Az 50-es évek elnyomása után, mintha egy vulkán szabadult volna ki, és ez nem csak Fülekpüspökire volt jellemző, hanem az egész környékre
- emlékezett vissza Teleki Béla.
Mindenki lelkesen végezte a tevékenységét, nem kellett senkinek könyörögni, nem kellett megkérni. Ez egy olyan közösség volt, akik számára természetes volt, hogy a Csemadokban dolgoznak, hogy tenni akarnak valamit. Én egy ilyen aktív közösségbe csöppentem bele, és számomra is az volt a természetes, hogy ott voltam, amiben tudtam, segítettem
- mesélte.
Ifjúként az alapszervezet akkori elnökének, Molnár Tibornak a munkáját segítette, kinek hatalmas szerepe volt a színvonalas szervezet kiépítésében. 1989-ben bekövetkezett halála után Teleki Béla vette át az alapszervezet irányítását, és ezzel együtt az akkor már országos hírnévvel rendelkező Palóc Néptáncegyüttest, melynek több mint 10 éven keresztül volt kitartó és lelkes vezetője.
Mindig mondtam, hogy az elnök megteremtheti a feltételeket, szervezésileg és egyéb módon ahhoz, hogy egy tánccsoport jól működjön, de a tánccsoport eredményességét, a színvonalát, mindig a koreográfus tudja biztosítani. A nagy Palócnál a koreográfusok legtöbbször Magyarországról jöttek, de hazaiakkal is dolgoztunk. Például Hégli Dusán Ipoly-menti táncokat tanított a Palócnak, Takács András, Bandi bácsi ugyancsak koreografálta a csapatot
- nyilatkozta.
Később megalakult az Apró Palóc néptáncegyüttes is, mely a nagyobbak utánpótlás csapatát képezte. Teleki Béla a táncmozgalmon kívül több területen is működik. Nevéhez fűződnek az író-olvasó találkozók, az anyák napi ünnepségek, a falunapok műsorainak szervezése, a magyar szabadságharc évfordulóinak a megünneplése.
Történelmünk egyik legszebb fejezete március 15. Nem véletlen, hogy a világ magyarsága megünnepli New Yorktól egészen Sydney-ig, hiszen kifejezi a szabadságvágyunkat, az elkötelezettségünk, a nemzeti függetlenségre való törekvésünket. Én úgy éreztem a kezdetektől fogva, amikor a Csemadok elnöke lettem, hogy kötelességünk megszervezni. Az utóbbi hat vagy nyolc évben javasoltam a szurdokpüspöki testvérközség polgármester asszonyának, hogy tartsuk ezt közösen. Hiszen a határok nem választhatnak szét bennünket. Ez a közös ünnepünk. Azóta felváltva, kétévenként, vagy náluk, vagy nálunk tartjuk. Bár mindig van egy főszervező, aki megszervezi, irányítja, elképzeli az egész rendezvényt, de ez közösség nélkül, vezetőség nélkül nem megy. Még a legkisebb rendezvény mögött is ott a közösség, akik segítenek egy-egy rendezvény megszervezésében. Tehát nem egyedül, nem önmagam csak, de együtt csináljuk az egészet.
Többször szorgalmazta és oroszlánrésze volt a fülekpüspöki Pro Musica női kar megalakulásában és elindulásában, akik 2010 óta eredményesen működnek. Teleki Béla szervez, fényképez, dokumentál. Ő a Csemadok Fülekpüspöki Alapszervezetének pénztárosa és krónikása is. 2012-ben a Csemadokban végzett kitartó, folyamatos és önzetlen szervező és irányító munkájáért megkapta a Nógrád Közművelődéséért díjat. Azt mondja, a kultúrát a génjeiben hordozza.
Fábry írja, hogy csak az él igazán, aki másokért is él. Én élek a Csemadokért is. Itt a helyem, mint pedagógusnak. A magyar kultúra ápolása, megőrzése, az örökség átadása mindannyiunk kötelessége. És én ennek vagyok az elkötelezettje.
