2026. június 15., 12:08

Több település pénze lehet az erőmű alatt

Június ötödike, ha nem is válik ünnepnappá, de egy jelentős időszak kezdetét jelentheti a bősi vízerőmű szomszédságában elterülő kilenc csallóközi település életében, hiszen ezen a napon írták alá a „Somorjai Egyezményt”, pontos nevén a Bősi Vízerőmű Által Érintett Települések Társulása (Združenie obcí dotknutých vodným dielom Gabčíkovo) létrehozásáról szóló szerződést. Kilenc település szeretné immár szervezett formában folytatni azt a közös munkát, vagy pontosabban küzdelmet, amelynek lényege, hogy elérjék, ellentételezze a vízerőmű a települések földterületeinek kényszerűen diktált átadását és folyamatos használatát.

Árvíz
A bősi vízerőmű és a hozzá tartozó csatorna. Lesz-e pénz belőle?
Fotó: Bodó Károly

Az 1992-től, azaz immár harmincöt éve működő bősi vízerőmű és a hozzá tartozó víztározó céljaira ugyanis mintegy 10 ezer hektár (!) földterületet vontak el az alábbi kilenc település kataszteréből: Somorja, Bős, Vajka, Nagyszarva, Felbár, Bodak, Szap, Csallóköznádasd és Baka. Történt mindez úgy, hogy ezek a városok és községek egy cent használati vagy bérleti díjat sem kaptak földjeikért, sőt, mint gazdaságilag hasznosított vízterületre helyi adót sem vethettek ki az államot képviselő Vízgazdálkodási Vállalatra (VV). Az állam ugyanis folyamatosan azzal érvelt, hogy a bősi vízerőmű nem gazdaságilag hasznosított vízterület, hanem egy árvízvédelmi létesítmény, és mint ilyen, adómentesen használhatja a működéséhez szükséges területeket. 

Az érintett kilenc település első emberei, Orosz Csaba, Fenes Iván, Álló Donát, László Zoltán, Bodó István, Világi Tamás, Miklós Ferenc, Bóna Zsuzsanna és Bertalan György közül egyik sem vitatja, sőt, teljes mértékben elismeri a vízerőműnek az árvízvédelemben és a folyamszabályozásban betöltött egyedi szerepét; hangsúlyozzák azonban, hogy az energiatermelés, illetve a nemzetközi hajózás kereskedelmi alapokon működik az erőmű hatáskörében is. A villamosenergia-termelés milliós nagyságrendű profitot hoz a létesítmény tulajdonosainak. 

Társulat
Miklós Ferenc (j) Szap, Álló Donát Vajka, Bóna Zsuzsanna Nádasd, Orosz Csaba Somorja, Fenes Iván Bős, László Zoltán Nagyszarva, Bodó István Felbár polgármesterei és Mészáros Árpád Bős alpolgármestere
Fotó:  Somogyi Szilárd
Az intézményes forma

A társulás nevében nyilatkozó Orosz Csaba somorjai polgármester elmondta, hogy csak Somorja kataszteréből 1500 ha mezőgazdasági területet és erdőt vettek használatba ebből a célból. Az eltelt több mint három évtizedben semmilyen adóbevételt nem tudott elkönyvelni a város a területek után, miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy milyen nagy profittal működik a villanyáram-termelés és ugyanúgy nyereséges a nemzetközi hajózási útvonal biztosítása is.   

Két és fél éves folyamat eredménye az érintett települések társulása. A munka a környezetvédelmi tárcánál kezdődött, ahol miniszteri ajánlásra előbb Filip Kuffa államtitkárral, majd a Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatójával, Peter Moldával találkoztak; az utóbbival több alkalommal is. Orosz Csaba elmondta, a legpozitívabb hozzáállást részéről tapasztalták, s bár a személyes jóindulat mindenképpen új színt hozott a korábbi tárgyalásokon tapasztaltakhoz képest, a hosszú távon működő megoldáshoz azonban ez nem elégséges. A VV részéről a hivatalos álláspont továbbra is az, hogy a települések igényei jogilag nem megalapozottak, azt viszont kezdeményező tanácsként éppen a vízügyi vezetők javasolták, hogy az érintett települések vezetői ne külön-külön lépjenek fel, hanem hozzák létre igényeik érvényesítésének az intézményes formáját. Az önkormányzati társulás lehetővé teszi a szervezett fellépést, emellett praktikus forma, mert ugyan a polgármesterek személye idővel változhat, a célok viszont maradnak. 

