Színek a falakon, derű a hétköznapokban
Latócky László street art alkotó látványos falfestményekkel teszi színesebbé a Bodrogközt, és azt szeretné, ha munkái egyszer egy átfogó térségi program részévé válhatnának.
A graffiti szó hallatán többnyire engedély nélkül összefújt falak, vasúti kocsik és aluljárók jutnak eszünkbe. Olyan feliratok és rajzok, amelyekben néha jól látható a tehetség, mégsem díszként tekintünk rájuk, hanem inkább a környezet elcsúfítását látjuk bennük – ráadásul kéretlenül kerültek valaki más tulajdonára. Pedig a festékszóróval nemcsak nyomot hagyni lehet egy falon. Ha jó kezekbe kerül, csodás dolgok születhetnek általa: egy sivár felületből akár kapu is nyílhat egy másik világba.
A Királyhelmec közelében fekvő Bodrogszentmárián ennek most bárki szemtanúja lehet. Az óvoda hatalmas oldalfalán óriási gombák, meseházak, tündéralakok és burjánzó növények között bontakozik ki egy különös, derűs világ. Aki először halad el a festmény mellett, aligha tud úgy továbbsietni, hogy legalább néhány pillanatra ne időzzön el rajta a tekintete. Ilyen léptékű falfestményt nemigen látni errefelé, de távolabb is ritkaságnak számít. Hasonló alkotásokat azonban igen – csak tudni kell, hol keressük őket.
Például Nyárádon, ahol víz alatti világ borítja a strand és termálpark falát, a királyhelmeci sportcsarnokban működő edzőteremben, vagy akár egy Tiszacsernyőben működő fodrászüzletben. Ptruksán egy mintegy 56 méter hosszú, két méter magas betonfal alakult át: az egyik oldalára mesefigurák kerültek, a másikon László a település múltját idézte meg halászokkal, lovas szekérrel és régi parasztházakkal. Alkotásaival Királyhelmecen, Göncön, Kassán, Göncruszkán és Hidasnémetiben is találkozhatunk.
A színes falak Latócky László régi álmának nyomai. A bodrogközi alkotó évek óta szeretné különleges, látványos festményekkel gazdagítani a térség iskoláit, óvodáit, köztereit és mindazokat a helyeket, ahol egy jól megválasztott kép könnyebbé, kellemesebbé teheti az ott eltöltött időt. A graffitizés régóta a szenvedélye, ezt kapcsolta össze szülőföldje, a Bodrogköz iránti szeretetével. Hogy ebből a találkozásból milyen különleges dolgok születhetnek, arról magával az alkotóval beszélgettünk.
Amikor beszéltünk, a bodrogszentmáriai falfestmény éppen elkészült. Latócky László mögött addigra hosszú napok, korai reggelek és késő esték álltak. A képet ugyanis saját vállalkozása mellett készítette: délelőtt festett, délután dolgozott, majd estefelé újra visszatért az óvodához. A nyári hőség, a létra és a sokórás, aprólékos munka fizikailag is próbára tette.
– mondta.
– fogalmazott.
Egy nagy falfestmény elkészítése egészen másfajta látást kíván, mint amikor valaki papíron rajzol. Az alkotó gyakran mindössze egy méterre áll a faltól, miközben előtte tíz méter széles és öt méter magas felület húzódik. Ebből a távolságból nem láthatja egyszerre az egész kompozíciót, csak azt a kisebb részletet, amelyen éppen dolgozik. A teljes képet ezért végig fejben kell tartania. Tudnia kell, hol kezdődik egy alak, hogyan fut tovább egy vonal, melyik árnyalat kapcsolódik a következőhöz, és mindez távolabbról milyen egységgé áll majd össze. A napsütés még tovább nehezíti a munkát: a festék megcsillan, a színek közelről másként hatnak, mint néhány méterről nézve.
A bodrogszentmáriai kép nem egy kész meserészlet. Ez a terve Latócky elképzelése alapján született meg, a számítógépes előkészítésben barátai segítettek. Este projektorral vetítették a falra a kompozíció körvonalait.
– magyarázta.
Ez a biztonság és rutin természetesen hosszú idő alatt alakult ki. Latócky László tizenöt éves korában találkozott először igazán közelről a graffiti világával. Eperjessy Adrián (művésznevén Csipesz) munkái keltették fel az érdeklődését. Először egyszerűbb betűket és figurákat rajzolt, és saját bevallása szerint jó időbe telt, mire a tapasztaltabbak azt mondták: ebből már lehet valami.
