyévnyi kutatómunka előzte meg, és Lakatos Miklós Pál születésének 200. évfordulója évében jelent meg. A vaskos, több mint ötszáz oldalas és csaknem ezer lábjegyzetet tartalmazó kötet címe Törhet, de nem hajlik lett, az ükapja sírjának obeliszkjén olvasható véset után. A sír a budapesti Fiumei úti sírkert úgynevezett ’48-as parcellájában, a Kossuth-mauzóleum mögött található.
Nyüvedi Lakatos Miklós Pál 1824. április 12-én született Rozsnyón. Alsó- és középiskoláit ebben a városban, illetve Késmárkon végezte, felsőfokú tanulmányait pedig Pozsonyban. 1844-ben ügyvédi oklevelet kapott.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején főhadnagy, Gömör vármegye toborzó biztosa volt, a híres kassai, vörössapkás 9. honvédzászlóaljba toborozta a regrutákat. Korabeli sajtóbeszámolók szerint ő volt az utolsó rozsnyói vörössapkás honvéd, aki a kilencvenedik életévében bekövetkezett haláláig, megingás nélkül Kossuth Lajos híve volt.
1867 és 1892 között, negyed évszázadon át Torna, majd a vármegyék összevonása után Abaúj-Torna vármegye főszolgabírójaként szolgált. 1892 és 1901 között, két cikluson át ellenzéki országgyűlési képviselőként tevékenykedett, mindkét esetben a szini választókerületben indult. Amikor második alkalommal indult, ezt az ifjabb Andrássy Gyulával szemben tette, őt is legyőzve lett ismét országgyűlési képviselő. Többször az alsóház jegyzőjének is megválasztották.
1913. május 30-án hunyt el Budapesten. Végrendeletében kérte, hogy Kossuth Lajos közelében temessék el. Ez a kívánsága teljesült, hamvait négylovas hintóval, felkoszorúzva vitték ki a Kerepesi úti temetőbe, a sírjánál Kossuth Lajos idősebbik fia, Kossuth Ferenc, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke is búcsúbeszédet mondott.
A rozsnyói könyvbemutatón a szerző nemcsak Lakatos Miklós Pál életéről és munkásságáról beszélt, de felidézte a kutatás folyamatát is, illetve elmondta, ennek során sikerült azt is kideríteni, hogy a kötet főszereplőjének öccse, Lakatos István hősi halált halt 1849. július 11-én, a 3. ácsi (komáromi) csatában, mint vörössapkás hadnagy. Vele, illetve halála felderítésével is foglalkozik a kötet egyik fejezete.
Horváth Miklós megjegyezte, a könyv első bemutatója lakhelyén, Budafokon volt, a második a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Bódvaszilason – amely Lakatos Miklós szolgabírói működési területének fontos színtere és fiának lakhelye –, a harmadik pedig, nagy örömére Rozsnyón, ükapja szülővárosában.
– Ükapám, Lakatos Miklós ezer szállal kötődött Rozsnyóhoz, szülei itt kötöttek házasságot, gyermekkorát itt töltötte, testvérei is itt születtek. Halála előtt nem sokkal a rozsnyói múzeumnak adta át a még birtokában lévő, negyvennyolcas relikviáit, amelyekből sajnos már csak töredék lelhető fel – mondta Horváth Miklós.
– Úgy gondoltam, ha nem örökítjük meg a nevét ebben a kötetben, akkor talán elveszik a múlt homályában. Én, mint leszármazott, megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a neve ne merüljön feledésbe – tette hozzá.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