Június első péntekén a polgármesterek hivatalosan is aláírták a belépési nyilatkozatot a somorjai városházán. A leglogikusabb elérendő célnak az ingatlanadó kivetése látszana ezekre a földterületekre, megnyugtató változást viszont a helyi adókról szóló törvény módosításában látják. A minta a jászlóapátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) atomerőmű és a szomszédságában lévő települések jogviszonyát szabályozó törvény, amely kimondja a települések különleges, potenciálisan veszélyeztetett státusát. Az érintett települések társulása ugyanilyen, potenciálisan veszélyeztett helyzetű közösségeknek szeretné elismertetni a bősi erőmű „árnyékában” lévő településeket is. 

Szerződés aláírása
A településvezetők aláírják a társulási szerződést
Fotó:  Somogyi Szilárd
Egységben az erő

Álló Donát, Vajka polgármestere emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy az erőműhöz tartozó felvízcsatorna vízszintje 13 méterrel magasabban van a falunál, tehát egy több kilométer hosszú, 13 méter magas vízoszlop tövében élnek. Ezzel kapcsolatban elhangzott az év eleji környékbeli földrengés is, amely további alapot adhat a veszélyeztetettségi helyzetnek. 

A polgármesterek sérelmezik azt is, hogy bár még csak a közelmúltban láttak napvilágot a tervezett málnapataki (Málinec) vízerőművel kapcsolatos állami elképzelések, a környező települések javára máris több milliós nagyságrendű hozzájárulások fogalmazódtak meg, főképpen a csatornázás, illetve a kerékpárutak kialakítása terén. Álló Donát azt is hangsúlyozta, hogy nem mástól szeretnének pénzt elvonni, kizárólag a településeiket jogosan megillető forrásokért harcolnak, mégpedig rendszerszintű megoldást szorgalmazva. Ráadásul egy olyan állami vízügyi vállalattal állnak szemben, amely egy-két száz milliós nyereséget mutat ki évente. Küzdelmüket reálisnak látja, mint mondta, hisz még az „egységben az erő” elvében. 

A somorjai találkozó résztvevői nem titkolták, hogy a VV részéről történt egy ad-hoc jellegű ajándékozás a települések irányába, ez azonban inkább a jóindulat kifejezése lehet, semmint rendszerszintű megoldás. Az ajándékozás során 150 ezer euró egyszeri összeget kapott a kilenc település 2025-ben. A polgármesterek inkább egy korrekt ajánlatot várnak a VV-tól, semmint ajándékokat, hiszen a helyzet továbbra is az, hogy a környező önkormányzatoknak nulla eurócent bevétele van a vízerőmű működéséből. 

– Az arányok érzékeltetésére elmondanám, ha az önkormányzatok reálisan követelhetnék a vízerőmű használatában lévő területek után járó adót, akkor 20-30 millió euró közötti adóbevételről lehetne szó – mondta Álló Donát, ám hozzátette, hogy az állammal pereskedni egy végelláthatatlan tárgyalássorozatot jelentene, ezért inkább a rendszerszintű, átlátható megoldást szorgalmazzák. 

A megoldás kulcsa azonban nemcsak a települések vélhetően jogos követelésében rejlik, hanem annak politikai támogatottságában is. A társulás tagjai most abban látják a következő lépést, hogy kapcsolati tőkéjüket kihasználva rövid időn belül felmérjék, milyen lehetőségeik és főképpen esélyeik vannak arra, hogy még ebben a választási időszakban a törvényhozás elé kerüljön a módosítási javaslatuk. 

A MAGYAR7 olvasóit a továbbiakban is tájékoztatjuk a Bősi Vízlépcső Által Érintett Községek Társulásának legfontosabb lépéseiről.

Az írás megjelent a Magyar7 2026/24. számában.

Megosztás
Címkék