2025. január 31., 12:20

Szívvel-lélekkel a magyar kultúráért Szencen – Csemadok Közművelődési Díj Strešňák Gábornak

Idén is sor került Galántán a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Csemadok szervezésében arra az ünnepségre, amelyen immár hagyományosan átadják a Csemadok által alapított díjakat közösségünk ama tagjainak, akik életüket a kultúránknak, anyanyelvünk és hagyományaink ápolásának szentelték. A Csemadok Közművelődési Díjának egyik arra érdemes címzettje volt idén Strešňák Gábor levéltáros, történész is.

Galánta Magyar Kultúra Napja
Az elismerést Köteles László, Mézes Rudolf és Hrubík Béla adta át
Fotó: Szomolai Andrea

A szenci születésű Strešňák Gábor gimnazistaként kezdett néptáncolni, 1993-tól az Ifjú Szivek táncosa volt, majd 1996-ban átlépett a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesbe, azóta a Szőttes tagja, felségével, Dagmarral együtt. A néptánccal „megfertőzte” a gyermekeit is, fia szintén a Szőttesben táncol a lánya már a Budapesti Bartók néptáncegyüttesben.

Stresnák Gábor
Fotó:  Dunajszky Éva

„A Csemadok már alapiskolás korom óta része volt az életemnek, éppen a Szenczi Molnár Albert Napok révén a leginkább. Voltak olyan alapiskolás társaim, akiknek a szülei aktívan részt vettek ennek a szervezésében akkoriban, például Vojtek László, aki szintén most kapta meg az életműdíjat, s a fia, Vojtek Balázs jó barátom volt” – kezdte a visszaemlékezést Strešňák Gábor. Mint mondta, akkoriban rendszeresen szerepeltek a Csemadok-rendezvényeken, s tulajdonképpen a néptánccal is így került kapcsolatba, amikor az Ifjú Szivek vagy a Szőttes szerepelt a Szenczi Molnár Albert Napokon.

Örömforrás és közösségi élmény

Ennek a vonzalomnak a hatására aztán ötödikes korában beiratkozott az iskolai tánckörbe, majd később a gimnázium tánckörébe is. „Elsős gimnazista koromban volt a Szőttes megalakulásának 20. évfordulójára egy több napos ünnepség az Istropolis nagytermében – amit azóta már lebontottak –, s az egyik napon a régi tagok léptek fel. Erre Lovas Tibor régi Szőttes-tag, aki a gimnáziumban a tánckör vezetője volt meghívott bennünket, mi, apukámmal el is mentünk, s megnéztük a műsorukat.

Ezek voltak azok az ösztönző pillanatok, amelyek hatására a barátommal aztán eldöntöttük, hogy a középiskola után ahova hamarabb lesz lehetőség, oda belépünk”

– mondta. Mivel az Ifjú Szivek szervezett hamarabb felvételt, a két fiatal oda jelentkezett, majd négy év után későbbi feleségével, Dagmarral együtt átléptek a Szőttesbe.

Stresnák Dagmar
A tánc a Strešňák család életének része
Fotó:  Strešňák Dagmar archívuma

Mondják, hogy a néptánc egy életforma, aki egyszer igazán belekóstol és megszereti, azt nem engedi. A tánc azonban nemcsak egy hobbi, hanem örömforrás és közösségi élmény is. „Ha csak a fizikai aktivitás oldalát vesszük, a közösségi sportokban, a csapatsportokban az ember hamarabb feloldódik, hamarabb ráveszi magát arra, hogy mozogjon. Így van ez a néptánccal is, ami főleg már a mi korunkban plusz hozadék, de a közösségi élmény mindenképpen megvan, a próbákon, fellépéseken túl a csapat több időt is együtt tölt, vannak pozitív megélési pillanatok, akár a buszban való utazás közben, vagy egy keleti turné végigéneklése közben, a fellépések utáni bulikról nem beszélve.

