Szigor és emberség – eredményes sportágak Nagymegyeren
A jól működő sportszervezetek egy-egy település életébe nemcsak dinamikát visznek, hanem egyrészt az egészséges életmód lehetőségét kínálják, másrészt pedig ugródeszkái lehetnek egy majdani sikeres karriernek. Mások kikapcsolódásként, aktív, hasznos időtöltésként tekintenek a sportolásra, s ezért iratkoznak be egy sportklubba.
Vannak olyan sportágak, amelyek töretlen népszerűségnek örvendenek – ilyen a labdarúgás –, de olyanok is akadnak, amelyek csak egyes országokban vagy földrajzi tájegységekben közkedveltek. Olyan sportágak is akadnak, amelyek ugyan ismertek, bár az utóbbi időben inkább csak egy adott településen vagy regionálisan népszerűek, és a napi sajtóban bizony nem sok szó esik róluk. Ezek közül most három sportággal ismerkedünk meg, amelyek Nagymegyeren évek óta komoly bázissal rendelkeznek.
A súlyemelés az utóbbi időben kissé elfeledett sportág lett, de Nagymegyeren töretlen népszerűségnek örvend. A birkózás legjobbjai jelenleg a Kaukázusból érkeznek a versenyekre, de különösen a kötött formája Magyarországon és a Csallóközben is népszerű.
A kick-box pedig az utóbbi évtizedekben tájainkon igen felkapott sportág lett, annak ellenére, hogy (még) nem szerepel az olimpián. Nyilván nincs eredményes sportklub egy jó edzői csapat nélkül, és kiktől is kaphatnánk hitelesebb képet egy sikeres csapatról, mint az egyesületek vezetőitől.
Amikor Egrecký Rudolffal, a Nagymegyeri Súlyemelő Klub elnökével belemelegedtünk a beszélgetésbe, magam is csak kapkodtam a fejem, hogy egy-egy sportvezetőnek mi mindenre kell gondolnia, mi mindenről kell gondoskodnia, ha azt akarja, hogy a helyi klub sikeres legyen. A sportvezető úgy emlékszik vissza ifjúkorára, hogy az öccsével örökmozgó gyerekek voltak, akik mindent kipróbáltak a labdarúgástól a szörfözésig, a véletlen azonban úgy hozta, hogy bekukucskáltak az akkori súlyemelők edzőtermébe, ahol egy életre megfogta őket a „vasak” zörgése.
Végül 1981-ben kezdték el a súlyemelést, akkor Rudolf 8, öccse pedig 7 éves volt. Buzgó Lajos volt a motor, aki jelentős sikereket ért el a sportágban.
A közelmúlt sikereihez hozzátartozik, hogy Nagymegyernek komoly versenyeket sikerült megrendeznie.
– Összehoztunk mastersben, vagyis a veteránok versenyében az első V4-es megmérettetést, amely során Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia válogatottjai küzdöttek meg egymással a Szent István Napok keretében idén, augusztus 23-án. Ez volt a Veterán Csapatok II. Nemzetközi Kupája. Lénárt Rudi bátyám megcsinálta, s a szlovákiai csapat végzett az élen, ha úgy tetszik, a megyeriek. Jövőre minden bizonnyal Tatabányán lesz a második forduló, s ezt támogatja a cseh és a lengyel szövetség is. Volt egy másik komoly verseny is nálunk ebben az évben. Ennek előzménye, hogy 22 éven át a szlovák bajnokság Galgócon volt. Ismerem az ottani elnököt és megkérdeztem, elhozhatjuk-e a bajnokságot Megyerre. Belement, úgyhogy az országos veterán bajnokság is nálunk volt ebben az évben, április 5-én.
A nagymegyeri edzők (Németh Vince, Egrecký Silvia, Ládi László és Egrecký Rudolf) döntőbírók is egyben, sőt még ketten óhajtják elvégezni a bírói kurzust. Részben ennek köszönhető az is, hogy már színvonalas versenyeket képesek rendezni a helyi sportcsarnokban.
Balázs Péter alapiskolásként több sportágat kipróbált, karatézott, focizott… Aztán elcsalták egy súlyemelés edzésre, megtetszett neki, és gyorsan jöttek a sikerek. Ifiként kilencszeres szlovák bajnok lett, és kétszer kijutott az Európa-bajnokságra is a kétezres évek elején.
Péternek nem volt nehéz átnyergelnie egyik élsportból a másikba, mert a versenyszellem benne volt, s mindenképpen ki szerette volna próbálni.
