Tanulmányút Mányától Borfőig
A Mentor Felvidéki Tehetségsegítő Tanács tanulmányutat szervezett a tanév során a szakmai programjaiba bekapcsolódó tehetséges diákok számára, mely Balassit idézve az „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idejében“ valósult meg.
A szakmai kiránduláson május utolsó napján két autóbusszal közel száz résztvevő, felsőtagozatos diák és negyedrészt őket mentoráló tanár indult útnak. A diákok többségében Párkány, illetve Galánta környékéről verbuválódtak, de a keleti végekről a nagyszelmenci iskola is módot talált arra, hogy diákjaik csatlakozzanak a nyugati régióban élő társaikhoz.
A két autóbusznyi résztvevő először a Mányán található természetvédelmi terület madárvilágának sajátosságaival ismerkedett meg két szakavatott ornitológus, a mányai területért felelős koordinátor, Gúgh János és a komáromi Duna Menti Múzeum zoológusa, Bucz Veronika vezetésével. A magaslesről történő távcsöves megfigyelések, a terület egy részének bejárása, a bemutató foglalkozások sok érdekeset árultak el az itt honos madárvilágról, valamint a védett terület hasznosításáról.
Az út következő állomása a ma már Verebély részét képező Felsőaha község tájháza volt, melyet a Zsitva mente néprajzi értékeit összegyűjtő Jókai Mária és a Kincskereső mozgalmat másfél évtizede irányító Szanyi Mária néprajzkutató-pedagóguspáros mutatott be a résztvevőknek. A népi bútorokról, használati tárgyakról, viseletekről gazdag és színes ismertetőt kaptak a diákok, akiknek a kiállítási anyagból leginkább a nappal asztalként, éjszaka ágyként használatos bútordarab, illetve a lányok ünnepi viselete nyerte meg a tetszését. Aháról az autópálya árnyékában vezető kacskaringós utakon Kalász, Nagylapás és Pográny érintésével jutott el a csoport az alsóbodoki zarándokközpontba.
A központ éttermében elfogyasztott jóízű ebéd után a mártírpolitikus életét bemutató múzeumot tekintették meg a résztvevők, ahol Pék László szólt Esterházy János életének állomásairól: nyitraújlaki éveiről, politikai pályafutásáról, népe iránti szolgálatáról, letartóztatásáról és börtönéveiről, egyre mélyülő hitéből fakadó mártíromságáról.
A kálvária úton felballagva jutottak el a csoport tagjai a Szent Kereszt Felmagasztalása templomhoz, majd a sírkápolnában kegyelettel adóztak Esterházy János emlékének.
Itt emlékeztek meg Paulisz Boldizsárról a zarándokközpont létrehozójáról is, aki ma már szintén a sírkápolnában nyugszik, s akiről Molnár Imre, Esterházy életének legavatottabb kutatója mondta: „előre néző ember volt, olyan, aki engedte, hogy szívét, eszét és kezét a Gondviselés vezesse egyre nagyobb kihívások irányába és útjára”. A diákok további tájékoztatást kaptak a mártírpolitikus hamvainak hazahozatalának körülményeiről, boldoggáavatásának folyamatáról, valamint a zarándokközpont rendezvényeiről.
A tanulmányút Alsóbodokról a Nagyvezekényi csata emlékhelyére vezetett. Az utolsó kilométernyi utat pirosló gyümölcsökkel teli cseresznyefák szegélyezték. A cseresznyéző helyiek elmondták, hogy az emlékmű közelébe tervezett szélerőművek elhelyezése miatt napjainkban petíciót indítottak.
A monumentális bronz oroszlánszobrot 1897-ben állították egy régi gúla alakú oszlop helyére, mely alkotás az 1652-es török-magyar összecsapásnak állít emléket.
Csámpai Ottó, a nagyszombati egyetem tanára a vezekényi csatát így írja le: „Ali Musztafa esztergomi bég fosztogató hadjáratáról, miután feldúlták Aranyosmarót térségét, erre vonult vissza négyezer fős seregével és gazdag zsákmánnyal megrakott szekerekkel. Forgách Ádám érsekújvári főkapitány fegyvereseket toborzott, akikhez a Zsitva-völgye falvainak lakóin kívül az Esterházy család nyolc tagja is csatlakozott. A kegyetlen mészárlást követő csatában több magas rangú török esett el, a török sereg elmenekült, hátrahagyva 150 magyar rabot és a több szekérnyi zsákmányt“.
A család egyik későbbi leszármazottja Esterházy Péter író a Harmonia caelestis művében „ócska kis vezekényi csatának” nevezi ezt az ütközetet.
Egy valami azonban mégis különlegessé teszi: az Esterházy családnak négy tagja is elesett a csatában.
Őket a gróf Esterházy Miklós nádor által Nagyszombatban építtetett Keresztelő Szent János katedrális kriptájában temették el nagy pompával. Az Esterházyakat addig ugyanis sokszor vádolták azzal, hogy nem hullajtották vérüket századokon át a hazáért. A négy fiú temetése alkalmat adott az Esterházyaknak annak kidomborítására, hogy a pogány török elleni harcban e főúri család ekkora áldozatot hozott.
A tanulmányút további helyszíne a nemzeti örökség listáján szereplő Garamszentbenedeki apátság, mely a kéttornyos gótikus bazilikából és az apátsági kolostoregyüttesből áll.
A helyi idegenvezetők bemutatták a templom vallási és művészeti értékeit, a Mátyás királytól a templomnak ajándékozott Szent Vér ereklyét, a Léva melletti csatában elesett Koháry István családi síremlékét, a kolostori könyvtárat. Az 1881-es tűzvész során az apátság leégett, mely után megmaradt értékeinek egy részét Esztergomba szállították és máig a város Keresztény Múzeumban őrzik. A résztvevők megismerhették a kolostoregyüttes azon időszakát is, amikor az 1950-es években ide internálták a betiltott szlovákiai apáca- és szerzetesrendek tagjainak nagy hányadát.
A szakmai kirándulás utolsó állomása a lévai Barsi Múzeum kihelyezett tárlataként megtekinthető tegzesborfői sziklalakások voltak. Az egyik telken álló, vulkáni tufarétegekbe vájt épületegyüttest – lakásokat, pincéket, kamrákat, istállókat a látogatók is megtekinthetik. Csoportunk számára a népi építészet ezen védett emlékeit, melyek veszély esetén egykor menedékhelyül is szolgáltak a lakosság számára, Pleva Péter történész-idegenvezető mutatta be.
A Mentor Tehetségsegítő Tanács vezetői reménykednek, hogy a felvidéki természettudományi diákversenyek és a Kincskeresők konferenciájának lebonyolítása mellett a jövőben is alkalom nyílik olyan botanikai- és madármegfigyelési természetjáró programok jelenléti formában történő élményszerű megvalósítására a Felvidéken, melyekkel segíthetik a magyar iskolák érdeklődő és tehetséges diákjainak szakmai fejlődését.
