Tizennegyedik alkalommal nyitottak ki a kisgéresi borospincék

Az idén is szép számban érkeztek a látogatók. A régió magyarjain kívül a Kassa környékéről évek óta visszajáró szlovák érdeklődőkkel, Késmárk környékéről érkezettekkel, anyaországiakkal is találkozhattunk. A többezres tömegben bóklászva többektől hallottam, hogy a szépen felújított környezetben az idén volt valami szokatlan: hiányzott az eddig megszokott akácillat. Pedig éppen ez vált 14 évvel ezelőtt a rendezvény névadójává, amikor is a helyi Polyhos bortársulat megálmodta azt. 

A hideg tavasz miatt sajnos alig akadt most akácfa, amin fürtökben lógtak volna alá a kecses fehér virágok. 

A pincesorral szemközti rétből ideiglenesen kialakított parkolóról átsétálva már kora délután jó hangulatban mulattak rögtön az első pince előtt.

Ebben a sokrétűnek is mondható labirintusban mindenki megtalálta a számítását. A srácok a pincesor legalsó, aszfalttal borított útját megfelelő terepnek vélték a rollerezésre. A három boroshordó tetején még egy kaszkadőr mutatványra is összeálltak...

Lassan haladva a pincesoron, a következő portán csendesen beszélgettek az ismerősök, a rácson sült valami finomság is a borhoz. Itt még visszafogott volt a hangulat...

Kovács Attila pincéjében a betérők medinát, kékfrankost, furmintot kóstolhattak.

Kovács Dávid medinát és chardonnayt töltött a megváltott kóstolójeggyel érkezőknek.

Kiss Tóth Lászlónál kékfrankost, furmint és hárslevelűt öntöttek a poharakba.

Szomszédjánál, Kiss Berta Tamásnál kékfrankos rozét és muskotályt ízlelhettek.

Az akác ugyan elvétve, de a gesztenyefák szinte mindegyike virágzott, a nagy melegben kellemesen pihenhettek árnyékukban.

Sok család apraja-nagyja együtt volt - papa, mama, anya, apa, kisbaba, kiskutya...

...és elvétve néha akár épp egy nagyobb kutya is a gazdikkal.

A pincesorok közti csodás zöld lombkoronák között a gesztenyevirágokon kívül az itt-ott megbújó bodzabokrok épp hogy virágba borultak. 

"Na, kedves, melyikből vegyünk-vigyünk haza? 

- Ebből, abból meg amabból is. Nekem mindegyik ízlik.

- Én is nehezen döntök. meggyőztél, viszünk mindegyikből." 

Az idén a borászok kreatv ötletei sem hiányoztak. A felújított, új környezet egyik szegletének üde színfoltja volt ez az a padlásról mentett, új arculatot öltött falóca. Még a baráti csevegés is ízesebbnek tűnt rajta.

A fiatal királyhelmeci borász, Bányácski Gyula muskotály cuvét és zengőt töltött a kóstolóinak.

Az alsó pincesor sétányának kézművesei közül a bolyi Balogh család méhészetének széles kínálatából sokan visszajáró vendégként vásárolták kedvenceiket. 

A sujtás ékszerek között sem volt nehéz elcsábulni.

A horgolt mesefigurák még mindig keresett kedvencek. Az Ung-vidéki ügyeskezű tanítónéni standjánál a kisgyermekes anyukák akár egy új játszópajtást is választhattak a már meglévők mellé.

Az 12 magyarországi kézműves egyikénél vidám színekben pompáztak a pamut anyagból varrt, kényelmes, nyári női ruhadarabok.

Ahogy egyesek vélték, Lugossy György fazekasmester míves levesestáljaiban otthonukban még a falat is ízesebbé válik majd. 

Az anyaországi kézműves ehető termékekkel érkezők közül ugyan a gombás finomságok mestere ugyan nem első ízben járt a környéken és ezen a rendezvényen sem, egyedi ízeire még mindig nagy az igény errefelé. 

A paprikacsodák mestere a nagykaposi termelői piacokon kívül már a bodrogközi rendezvények - szintén - visszajáró gasztro-kézművese.

A precízen kidolgozott mézeskalácsokból is válszthattak vásárfiát.

Paholics Gábor pincéje szomszédságában egy már használaton kívüli kézi borprést is kiállított a nagyvárosból érkezett, a kézműves borászatról csak legendák szintjén hallott vendégek számára. Vendégeinek olaszlizlinget és Ottonel muskotályt kínált az idén.

A legfelső pincesor fölötti dombtető akácfáin elvétve akadt egy-két kinyílt virágfürt. 

A felső pincesor végi füves részen, az erdő tövébe jöttek megpihenni a bolyi lovász lányok okos, szépséges jószágaikkal. A szemközti réten a gyerekek az idén is felülhettek a nyeregbe és a lányok felügyeletével sétálhattak így egy kört. De megállás nélkül a tűző napon lenni fárasztó lett volna a patásoknak, gazdáiknak egyaránt, jól jött egy kis lazítás, legelés, hűsölés.

