Szövetségben – Szülők a magyar iskolákért
Egy iskola belső működését, ritmusát talán azok látják át a legjobban, akik szülők és tanárok is egy személyben. Ha baj van egy iskolában, mindig a szülő-tanár-diák háromszög kerül a fókuszba, e hármas hatékony együttműködésével lehet megoldani a problémákat.
A napokban felhívott telefonon egy régi barátom, aki nemrégiben egy nem túl jól működő felvidéki magyar kisiskola szülői tanácsának elnökségébe került. Örömmel újságolta, hogy az általa szervezett szülői bálra rövid idő alatt közel kétszáz jegyet adtak el, hogy végre lesz egy jó hangulatú mulatság, ahová a szülők és tanárok is szívesen mennek majd. Évekig nem így működött az említett településen a szülői tanács. Mint egy gittegylet rágódott a dolgokon, siratta a nem működő helyi oktatást, nem törődve azzal, hogy hibát követett el, amikor nem alakított ki működő kapcsolatrendszert a pedagógusgárdával és az igazgatósággal. Aktív és jó szándékú barátom életet lehelt egy nem működő szülői közösségbe.
Tudjuk, minden pénzbe kerül. Hiába hajolnak meg pedagógusaink a rendszer nyomora előtt, és ingyen, bérmentve áldozzák szabadidejüket a versenyekre való felkészítésre, iskolai, esetlegesen községi műsorok, előadások levezénylésére, az eszközök pénzbe kerülnek. A versenyekre való eljutáshoz üzemanyag kell, a díjakat sem osztogatják vatikáni valutáért az üzletben, a műsorokhoz fellépő ruha, hangosítás, díszlet kell.
A tanár pedig áldoz, energiát, anyagiakat, üzemanyagot. A közelmúltban éppen az irodalmi Katedra-versenyre készültünk diákjaimmal, amikor tudatosult bennem, hogy ehhez bizony meg kell vásárolnunk a szükséges szakirodalmat és könyveket.
A könyvesboltban állva, hirtelen indíttatásból hívtam fel iskolánk szülői tanácsának elnökét azzal, hogy lenne itt egy nem várt negyveneurós kiadás. Nem mondott nemet, tanárként támogatást kaptam tőle. Apró dolgok ezek, de jól mutatják, hogy a szülőknek, az őket képviselő szülői tanácsoknak és az ezeket összefogó országos szülői szövetségnek mekkora szerepe van egy-egy oktatási intézmény életében, vérkeringésében. A szülőnek nem csak akkor van jelenése az iskolában, ha a „kölök” rossz fát tett a tűzre, vagy épp a pedagógust akarja számonkérni. A szülőnek elsősorban támogatói és segítői szerepe kell, hogy legyen, de nem válhat az oktatási intézmény a szülők döntéseinek túszává. Sok felvidéki iskola áll szó szerint haptákban a szülők akarata és mindennemű kívánsága előtt, csak azért, hogy „ne vigyék a gyereket szlovák iskolába”, vagy ne írassák a falusi gyereket az elitnek vélt városi mamutiskolába.
A felvidéki magyar iskolák népszerűsítése, támogatása, az anyanyelvi oktatás védelme, a minőségi oktatás hátterének, eszközeinek biztosítása a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének fő feladatai közé tartozik. A szövetség hivatott egybegyűjteni a szülői tanácsok küldötteit, országos szinten megoldani a felvidéki oktatásban felmerülő sorskérdéseket, problémákat, támasznak lenni ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. A huszonöt évvel ezelőtt alakult szervezet megélt politikai viharokat, bizonyítványháborúkat, küzdött törvénymódosításokért, segítette azokat a pedagógusokat, akik mertek szembemenni a mindenkori államhatalommal.
A jelen legégetőbb kérdéseit VIII. kongresszusukon fogalmazták meg Galántán. A szülők szövetsége szoros kapcsolatban van más felvidéki szervezetekkel is. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a cserkészekkel, a Csemadokkal egyetértve fogalmazták meg, hogy a felvidéki iskolaügy legnagyobb problémája a magyar gyerekek hiánya, hiszen hiába működnek szép magyar óvodák és iskolák, demográfiai fordulatra lenne szükség. Komoly problémát látnak a tanárok fizetésének stagnálásában is.
A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos kongresszusán tisztújításra is sor került, a szervezet vezetője továbbra is Mézes Rudolf.
A fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő szülői szövetség kongresszusán jelen volt a Comenius Pedagógiai Intézet elnöke, Fodor Attila is, aki arra szólította fel a szülőket, hogy legyenek roppant kritikusak az iskolákkal szemben, kövessék figyelemmel a pedagógiai program összeállítását, és törődjenek azzal, hogy a tantestület jó kondícióban legyen, de mindezek mellett legyenek az iskolák legnagyobb támogatói is.
Megjelent a Magyar7 2022/22.számában.
