Szent Corona-torony épül Köbölkúton
A torony már áll, még a tetőszerkezet és a belső tér kialakítása várat magára. A környezet is alakul, hiszen Puss Sándor jezsuita szerzetes, a község plébániai helynöke naponta dolgozik az építkezésen és a torony körüli park kialakításán a plébániakertben.
„Apám és nagyapám is ács volt. Sokat segítettem nekik, van némi tapasztalatom az ilyesfajta munkákban – mondja mosolyogva Puss atya, akit mint mindig, most is a plébánia udvarán találok. Éppen annak a szőlőhegyen összedőlt kápolnának a padlózatát rakja le, amelyet megmentett és legalább az alapjait megépíti a szoborkertben is. Sokfajta szobrot összegyűjtött már, ezek egy része a löszfalban kialakított mélyedésekben lesz elhelyezve, a többi pedig a park különböző részeiben. A homokkőbe vájt pincében a Szent Szűz szobra kapott helyet, s ez a különleges miliő páratlan lehetőséget kínál az elmélyülésre.
Megtudom, a torony mind a két szintjén kiállítótermek lesznek. Az alsó olyan híres emberek arcképcsarnokának ad majd helyet, akik szenvedélybetegségük következtében dobták el maguktól az életet.
Ezekről már van is egy vándorkiállítás, de most állandó helyre kerülhetnének. Az emeleten azoknak a vértanúknak a képei és szobrai lennének, akik a hitük miatt gyilkoltak meg, sokszor a legkegyetlenebb módszerekkel. „Másokért feláldozom az életemet, a saját életemet eldobom. Ez a kontraszt fog itt megjelenni. A szent és a profán összefér, kifejezi az élet harmóniáját, teljességét. A szobrok is ezt a látásmódot tükrözik majd” – fejti ki Puss atya.
„Jönnek segíteni helyiek, szőgyéniek, búcsiak, a csallóköziek, aki éppen tud időt szakítani. Sokat kell velük beszélgetni, hívogatni, leülni egy sörre. Kiváló lehetőség ez férfiakkal beszélgetni, találkozni, mert a szentmiséken többnyire asszonyok vannak. Ők kérdezgetnek engem, én őket. Az evangelizáció egy különleges útja ez. A pápa is arra bíztat, menjünk a munkások közé.
Holnap lesz Szent Corona emléknapja.
Álljon itt rövid élettörténete:
Születésének és halálának időpontját nem ismerjük pontosan, de valószínűleg a 2. században élt. A legendák szerint kiállt férjének Viktornak a barátja mellett, akit azért ítéltek halálra, mert felvette a kereszténységet. Kivégzése előtt az ifjú Corona odalépett hozzá, hogy vigasztaló, bátorító szavakkal támogassa, ezért a lányt is elfogták. Ő is mártírként halt meg Antonius Pius vagy Diocletianus császár uralkodása alatt, a keresztényüldözések idején. Ikonográfiai attribútuma a pálmaág, mivel halála is a pálmákhoz kötődik. Kínvallatása ellenére kiállt Krisztusba vetett hitéért, ezért két egymáshoz hajlított pálmafához kötözték, amelyek felpattanó törzsei szétszakították a lány testét. A szent tisztelete a görög- és római katolikus, az ortodox, a kopt és az etióp egyházban is él. Többek közt a járványok elleni küzdelem védőszentje.
