Szeptembertől két első osztály lesz Udvardon

Úgy néz ki, hogy két első osztályunk lesz, kapjuk a választ. Az óvodapedagógusok tapasztalatai, az iskolaérettségi tesztek és a tanév első két hetének megfigyelései alapján osztják a tanulókat két csoportba a képességeik alapján, hogy mindenkit abban fejleszthessenek, amiben igazán jó.

A diáklétszámot itt két veszély fenyegeti: az érsekújvári magyar iskola közelsége és a magyar gyermekek szlovák iskolába íratása. Nyilván elégedettebbek lennének, mondja az igazgató, ha minden magyar ajkú gyermeket magyar iskolába íratnának a szülők.

– Annak ellenére, hogy a környéken szinte egyedülállóként mutatunk fel több- éves tapasztalattal új módszereket (akár a matematika, akár a szlovák mint idegen nyelv, akár a természettudományok terén), még mindig akadnak olyanok, akik előnyben részesítik a szlovák iskolát vagy a városi iskolát. A szlovák iskola választásának az a téves elképzelés az oka, hogy ott jobban megtanul a gyerek szlovákul, és ezért jobban fog érvényesülni.

A képbe némileg belejátszik a romakérdés is. Roma diákokból, ahogyan szinte minden magyar iskolában, ahol a településen romák élnek, Udvardon is több van, de lassacskán kezdenek a szlovák iskolában is megjelenni. A másik veszély, ami sajnos nemcsak a magyar iskolát, hanem az egész udvardi magyar közösséget is fenyegeti, a városi alapiskolába történő beíratás. A szülők sokszor meg vannak győződve arról, hogy aminek neve van, ahova több gyerek jár, ami nagyobb, az eleve jobb is.

– Aki a helyi oktatási intézmény helyett előnyben részesíti a városi nagy iskolát, akarva-akaratlanul a következő szöget veri a helyi magyar közösség koporsójába. Mindezek ellenére hisszük, hogy nemcsak a pedagógusoknak, hanem a udvardiak számára is fontos a magyarság sorsa. Bízunk abban, hogy a nagy múlttal rendelkező városi iskolák, amelyeknek bőven lenne lehetőségük a szlovák iskolákból visszacsábítani a magyar gyerekeket, nem abból akarnak megélni, hogy a környező magyarlakta települések iskoláit hozzák lehetetlen helyzetbe, hiszen az elszívás által az egész magyar közösséget taszítják egyre rosszabb helyzetbe – mondja az igazgató. Kitért arra is, hogy a roma diákok integrálására nem gondként tekintenek, hanem kihívásként.

– Náluk mások a prioritások, és ahhoz, hogy jobbá tegyük az életüket és a velük együtt (az iskolában, a faluban) élők mindennapjait, sokszor nem is a tananyaggal kell kezdenünk, hanem az alapvető szükségleteik kielégítésével. Igyekszünk érdeklődési körüknek megfelelő órákkal színesíteni az órarendet, mint a játékkal való nevelés, a ritmusfejlesztő óra, a felső tagozaton a családi nevelés, a roma kultúra és a drámapedagógia. Ezek valamelyikét minden tanulónk kedveli.

Bukai Lívia hat éve tanítja Hejný professzor módszerével a matematikát. Kifejti, hogy ez a módszer nem a helyes és a gyors számolásról szól, inkább a gondolkodás minőségéről. A jövőben a gyerekeknek erre lesz szükségük. A munkaerőpiacon nem fogják pontosan elmagyarázni nekik, mit csináljanak, saját maguknak kell lehetőségeket, megoldásokat találni és kommunikálni. Fontos, hogy a véleményüket meg tudják védeni, elmagyarázni, esetleg elfogadtatni másokkal.

– Reformpedagógia ez a javából. A másik ismérve, hogy a tanár háttérbe szorul, óriási bizalommal és türelemmel megvárja, amíg a diákok fedezik fel a törvényszerűségeket. A jobb képességűek rájönnek a megoldásra, és egymásnak magyarázzák el gyermeknyelven, hogyan jött ki az eredmény. Így a gyengébb képességű gyerekek is jobban megértik. Ilyen mondatok hangzanak el: Most már értem. Köszönöm, hogy szóltál – magyarázza a tanító néni.

Sajnos a módszerhez nincs magyar tankönyv, így fordítani kell a feladatokat. A segédeszközöket is saját maguk gyártják, de a tanulás és a megértés szempontjából érdemes ezt a többletmunkát vállalni. Huszonöt környezetben oldanak meg feladatokat. Ezek egyike például egy autóbusz. Ilyenkor az egész osztály a busz útvonalává válik, és a valós életből vett példákkal számolnak. Hány ember száll fel és le, ezekből hány férfi, nő és gyermek, a diákok pedig táblázatokba jegyzik az adatokat. A pedagógiai kar szerint annyira bevált a módszer, hogy a felső tagozaton is viszik tovább.

Az iskola fizikai és informatikai osztálya szinte a legmodernebb a környéken, 16 számítógéppel, vetítővel, 3D-s nyomdával, páratlan felszereléssel. Tartozik hozzá egy technikai terem is, ahol az esztergagéptől a csempevágóig sokféle eszköz megtalálható.

Ebben a teremben folynak az ExpEdíció program kísérletei.

Monka Éva, a módszer alkalmazója elmagyarázza, ennek az a lényege, hogy a diákok mélyebben megértsék a természettudományi jelenségeket. Összefüggéseiben tanítja a fizikát, a geográfiát, a kémiát és a biológiát. A munka során a diákok konkrét megoldásokra keresik a választ, végül saját megállapításra jutnak. Eközben fejlesztik a megfigyelőkészségüket, kérdéseket tesznek fel, kísérleteket és méréseket végeznek. A diákok a konstruktív pedagógiának köszönhetően aktívabbak, nem félnek hibázni. Javul a kifejezőkészségük, saját gondolatokat fogalmaznak meg, együttműködnek, prezentálják az eredményeiket, és meghallgatják mások eredményeit.

Az ehhez a programhoz tartozó könyvek és munkafüzetek is sajnos csak szlovák nyelven érhetők el, de a tanító néni szerint megéri lefordítani a feladatokat, mert ezzel a módszerrel a diákok átfogó és látványos megoldásokat kapnak a természettudományos jelenségekre, és világossá válik előttük ezek gyakorlati jelentősége.

– Minden tanévben meghirdetjük A vegyész virágoskertje című délutáni foglalkozást, ahol a hetedikes együtt kísérletezik az elsőssel, és mindenki megért belőle valamit, a korának megfelelően, megalapozva a következő évi munkát – teszi hozzá Monka Éva.