– Akkor jött az ötlet, hogy Nagymegyeren is kellene klubot alakítani. 2014-ben a Bartók Béla Alapiskola tornatermében kezdtük az edzéseket, több korcsoporttal, voltak kicsik is, hatévesek. A legidősebb aktív társunk 62 éves. Szóval, ez nincsen életkorhoz kötve. Van, aki azért jön, hogy kikapcsolódjon, más azért, hogy tanulja a sportot, van, aki a kondijáért. Vannak csoportos edzések, de akiket versenyre készítünk fel, azokkal külön foglalkozunk. Nagyon örülök, hogy aktivizálni tudtuk a gyerekeket, mert bizony nehéz motiválni és versenyre vinni őket.
12-13 gyerek és nagyjából 30 felnőtt jár a klubba, és Balázs Péter annak örül a legjobban, amikor sikerül átadnia a tudását és eljuttatni egy-egy neveltjét versenyre. A nagymegyeri klub tagja a szlovák kick-box szövetségnek, és a közelmúltban három versenyzővel részt vettek Baján a kick-box világbajnokságon.
– A 7 éves Földes Máté második, a 9 éves Horváth Zsófia harmadik lett, a 7 éves Varga Tímea pedig az ötödik helyen végzett. Egy korábbi versenyen Varga Bence, Veszprémi István, Horváth Zsófia és Gyurkovics Levente vettek részt és Zsófia második, Levente pedig harmadik lett. Júniusban a szlovákiai bajnokságra hét versenyzőt vittünk. Földes Máté és a 14 éves Ábrahám Laura második lett, Horváth Zsófia, Varga Tímea, a 13 éves Kulacs Dorka és Orest Vozárik harmadik, Veszprémi Isti pedig a hetedik helyen végzett. Szerintem ez remek eredmény, ami mögött sok munka van.
Pétertől megtudtuk, hogy az edzéseket már hatévesen el lehet kezdeni.
A gyerekeknek ugyanis hatalmas élmény a sportsiker.
A nagymegyeri Orvos Tamás a Thermál Birkózó Klub elnöke, s egyben az edzője is. Annak idején a szomszédja – aki egyben az osztálytársa is volt –, Csemez Ákos „csalta” el őt és az öccsét birkózni. Megtetszett nekik, de mellette atletizáltak és kézilabdára is jártak. A moszkvai aranyérmes Növényi Norbert volt talán a legnagyobb példaképe, s az első komolyabb sikerét a ’80-as évek elején érte el a szlovákiai bajnokságon, ahol kezdőként rögvest negyedik lett.
Tamás a klub vezetését három éve vette át, előtte a vásárúti klubnak voltak a tagjai. Ott is jól érezték magukat, de önállósodni szerettek volna, hiszen jobb az, ha a gyerekeket helyben tudják edzeni és nem kell utaztatni őket.
– Rengetegen jönnek, érdeklődnek, kipróbálják az edzést. Mint mondtam, ez egy igényes, összetett sport. Nagyon sok erőt kivesz a fiatalokból. Ugye, ennél a sportnál tanulni kell az eséseket is, ami egy komoly tudomány. A klubban hatéves a legfiatalabb (kislány), de a 17 évesekig mindenféle korcsoport megtalálható.
Egyébként és a kicsiket. És ezt három és fél év alatt sikerült elérni! Az U17-ben birkózó Lukács Alexa is bajnok, most már a sportgimibe jár és Gál Attila segíti a felkészülését. A 12 éves Szíria Dominik is ígéretes tehetség, zömök testalkatú, alacsony termetű és nagyon-nagyon erős. Hozzá nagy reményeket fűzök, mert elég jól „hozza” a versenyeket a saját korosztályából, és az idősebb korosztályban is megállja a helyét, mert mindig dobogós. Mivel alacsony, ezért a többi, magasabb birkózó ellenfél először nem is sejti, mi lakozik benne. Legutóbb, a horvátországi Goszpicsban – más lehetőség híján – 12 évesen az U15-ben birkózott, és az elején többen mosolyogtak, hogy milyen kicsi. De megdöbbentek, amikor levetkőzött, és meglátták az izmait. Helytállt, megverte őket, de nagyon. A végén mindenki gratulált neki. Aztán említhetném Skorec Dávidkát, aki 8 éves és nagy tehetség, nagyon erős és szeret birkózni. Persze másokat is említhetnék, de azt kell a kicsikkel megértetni, hogy az eredmények érdekében egyszerre kell szigorúnak és emberségesnek lennem. Részemről pedig az a lényeg, hogy nagyon szeretek velük dolgozni!
