Tisztelgés az elesett honvédek előtt
Az idén is emléktúrával emlékeztek azokra a honvédekre, akik a Szilicei-fennsíkon harcoltak, illetve estek el 1944 decemberében és 1945 januárjában. A túra résztvevői ezúttal nemcsak felkeresték a hadisírokat, a harcok befejezésének 80. évfordulója alkalmából emlékmű állításával is tisztelegtek az elesettek emléke előtt.
A túrát ötödik alkalommal szervezte meg Horváth Róbert krasznahorkaváraljai amatőr hadtörténész. Mint felidézte, egy barátjával határozták el, hogy megemlékeznek a Szilicei-fennsíkon 1944. december 20-tól 1945. január 20-ig dúló heves harcokra, az elesettek előtt tisztelegve felkeresik a fennsíkon az ismert hadisírokat és gyertyát gyújtanak.
Később, baráti körben említést tettek a 18 kilométeres túráról, amelyhez többen jelezték, szívesen csatlakoznának. Így vált hagyománnyá az emléktúra, igaz, már rövidebb útvonalon.
Az idei, ötödik évfolyam során egy különleges emlékmű állításával is tisztelegtek az elesettek emléke előtt. A kereszt a harctéren fellelt, évek óta gyűjtött fegyveralkatrészekből, egyebek mellett bajonettekből, puskacsövekből és repeszekből készült, s a tetején található rohamsisakból is.
Horváth Róbert elmondta, az emlékmű ötlete már régóta megfogalmazódott benne, s a harcok befejeztének 80. évfordulója jó alkalomnak tűnt, hogy valóra váltsa tervét.
– Fő motívumnak a keresztet választottam. A kereszt, mint alapszimbólum, összeköti a vízszintest és a függőlegest, a földit és a természetfelettit, s nem utolsósorban ötvözi az élő és a holt kontrasztját. Emellett az elhagyott csatatér leggyakoribb jelképe az elesett katonák sírján álló kereszt – magyarázta.
A helyszín sem véletlen, hisz a környéken zajlottak az itteni harcok utolsó véres mozzanatai.
A 24. gyaloghadosztály alakulatait 1944 decemberének végén irányították a Szilicei-fennsík területére. A román 4. hadsereg katonáival kerültek szembe, akiket nem sokkal korábban a Szádelői-völgyben védekező németek Szádalmás irányába vetették vissza, ezután indítottak támadást a Szilicei-fennsík magaslati pontjaiért. A magyar védőállásokat a felrobbantott cseh erődrendszer betonbunkereinek vonalára szervezték meg. Magasabb fekvésük miatt a Szádalmás, Jablonca, Körtvélyes felől támadó ellenséggel szemben ugyan előnyösebbek voltak, de csak a bunkerek köveit lehetett felhasználni a tüzelőállások kiépítéséhez. Az első vonalban szinte fedezék nélkül harcoltak a katonák, sokat szenvedtek az ellenség tüzérségi és aknavető tüzétől, a hidegtől és a gyenge élelmezéstől, a pihenésre alkalmas épületek hiányától. A visszaemlékezések szerint olykor az első világháborús doberdói állapotokra emlékeztettek az itteni harcok. A fokozódó ellenséges támadások hatására a 24. gyaloghadosztály alakulatai 1945. január 20-án adták fel állásaikat a fennsíkon. Rozsnyó irányába, majd Dobsinán és Helpán át a Garam mentén vonultak vissza.
Megjelent a Magyar7 2025/4.számában.
