Támad a vörös mocsárrák?
Magyarországon már pár éve megkongatták a vészharangot, hogy megjelent a vizekben egy invazív rákfaj, amely minden bizonnyal tenyésztők, állattartók révén szabadult be a vizekbe. Az idegenhonos állat betegségeket terjeszt és kiszorítja az őshonos fajokat természetes élőhelyükről. Nálunk Keszegfalva közigazgatási területén, Lóhóton észlelték közel három éve.
Ártalmatlan díszállatból mára fenyegető megszállóvá vált Magyarországon a vörös mocsárrák. Ez a territoriális és agresszív ízeltlábú kiszorítja az őshonos fajokat természetes élőhelyükről, ráadásul a környezetet is rombolja”,
olvasom a világhálón.
Amint az a HUN-REN közleményéből kiderül, Magyarországon három őshonos tízlábú rákfaj él, a folyami rák, a kecskerák és a kövi rák. Ezek mellett vagy harminc idegenhonos faj is megjelent a térségben, s ma már nagyon sok helyen előfordul az újabb betolakodó is. Az inváziós faj(ok) számtalan gondot okoznak az őshonos fajok kiszorításával; károk keletkeznek mind mezőgazdasági, mind erdészeti, természet- és környezetvédelmi, hal- és vízgazdálkodási vonatkozásban.
Ennek hatására három őshonos fajunk megmaradt állományai mára erőteljesen megfogyatkoztak, veszélyeztetettek és ezért törvényi védelem alatt állnak”
– írják a neten. Mint fentebb jeleztem, a betelepedett fajok közül az egyik legnagyobb gondot a vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) okozza.
Ez az állat főként a lassúfolyású és állóvizeket, mocsarakat kedveli, de nagyon jól érzi magát az időszakosan kiszáradó vízelvezető árkokban, csatornákban is. Azaz nemcsak a természetes élőhelyeken, de urbanizált környezetben is otthonosan mozog.”
Mára számos helyen kimutatták a létezését, többek között jelen van a Balatonban és a Velencei-tóban is (2024-ben fedezték fel).
A faj territoriális és agresszív. Nemcsak az őshonos, hanem más idegenhonos rákfajok táplálék-konkurense, valamint kisebb testű állatfajok – szitakötők, rákok, halak, kétéltűek – egyedeinek elfogyasztásával közvetlenül károsítja a meghódított élőhelyek eredeti élővilágát. A hínárnövényzet elfogyasztásával pedig algavirágzásokat okoz, hozzájárulva a vízminőség gyors romlásához.”
A HUN-REN kutatóinak azt is sikerült igazolniuk, hogy
a vörös mocsárrák Budapesten és térségében található állományai aktívan terjesztik a rákpestist. Azonban nemcsak ezzel, hanem az általa hordozott egyéb kórokozókkal is megtizedelik az őshonos tízlábú rákfajokat, valamint a hal- és kétéltű-állományokat is.”
Ahol megjelenik, jelentős károkat okoz. Mint már fentebb írtam, feltehetően díszállattartó engedhette szabadon megunt kedvenceit, talán nem is tudatosítva, mit jelent ez.
Az agrarszektor.hu-n olvasom:
A vörös mocsárrák mára inváziós fajként veszélyezteti Magyarország őshonos rákfajait és vízi ökoszisztémáit.”
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a faj további terjedésének megállítása érdekében a lakosság, különösen a „hobbiállattartók felelőssége kiemelkedő”.
Természetesen az Észak-Amerikából származó invazív vörös rák (Procambarus clarkii) Szlovákiában is megjelent; jelenleg három fő gócpontot tartanak számon. Hatalmas ökológiai fenyegetést jelent, mivel rákpestist terjeszt, amely ellen őshonos rákfajaink nem immunisak, rendkívül alkalmazkodóképes, gyorsan szaporodik, pusztítja a partokat és a vízi ökoszisztémát.
