Tisztelgés Duray Miklós emléke előtt
Tisztelgés – Duray 80 címmel a politikus, író születésének 80. évfordulója tiszteletére a XXXIX. Pozsonyi Városi Napok keretében valósult meg az a szimpózium, amelyet a Szövetség a Közös Célokért társulás szervezett a 2022 decemberében elhunyt korábbi elnöke emlékére.
– Duray Miklós sohasem hajolt meg, bárhogy és bárhonnan fújt is a szél. Ő már akkor nemzetstratégiát épített, amikor az államszocializmus éveiben ilyen irányú gondolkodás hivatalosan még Magyarországon sem létezhetett, csak nem beszélt róla – mondta ünnepi köszöntőjében Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.
– Ő egymagában a felvidéki magyarság huszadik századi korrajza, amit hajthatatlan és hajlíthatatlan őszinteséggel tárt fel, nem kímélve azokat, akik az egyéni érdekérvényesítést helyezték előtérbe – fogalmazott Szász Jenő, aki szerint így vált Duray Miklós, tisztségek nélkül is, a magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia egyik meghatározó alakítójává. Hagyatéka ma éppen annyira nehezen felmérhető, mint amennyire halálával az összmagyarságot ért veszteség is az.
– Hiszen a rendszerváltás utáni két évtized során sokkal több hálátlanságot kapott, mint köszönetet. A kommunista karaktergyilkos propaganda tökéletesen működött tovább, és él még ma is – fogalmazott Somogyi Alfréd hozzátéve, ezt bizonyítja az is, hogy olyan értelmiségiek kérték aláírásukkal Duray közéletből való visszavonulást, akik azért lehettek értelmiségiek, mert ő volt, és tette a dolgát, amit igaznak érzett.
– Nekünk ezt az attitűdöt kell életben tartanunk, „a mindenek ellenére, mindenen át a magyar nemzetért” attitűdöt – fűzte hozzá az SZKC elnöke.
A szimpózium első előadója Bukovszky László történész-levéltáros előadásában arról beszélt, hogyan, mikor és miért vált Duray Miklós a csehszlovák politikai rendőrség célszemélyévé.
Az előadó egyebek mellett említést tett arról, hogy az ŠTB pozsonyi kerületi parancsnoksága „geológ” fedőnév alatt „ellenőrzött személyként” (preverovaná osoba) először 1974-ben nyitott operatív dossziét Durayról.
– A megfigyelést négy év után megszüntették, és a dossziét érdekes módon 1978. július végén lezárták. Az 1978 tavaszán alakult Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottság tevékenysége okán azonban, amely a kisebbségi iskolák tanítási nyelvének megváltoztatásáról szóló tervezett oktatási reform ellen tiltakozott, 1979-ben a Duray-dossziét újra megnyitották, amelyben 1979 májusától már ellenséges személyként regisztrálták őt.
Duray Miklós 1979 elejétől az állambiztonság hálózati személyének felügyelete alatt állt, s a vele közeli kapcsolatban lévő személyek közül többen lettek a pártállam titkosszolgálatának ügynökei, tudtuk meg az előadásból, amely a Durayval kapcsolatos későbbi támadásokra, a letartóztatásaira és a perbefogásra, majd a bebörtönzésére, az amerikai tartózkodására, illetve a hazatérés körülményeire is kitért.
– Duray Miklós személyes kiállása miatt kivételes helyet foglal el a maroknyi szlovákiai magyar értelmiségiek között. Ahhoz, hogy jogvédő tevékenységét és magát a szlovákiai magyar közösség ’89-ig terjedő időszakát tisztán lássuk, illetve arról teljes képet kapjunk, sok feladat áll még előttünk, hiszen több forrás még nem került elő – összegezte az előadó, hozzátéve, Duray Miklósnak a pártállam idején kifejtett ellenzéki tevékenységét figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Csonka Ákos publicista előadásában arról beszélt, milyen volt Duray Miklós hatása a felvidéki magyar fiatalok politikai gondolkodására és önszerveződésére. Az előadó elmondta, Duray mindig is nagy gondot fordított a fiatalokkal való kapcsolattartásra.
– Klubok, hálózatok, ifjúsági szervezetek és képzési terek létrehozásával, illetve mentorálásával generációkon átívelő infrastrukturális hatást gyakorolt, miközben a közösségi önrendelkezés, az intézményvédelem és a kisebbségi jogok következetes képviseletének mintáját kínálta – fogalmazott Csonka Ákos, aki előadásában a ’60-as évek klubnemzedékétől kezdve szemléltette Duray hatását a felvidéki magyar fiatalok politikai közgondolkodására.
Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke Duray Miklós hálózatokban való gondolkodását és a magyar önkormányzatok hálózatba való szervezését mutatta be előadásában. Őry szerint Duray mindig hálózatban gondolkodott, s nemcsak az országon belül, hanem az egész Kárpát-medencében.
– Amit Duray megtanított nekem: mindig kell, hogy legyen a politika és a társadalom mögött olyan intézményeknek
hálózata, amely segít a kiállásban, kutatásban, tiltakozásban, mert a politika nem tudja mindig ezt önmaga elvégezni – fűzte hozzá Őry Péter.
Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos Duray Miklós jogvédő munkájához kapcsolódva a jelenlegi kisebbségi jogvédelmi aktualitásokról beszélt. Kiemelte, a jogvédelem fontos eleme a tájékoztatás, hogy az emberek tudják, mihez van joguk, és persze az is, hogy akarjanak is élni ezzel a joggal. Hozzátette, a jogtudatosság terén van még elmaradása a felvidéki magyarságnak.
A kormánybiztos szót ejtett azokról az eszközökről is, amelyek nem állnak rendelkezésünkre, ezek egyike a parlamenti képviselet. De beszélt a kisebbségi kormánybiztosi szerepkörről is, illetve az online jogvédelem lehetőségéről, az újraalakult kisebbségi kormánytanácsról s a hatásköri törvény ezzel kapcsolatos módosításáról. Szót ejtett továbbá a korábbi kormányok által jóváhagyott, ám ez idáig nem teljesített feladatok – mint amilyen a kisebbségek jogállásáról szóló törvény – meghosszabbításáról is.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, aki korábban Duray Miklóst követte a SZAKC elnöki posztján, a konferencia kapcsán kiemelte.
Az est folyamán Molnár Imre történész is bemutatta a Duray Miklós – Esterházy János mindannyiunk mártírja című kötetét, a könyvből vett idézetekkel szemléltetve, milyen mély lelki kapcsolat fűzte Duray Miklóst Esterházy Jánoshoz.
S mi mással is fejezhetnénk be ezt a beszámolót, mint Duray Miklósnak az egyik vele készült interjúból vett szavaival, amelyet Oriskó Norbert készített, s amely a fent említett kötetben is megjelent: „Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ha újrakezdhetném, akkor sem választanék más utat. Amit tettem, sohasem tartottam áldozatnak, hanem azért tettem, mert az tűnt számomra természetesnek. Legfeljebb azon csodálkozom, hogy sokak számára miért nem természetes a természetszerű…”
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
