Tanulhatnánk tőlük - A csicseri közösség gondoskodik sajátjairól!
Boldog lehet, akinek megadatik a gondtalan, nyugodt gyermekkor, s vele együtt a gondoskodó szülői szeretet, békesség, nyugalom. Ezekből bizony nem sok jutott a csicseri Tóth gyerekeknek. Második hónapja, hogy apjukat is elvesztették és teljesen magukra maradtak.
A helyi közösségi központ három munkatársa közül Bodnár Anikót engedték közel magukhoz. Pártfogójukként ő az, aki szinte napi rendszerességgel meglátogatja a szeptember végén árván maradt három testvért. Mint elmondta, szégyellik sorsukat, még nekik kellemetlen, hogy felelőtlen szüleik miatt kerültek abba az áldatlan helyzetbe, amit most meg kell oldaniuk. Anyjuk sok évvel ezelőtt elhagyta a családot, állítólag valahol külföldön él. Új életet kezdett, nem törődött a gyerekeivel sem, nyoma veszett. Így az apára és a nagyszülőkre maradtak. Ők azonban pár éve meghaltak, apjuk pedig szeptember végén lett a rák áldozata. Nehéz természete volt, sokat tűrtek mellette a gyerekek. Amikor még lehetett volna segíteni az állapotán, nem volt hajlandó alávetni magát a kórházi kezelésnek. Időnként a pohár fenekére nézett, ezért feszültségben, stresszben élt a család. Mindezek ellenére sok mindenre megtanította a gyerekeket: sütni, főzni, a kiskertben gazdálkodni, krumplit termeszteni.
Hármójuk közül az ikertestvér lányok tavaly töltötték be a 18. életévüket. Veronika alapiskolásként matematikából diákolimpiákat nyert, júniusban kiváló eredménnyel érettségizett a Nagykaposi Gimnáziumban. Ügyes sportoló, focizik, asztalteniszezik, egyedül a szlovák nyelvvel akadnak kisebb gondjai. Egy magyar nyelvű főiskolával viszont megbirkózna, ott lenne a helye a képességei, adottságai szerint. A megszűnt tanulói státuszát követően bejelentkezett a munkanélküli nyilvántartásba legalább addig, amíg talál valamilyen munkát. A testvére most végzi az ötéves nagykaposi szakközépiskola érettségivel végződő utolsó évfolyamát. Ha befejezi, fodrásznő lesz. Szeptember elején kéthetes tanulmányútra mehetett Prágába.
Úgy kellett a tanárának meggyőznie, hogy menjen velük, mert inkább maradt volna otthon gondozni az akkor már ágyhoz kötött apját, cserélni a katéterét.
A napok általában egyformán teltek, hajnali öt órakor keltek, tüzet raktak, megosztották a feladatokat. Ő az apját gondozta, Veronika főzött és az öccsükkel foglalkozott. Mind a ketten ügyesek, tehetségesek, takarosak, szorgosak. Sütnek, főznek, még szomorúan is. Mindig szegényes körülmények között éltek, ezért a szükség megtanította őket a kevésből is jól gazdálkodni. Szinte szégyennek érzik a kérést. Apjuk halála után Veronika a bíróságon kérelmezte testvérei gyámságát. Szépen, kedvesen beszélnek egymással és öccsükkel. Mint mondja pártfogójuk, Bodnár Anikó, sok embernek lenne mit tanulnia tőlük alázatból, szívósságból, összetartásból, testvéri szeretetből.
Ő 13 éves aranyos, szorgalmas, szerény, de sajnos látáskárosult, és ez behatárolja lehetőségeit. Gyengénlátó, szinte csak perifériális látása van, idővel akár a vakság is fenyegetheti. Reggelente a nővére kikíséri az iskolabuszhoz, ami a vajáni református alapiskolába viszi. Tanítói, iskolatársai, ahogy tudják, segítik a tanulásban. Az olvasáshoz egy speciális gyógyászati segédeszközt kell használnia. Ez az elektronikus nagyító egy táblagéphez hasonló digitális eszköz. Sajnos a közelmúltban megrongálódott, de úton van már külföldről a pótlólagos nagyító, amit a javítás idejére kölcsön kap és használhat.