Ezek mind arról szólnak, hogy összekovácsolják azt a csapatot”

– mondta Strešňák Gábor, hozzátéve, emellett együtt is tanul ez a csapat. Nemcsak a tánctanároktól, a pedagógusoktól, hanem egymástól, az idősebb és jobb táncosoktól is. „Amikor én a kilencvenes években a Szivekbe kerültem, felnéztem azokra a régi táncosokra, akik úgymond, profiszinten űzték a néptáncot, és ezektől az emberektől volt mit tanulni. Ugyanez a hatás ért, amikor átléptem a Szőttesbe, akkoriban a fiúk közül négyen vitték a teljes műsort, és hozzájuk jöttünk mi, ketten, ami bődületes nagy fizikai megterhelést jelentett. Viszont én attól a négy régi táncostól – Oláh Attila, Reicher Ricsi, Konkoly László és Füzék Gyuri – nagyon sokat tanultam.

Ezért is tartom én az alma materemnek a Szőttest, mert a tanulás és előrehaladás szempontjából nekem sokkal többet adott

– fűzte hozzá.

Továbbörökíteni a kincset

A lánya megszületése után egy időre abbahagyta a néptáncolást, majd szülővárosában, Szencen feleségével közösen gyermek tánccsoportot alapított, ezzel is tovább örökítve a magyar népi kultúrát. A Möggyes Gyermek Néptáncegyüttes 2009 óta működik a Szenczi Molnár Albert Alapiskola köreként, ill. a Csemadok Szenci Alapszervezete mellett. Jelenleg két korcsoportban dolgozik, tagjainak száma eléri a 60 főt. Elsősorban a felvidéki régiók táncait tanítják meg a gyermekekkel. A nagyobb táncosok a Szőttesben is néptáncolnak, ezzel biztosítják a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesnek az utánpótlást.

Möggyes Néptáncegyüttes
Möggyes Néptáncegyüttes
Fotó:  Szomolai Andrea

„Ha az ember valamit évekig csinál, aztán azt valami miatt hirtelen abbahagyja, természetes, hogy űrt érez. A feleségemnek volt az az ötlete, amikor Adél lányunk elsős lett, hogy indítsunk el mi is egy tánccsoportot. Az alapiskola akkori igazgatója, Metzner Zoltán tárt karokkal fogadta a kezdeményezést, és a csoport iskolai körként el is indult” – mondta Strešňák Gábor. Hozzátette a Möggyes azóta is így működik a Csemadok támogatásával,

ez volt az eredeti elképzelés is, mert így a tánccsoport támogathatja az iskola működését is, hozzájárulhat az iskola hírnevének növeléséhez.

„Ez a tevékenység kitöltötte azokat az éveket, amikor mi magunk nem néptáncoltunk aktívan. De mióta újra táncolunk a Szőttesben, ezt is visszük tovább. Nagyon nehéz néha összeegyeztetni, és nagy pluszmegterhelést jelent, de ezt az átörökítést nagyon fontosnak tartjuk” – tette hozzá.

Április 26-án lesz a Möggyes 15 évfordulója alkalmából tartandó ünnepség a Szenci Városi Művelődési Központban, most ennek a szellemében zajlanak a próbák is.

„Ez a munka most teljesen lefoglal bennünket, annál is inkább, mert nemcsak a színpadi összeállításokat kell fejben otthon elvégezni, kipróbálni, papírra vetni, hanem a feleségem a kezdetektől fogva amit tud, azt meg is varr, a bonyolultabb dolgokat meg megvarratjuk vagy megvesszük készen. Igyekszünk úgy felöltöztetni a gyerekeket, hogy a néző távlatából az adott tánc a regionális viselet jellegzetességeit is hozza” – mondta.

Az igyekezetüket az is bizonyítja, hogy az elmúlt 2023/24-es évadban megfeleltek a Táncfórum által kiírt TáncPódium néptáncversenyének, ahol a csoport a három fordulót sikerrel vette, és „kiválóan minősült együttes” lett, és gyakorlatilag a saját kategóriájában másodikként végzett.
A kulturális örökség megőrzése

Strešňák Gábor amellett, hogy máig aktívan néptáncol a Szenci Városi Múzeum szakmai vezetője. Számos olyan témát karol fel, amelyekkel a magyarságot és a Csemadok munkáját segíti. A városi múzeumban Szenczi Molnár Albertnek is emléket állítottak, a Szenczi Molnár Albert Napok keretében szakmai konferenciák szervezését segíti, a konferenciák előadásait könyvben is megjelenteti. Történészként kutatja – egyebek mellett – az Esterházy és a Kisfaludy család múltját, Szencnek és környékének történetét, Szenczi Molnár Albertet és korát, a Collegium Oeconomicum történetét. De az értékmentés is fontos számára, a Csemadok Szenci Alapszervezetével közösen felkarolták a világháborús emlékmű felújítását.