A szakemberek már egy jó ideje küzdenek vele; például a Turóc folyóban tömegesen megjelent. Ezresével, tízezresével fogták, fogják be őket, de a teljes kiirtás még nem valósult meg. Megnéztem a világhálón, hogy szűkebb tájainkon mi a helyzet. A rák jelenlétét regisztrálták a Komáromi járásban, Gúta közelében, a Galántai járásban, Nagyfödémesen is. További terjedése nagy gondot okozna, katasztrofális következményekkel járna az őshonos ököszisztémák vonatkozásában. Jelenlétét a Komáromi járásban a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi Hivatalának jelentették, s a szakemberek megállapították, hogy ez volt „a faj második igazolt előfordulása Szlovákiában”. A faj egyedeinek begyűjtése nem könnyű feladat, hiszen vizek szivattyúzásával, csatornák átvizsgálásával (stb.) és kézzel történő befogással jár a gyors kiirtás. Az állami természetvédelem szakemberei az önkéntes polgári védelmisekkel együtt irtják a betolakodót. Ezzel összefüggésben a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi hivatala (ŠOP SR) felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy ne engedjen szabadon a természetbe nem őshonos, invazív fajokat, mert ez komoly veszélyt jelent és nagy károkat okozhat. A hivatal honlapján több információ található.
Bevallom őszintén, egy cseh tévéhír keltette fel az érdeklődésemet, s néztem utána laikusként, mi is a helyzet tájainkon vörös rák „ügyben”. A csehek most kezdték el kongatni a vészharangot, ugyanis az Ústí nad Labem közelében lévő Milada-tónál kerékpározók alig pár napja lettek figyelmesek egy szokatlan dologra, amit le is fényképeztek: egy rákot és karmainak maradványait vették észre az úton, és küldték el a fotót a megfelelő helyre. Tomáš Görner, a Cseh Köztársaság Természetvédelmi és Tájvédelmi Ügynökségének munkatársa a helyszínre érkezve jelezte, félelmeik beigazolódtak – több vörös rákot fogtak ki közvetlenül a Milada-tóból.
Ennek a betolakodónak a felfedezése nem jó hír a természet számára. Amellett, hogy a vörös rák a hazai rákfajok versenytársa, a rákpestis hordozója is. Ez a gombaszerű kórokozó halálos veszélyt jelent rákjainkra”
– fejtette ki a szakember és hozzátette, hogy
a vörös rák akár 15 cm hosszú is lehet. Leggyakrabban fekete-vörös színű, de ritkán fehéres vagy kék formák is előfordulhatnak. Tipikus jelek a keskeny karmokon lévő hangsúlyos tüskék és dudorok.”
Mint megtudtam, a természettudósok részletesebb felmérést szeretnének végezni, hogy kiderítsék, mekkora vörös rák populáció él a Milada-tóban. Ez a kellemetlen felfedezés meglehetősen újkeletű, hiszen ez év szeptember elején bukkantak rá és igazolták a jelenlétét Csehországban is. Ez a faj első ismert jelenléte, előfordulása a cseh természetben.
Egyébként a vörös rák, mint invázív faj sajnos nem ismeretlen Európában. Az USA délkeleti részéről és Észak-Mexikóból származik. Az európai kontinensen körülbelül húsz országban található, és Európa leginvazívabb rákjának tartják. Már 2016-ban felkerült az úgynevezett EU invazív fajok listájára, amely tiltja a faj tenyésztését, kereskedelmét és szabadon engedését. Gyorsan szaporodik, és az őshonos fajokkal versenyez a táplálékért és az élőhelyért. Rosszabb környezeti feltételeket is elvisel, beleértve a szennyezést is, és a vízen kívül is képes túlélni.
Egy másik feltételezés szerint nem csak a hobbitenyésztők révén került Európa vizeibe.
Az 1970-es években importálták Európába (Spanyolország, Franciaország, Olaszország) hústenyésztés céljából, de a vadonba szökött. Akváriumi díszállatként is népszerű volt.”
A cseh szakemberek úgy gondolják, meg kell próbálni valamilyen módon izolálni a most frissen felfedezett populációt, meggátolva ezzel a további terjedését, térhódítását. Felhívják a figyelmet, hogy a rák szabadon engedését kerüljék az emberek, és egy megadott e-mail címen jelezzék, amennyiben a rákfaj előfordulását észlelnék. Egyébként eddig négy invazív észak-amerikai rákfaj előfordulását erősítették meg a Cseh Köztársaságban – a jelzőrákot, a csíkos rákot, a márványos rákot és most éppen a vörös rákot.