Egyszer már kellett javítani az eszközt, a költségeket akkor a polgármesteri hivatal állta. Hamarosan ezért a munkáért is várható egy 100 euró körüli számla.
A kis híján ezer lelkes Ung-vidéki község, Csicser polgármestere, Hajdók Vince erejéhez mérten segíti az árván maradt három testvért. Amikor tavaly az iskolák áttértek az online oktatásra, bevezettette a házukba az internetet, és egy vállalkozóval közösen két táblagéppel ajándékozták meg a családot. Egy támogatójuk állta a temetési költségeket és a polgármester előzetesen azt kérte a megjelentektől, hogy a virágra vagy a koszorúra szánt összeget inkább a perselybe dobják. A képviselő-testület is megszavazta a 200 eurónyi egyszeri támogatást. A Vakok és Gyengénlátók Alapítványának nagymihályi irodája segített az említett gyógyeszköz és egyéb speciális segédeszközök beszerzésében, mert ezek nagyon sokba kerültek. A Jó Angyal Alapítvány egy fél éven át, februárig havi 150 euró támogatásban részesíti az árvákat. Egy segítőjük az ősszel kicserélte a bejárati ajtójukat, hogy ne szökjön ki a meleg. Ruhára nem kell költeniük, ez könnyen pótolható, hála az adományboltoknak és a helyieknek. A közösségi központ, erejéhez mérten, igyekszik egy kis tartós élelmiszerrel hozzájárulni mindennapjaikhoz.
Az apa után a gyerekekre maradt a 12 ezer eurós adósság. Életében is minimális tételekben törlesztette, s ha ez így marad, a kamatok csak halmozódnak majd a jelentős összegen. Boldogulásukhoz, talpra állásukhoz mihamarabb meg kellene szabadulniuk ettől a tehertől. Addig is rettegniük kell, nehogy fizetésképtelenségük miatt földönfutókká váljanak. Ha valaha meglévő földjeiket az apa nem adta volna el, akkor ennek értékesítése segíthetne csökkenteni a fennmaradt tartozást.
Azt, hogy mostanság a megszokottnál is lassabban intéződnek a hivatalos ügyek, az tudja igazán, aki valamilyen okból érintett. A munkaügyi hivatalban a mai napig tologatják Veronika aktáját. Abból a kevéske segélyből, ami megilletné, még egy fillért sem kapott kézhez, pedig a rezsiköltséget talán fedezné. A szeptember végén beadott gyámsági kérelemre, harmadszori sürgetést követően a héten végre valahára megérkezett a pozitív válasz, de ez még csak a beadvány megalapozottságáról szól. Januárra tűzték ki a bírósági tárgyalás időpontját. Csak ennek végzése alapján kérelmezhető majd a szociális hivatalban a még tanuló leány számára az árvasági pótlék, illetve a kistestvért megillető gyámsági segély.
Pártfogójuk szerencsére a hivatalokban rendes, együtt-érző, segítőkész emberekkel találkozik.
Az állami logikát azonban ők sem tudják felülírni. Többéves gyakorlatukban is egyedi ez az eset, napokig keresik az ide vonatkozó jogszabályokat azért, hogy tudják, mit és hogyan is kell intézni, mire is jogosultak az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került gyerekek.
Bodnár Anikó véleménye szerint bármilyen segítség elkel, mert ezek a gyerekek valóban megérdemlik. Akár csak egy szakszerűbb szemorvosi útbaigazítás vagy jogi tanácsadás, munkalehetőség ajánlása. A házra ráférne egy kis tatarozás, átalakítás, legfőképpen a fürdőszobára, de akadna máshol is javítani való. Az esetlegesen felajánlott tűzifa is elfogyna. Ha összefogna 12 ezer ember az országban és mindenki csak 1 eurót juttatna el hozzájuk, már akkor is megszabadíthatnánk őket a vállukra nehezedő legnagyobb tehertől. Bebizonyíthatnánk, hogy a „sok kicsi sokra megy” igaz lehet, csak rajtunk múlik. Jónak lenni valóban jó, nem csak advent kezdetén.