Az egykori uradalmi fogadó kapujának megmentése is neki köszönhető, annak a fogadónak a kapuja, melyben a közhiedelem szerint Mária Terézia is megszállt.

Javaslata alapján hozták létre Szencen a helyi értéktárat, aminek köszönhetően a szenci köztéri szobrok közül évente megújulhat egy-egy.

„A Szenci Városi Múzeum bizonyos értelemben specifikum. Életemben többször is zöldmezős beruházást kellett elindítani, ilyen volt a Möggyes is, ilyen volt a Nemzeti Emlékezet Intézetében a levéltár beindítása, annál is ott lehettem Bukovszky László mellett ugyan még tanulóként – és ilyen a múzeum is, amely 2010-ben nyitotta meg a kapuit” – mondta.

Szencen ugyanis nem volt járási szintű múzeum, nem nagyon volt előzménynek felfogható gyűjtőköri tevékenység sem itt, amire alapozni lehetett volna,

csak a Törökházban volt egy forradalmi emlékszoba, ami politikai okok miatt akkor minden városban volt. „Egyébként csak néhány helytörténeti kiállítást szerveztek itt meg, és az összegyűjtött anyagok utána szét is gurultak rögtön. A Csemadok berkein belül voltak ilyen kezdeményezések, Polák Margitka egykori kolléganőnk a 70-es, 80-as években egy Kincskereső kört vezetett, és ő akkor a diákokkal együtt elég sok kerámiát felgyűjtött, amelyeket a könyvtárban őrzött, s volt belőlük néhány kiállítás is.

Strešňák Gábor
Strešňák Gábor, a Szenci Múzeum vezetője
Fotó:  Dunajszky Éva

Ennek az anyagnak a jó része megmaradt a jóvoltából, ami aztán 2010-ben a múzeumba került” – mondta Strešňák Gábor, hozzátette, két év alatt létrehoztak egy történeti és természeti állandó jellegű kiállítást, és javasolták a városházán egy regionális múzeum létrehozását, amibe a város bele is egyezett.

Így lettem a múzeum vezetője, a gárda azóta bővült, és úgy gondolom, hogy a jövőben ez a múzeum el fogja tudni látni azokat a közfeladatokat, amelyeket múzeumként el kell látnia, talán nemcsak a város, hanem a régió tekintetében is”

– tette hozzá.

Bár a magyar kultúra napszámosai sohasem az elismerésért teszik a dolgukat, a pozitív visszajelzésre mindenkinek szüksége van. „Mindig fontos, hogy az ember kapjon visszajelzéseket,

én azt érzem, hogy akkor talán az a munka, amit az asztalra leteszünk, fontos, amit elvégeztünk, célbatalált, s akkor talán jó az, amit csinálunk.

Az elismerés egyfajta belső elégedettséget is hozhat, bár magam inkább azok közé tartozom, akik mindig elégedetlenek magukkal, mert mindig van, ami nem úgy jön össze, ahogyan azt elképzeltem – akár egy kiállítás vagy egy fellépés alkalmával. De az is lehet, hogy éppen ez az elégedetlenség hajt utána tovább” – zárta Strešňák Gábor, akinek a díjhoz ezúton is szívből gratulálunk.

Strešňák Gábor levéltáros, történész a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett levéltáros-történész szakon. Előbb a pozsonyi állami levéltárban, majd a Nemzeti Emlékezet Intézetében dolgozott, 2010-től pedig a Szenci Városi Múzeum vezetője.  Levéltárosi és muzeológiai tevékenysége mellett címertannal, családtörténeti kutatásokkal, Somorja és Szenc környékének történelmével, a magyar nemesség újkori történetével, illetve az állambiztonság tevékenységével foglalkozik. Több regionális monográfia, tanulmánykötet társszerzője.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.