Kassa megye főispánja, Rastislav Trnka, szokásához híven ez alkalommal is megtisztelte jelenlétével a redezvényt...

...és szívesen elbeszélgetett a helyiekkel is. 

Sok pince előtt volt a kisgéresiek kedvenc virága - a muskátli, csakúgy mint a helyi értékek egyikeként számontartott, szálánvarrott bodrogközi hímzéssel díszłtett háziszőttes is.

Amíg a gyerkőc arcára felfestik Batman maszkját, anya válogathat a levendulacsodák birodalmában. 

"Ezt választottam nagyinak, ez a legillatosabb."

A papírfonás nagykaposi királynője sok újdonsággal érkezett. Új vásárlóit pofás rongybabái könnyen odacsalták, marasztalták. 

Az örösi fafaragó mesternél nem csak új fakanalakat választottak sokan, 2 standra való, nagyon precízen megmunkált portékája volt. 

Sokoldalúak ezek a kisgéresi pincék. Ha nem a belsejükben, akkor akár a tetejükön is lehet hűsölni...

Keveseket láttam az idén két keréken a rendezvényen, de azért elvétve akadtak, akik biciklisként mérték fe la terepet. 

Ismerős arcokkal is találkozhattunk. Az idén először látogatott el a rendezvényre a Szövetség országos elnöke, Forró Krisztián Berényi József társaságában. 

Akik nem a pincékre fókuszáltak, az idei fellépők sztárvendégét a kisgéresi színpadon már másodszor üdvözölték...

Számtalan slágere közül többek között a Sose búcsúzz el, az Otthon várnak rád, Szeretet és gyűlölet, Légy hű örökre, Mosolyod börtönében, Kóborló szív mellett talán a legismertebb az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla emlékére született Álmodj királylány!., ami 1989-ben az év dala lett  A beat-generáció legfiatalabb nemzedékéhez tartozó Homonyik Sándorral lelkes közönsége mindegyiket együtt énekelte.

A Homonyik Sándorral való együttműködése során két közös albumot is készítő legenda - akinek még ezt megelőzően, a 70-es években kezdett P. Mobilban való szereplése hozta meg az országos sikert - Vikidál Gyula is elkápráztatta a közönséget. 

A dombtetőről nézve mutatta meg igazán csak a nézőtér a vadromantikusságát. Meg is jegyezték páran, hogy: a felújítási projektbe eredetileg betervezett, de végül is kimaradt új lócák és faszerkezetes színpad nekik nem is hiányzik. Ők ilyennek szeretik, így szokták meg, a padok közötti akácfákkal együtt ezt a domboldalt. 

A csicseri óvoda a Százszorszép játékligettel az idén is jelen volt. A domboldal legtetején lévő kis tisztáson elfértek népi játékaik, melyek körül kicsit és nagyok egyaránt zsongtak. 

Ez a mérleghinta jól kifogott a lányokkal. Hiába tűnik egyszerű szerkezetnek, góbés eleink jól kitalálták. A kis vászonzsákokba rakott kavicsok voltak a súlyok, melyeket nagy érzéssel kellett rakosgatni a kosarakba. Sajnos, a lányoknak nem sikerült összehozni az egyensúly állapotát. Sebaj, talán majd jövőre sikerül.

Egy előző fotón már látható volt a dombtetőn épült, a környezetbe harmonikusan beleillő kör alakú közösségi tér, amit csak jurtának becéznek. A fellépők voltak első vendégei, itt szolgálták fel számukra az étel - italt.

A nagymihályi Jurošík két táncosa, a fellépésüket várva. 

A 2011-ben alakult néptáncegyüttes napjainkban már 60 taggal büszkélkedhet. A rendezvényen első alkalommal bemutatkozó összeállításukba a zempléni, abaúji, szepességi és sárosi táncokból hoztak egy csokorra valót.

A tánckart saját zenekara a nemzetközi fesztiválokra is elkíséri. 

Míg a zenészek muzsikáltak, a színpad mellett a legények šenkvicei népviseletét közelről is megcsodáltam. Bámulatos volt a 2 mm-es keresztöltésekkel hímzett ingeik mintáin túl a sujtásos nadrágjuk is...

....de a a lajbijuk díszítése is. 

Épp a népzenei csokor végén eleredt nyári zápor után hazfelé igyekezve az utolsó ember, akivel összefutottam az a Késmárk környéki évek óta visszajáró törzsvendég volt, aki miután tavaly sokan megcsodálták a lengyel határhoz közeli gorál szülőfaluja népviseletét, az idén is azt öltötte magára. 16 barátját hozta magával az idén, s mint jókedvűen mondta, jövőre egészen biztosan többen is csatlakoznak majd hozzájuk.