Alkotói szemlélete a civil munkájában is megmutatkozik. Lakatosként nemcsak hagyományos szerkezeteket készít, hanem – ha a felkérés lehetőséget ad rá – szívesen vállal egyedi, kreatív kivitelezéseket is. Az ő munkája például a királyhelmeci múzeum látványos, fémből készült feliratának megvalósítása is, amely Pirovics Pál építész terve alapján született. Talán ennek is köszönhető, hogy a térség kulturális életében már korábban felfigyeltek rá, és a Bodrogközi és Ung-vidéki Kulturális Központ TRI DI ART kreatív gyermektáborába is meghívták, hogy bemutassa a graffitifestés technikáját, és a gyerekekkel közösen alkosson.
A bodrogszentmáriai mesevilág nem az első nagyszabású munkája. A királyhelmeci szlovák alapiskola korábban sötét, alagsori folyosóját sportoló alakokkal és lendületes, geometrikus formákkal töltötte meg. A képek éppen oda kerültek, ahol a gyerekek a testnevelésórákra haladnak, így a korábban komor átjáró szinte mozgásba lendült és valószínűleg sokkal pozitívabban hat a gyerekekre, mint az előző üres fal.
Készített már víz alatti világot egy strand, illetve élményfürdő falára, dolgozott edzőteremben és fodrászüzletben, valamint több magyarországi és szlovákiai településen is hagyott maga után nagyméretű alkotásokat. Egy hosszú betonfal egyik oldalán mesefigurák jelentek meg, a másikon a település múltjából vett jelenetek: halászok, lovas szekér és régi parasztházak. Mindebből jól látszik, hogy László nem egyetlen stílust vagy motívumot ismétel. Minden munkánál figyelembe veszi a helyszínt, az épület funkcióját és a megrendelő elképzeléseit, de ragaszkodik ahhoz, hogy a végeredmény az ő képi világát is viselje.
– mondta.
Ő maga vizuálterápiának nevezi ezt. Nem orvosi értelemben beszél terápiáról, hanem arról az egyszerű tapasztalatról, hogy a környezetünk hatással van a közérzetünkre. Más érzés egy üres, szürke fal mellett várakozni, és más egy olyan képet nézni, amely néhány percre elviszi valahová a figyelmünket.
– fogalmazott.
A technikának gyakorlati előnyei is vannak. Egy monumentális, hagyományos ecsetfestmény elkészítése sokkal több időt igényelne, és a kültéri tartósság érdekében külön védelemre is szükség lehetne. A minőségi festékszórókhoz készült anyagok gyorsabb munkát tesznek lehetővé, és Latócky tapasztalata szerint megfelelő kivitelezés mellett hosszú éveken át megőrzik a színeiket. Van olyan tíz évnél régebbi munkája is, amely ma is jó állapotban van.
Az ár természetesen függ a fal méretétől, a kép részletességétől és az anyagköltségtől, de szerinte egy ilyen festmény nem feltétlenül kerül többe, mint egy hagyományos homlokzati megoldás. Előfordult, hogy egy hosszú betonfal képi átalakítása nagyjából annyiba került, mint amennyibe az egyszínű felületkezelés került volna. A különbséget inkább az mutatja meg, milyen élményt ad később a hely az ott élőknek.
Latócky László azonban nem szeretné, ha az elképzelése pusztán alkalmi felkérésekből és egymástól független munkákból állna. Jelenleg mindig attól függ, mikor jelentkezik egy település, intézmény vagy magánmegrendelő, illetve sikerül-e előteremteni az anyagköltséget. Ő ennél nagyobb léptékben gondolkodik.
Én a képeket meg tudom tervezni és meg tudom festeni, de ahhoz szükségem lenne valakire, aki a pályázatok és a támogatások világában otthonosan mozog. Akkor ez már nemcsak néhány különálló munka lenne, hanem egy valódi program, amelynek látható eredménye lehetne az egész térségben
– fogalmazott.
A bodrogszentmáriai óvoda fala most nyári fényben, zöld növények között ragyog. Talán azonban télen mutatja majd meg igazán az erejét. Amikor a Bodrogköz tájai elszürkülnek, korán sötétedik, és a hétköznapok kissé komorabbnak tűnnek, a falon akkor is nyitva marad egy átjáró a színes mesevilágba. Latócky László pedig éppen ilyen kapukból szeretne minél többet nyitni a térségben.
