Szeles Chloe a Felvidék színeiben
A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont izsai harmadikos diákja, Szeles Chloe a felvidéki versenyzők közül egyedüliként jutott tovább a Nemzeti VERSeny november 14–15-i döntőjébe. A viadalt a Nemzeti Színház a Magyar Versmondók Egyesületével karöltve szervezte, védnöke Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója, támogatója pedig a Nemzeti Kulturális Alap. A sokoldalú tehetséget kérdeztük.
Ugye, már az óvodai rendezvényeken is te voltál az örök versmondó, éneklő?
Születésem pillanatától fogva szeretem a zenét. Először két óvó néni, Kovács Beatrica és Less Edina figyelt fel rám, így izsai ovisként több helyi rendezvényen szerepelhettem. Ötévesen pedig a gímesi nótaestet nyithattam meg a kedvenc zoborvidéki népdalaimmal. Látva a mellettem álló Szeredy Krisztina operaénekest a csodálatos királynői ruhájában, tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni: énekelni és szeretetet adni az embereknek. Verset mondani csak az iskolában kezdtem. Elsősként Pataky Andrea osztályfőnököm adott egy verset, amit megtanultam a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre. Az ő hatására szerettem meg a verseket, amiért mindig hálás leszek neki.
Milyen téren érted el az első sikereidet, és akad-e a rokonságodban, akit szintén művészi vénával áldott meg a sors?
Művészetkedvelő és hagyományőrző családba születtem, amelynek több tagja is hagyományőrző csoportban énekel. Anyukám és apukám részéről is örököltem a zene szeretetét. A rokonságomban van operaénekes, versenytáncos, zenész és előadóművész is. Életem első népdalversenyéről, a Felsőszeliben megrendezett Csillagoknak teremtője elnevezésűről hatévesen 2. helyezéssel és különdíjjal tértem haza. Azután a régiós népdalversenyeken 1. helyet, arany sávot kaptam. Elsősként a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos elődöntőjéig, a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőn pedig az országos döntőig jutottam el.
Mivel foglalkozol a legszívesebben? Kik és hogyan segítenek a tehetséged csiszolásában?
Szívesen énekelek, zenét szerzek, hegedülök és szavalok. Elsősorban anyukámra számíthatok, aki mindig szeretettel és nagy odafigyeléssel segíti az utamat. Néha annyi ötletem és gondolatom van, hogy kell valaki, aki rendet teremt körülöttem. Szeretettel gondolok az óvó nénikre, akik segítettek abban, hogy már az óvodában sokat énekelhettem. Korpás Éva kétszeres Fonogram díjas népdalénekes tanítványaként ismerkedtem meg közelebbről a népzenével. A komáromi zeneiskolában pedig hegedű és ének szakon fejlesztem magam. Nagyon sokat tanulok Fekete Vince hegedűtanáromtól, aki példát mutat emberségből, tiszteletből és erkölcsből is. Kulin Pastorek Cynthia az énektanárom, aki maga is kimagasló eredményeket ért el a népzenében. Büszke vagyok arra, hogy tőlük tanulhatok.
A felvidéki versenyzők közül egyedüliként jutottál tovább a Nemzeti VERSeny döntőjébe. Ki segített felkészülni az egyes fordulókra, illetve milyen produkciókkal készültél?
Nagy meglepetés volt, hogy így alakult. A Nemzeti VERSeny négy kategóriából álló, kétnapos szuperdöntővel végződő, határokon átívelő verseny. Az elődöntőbe egy versvideóban odahaza vagy a szabadban lehetett verset mondani. Weöres Sándor Buba énekét szavaltam. A középdöntőbe versfilmet vagy -klipet kellett készíteni. Így lett a karanténversem Kiss Judit Ágnes Szörnyszomszédja. Mivel a bezártságot nagyon nehezen éljük meg, ezért az ágyban, a zajoktól félve mondtam el a verset. A szükséges festményeket két barátnőm, Susik Katalin és Boczan Anna Fruzsina festette Vas Katalin tanító nénivel együtt, ezekből válogatott Németh Csaba rendező. November 14–15-én Budapesten lesz az elődöntő és a szuperdöntő. Szombaton Koncsol László A vércsepp című versét fogom szavalni, vasárnap pedig egy Vörösmarty-versrészletet adok elő. A döntőt élőben közvetítik a verseny Facebook-oldalán. A zsűri döntése alapján sávokba sorolnak minket. Bízom benne, hogy a világjárvány ellenére jelen lehetek a versenyen. Szavalni mindig úgy megyek, hogy közben a szövegben keresem a dallamot, és a verseket meg is zenésítem.
Részben zoboraljai nagyszülők unokájaként mutatós népviseleteket is gyűjtesz. Melyek a kedvenc darabjaid?
Nagyon szeretem a szép ruhákat, legjobban a népviseletet. Ha alkalom adódik, szívesen viselem őket. A zoboralji ruhámat a dédnagymamámtól kaptam, aki azt mondta, ha felveszem, s abban énekelek, gondoljak rá nagy szeretettel. Az izsai népviselet pedig nagyon nőies. Sok szoknya van egymás fölött, mégis csábosan rövid. Először az izsai óvónőm, Broczka Csilla néni lepett meg a saját kislánykori ezüstszálas ruhájával, majd Leboda Andrea nénitől kaptam szintén gyerekkori piros-arany díszítésű, pártás népviseletet. Ha nem zoborvidéki dalokat énekelek, akkor az izsai ruhákból válogatok. Izsán még ma is élnek a hagyományok. A helyi hagyományőrzők jeles napokon, rendezvényeken viselik ezeket a csodálatosan szép és finom ruhákat. Sokszor elképzelem azt a világot, amikor mindenki ilyen ruhákban járt, és gyakrabban fakadtak dalra az emberek.
Hogyan sikerült bejutnod a népszerű magyarországi énekes, Palya Bea Igen című klipjébe, és hogyan érezted magad a forgatáson?
Palya Bea is kötődik a népzenéhez, nagyon szeretem őt hallgatni, s emberként is nagy hatással van rám. Az anyukámmal vette fel a kapcsolatot a klip gyártásvezetője, aki meghívott szerepelni. Koszorúslány lettem a klipben. Már az első megbeszélés után izgatottan vártam a forgatást. Nagyszerű csapat jött össze Budakeszi arborétumában. Reggeltől késő estig forgattunk. Bea lenyűgöző volt a zöld lombok alatt, a szép fehér ruhájában erdei tündérnek tűnt. Nagyon jól éreztem magam, bár elég kimerítő volt. Bea fantasztikus dalszerző is, szeretnék majd rá hasonlítani.
Ha így folytatod, felnőttként jeles művészként láthatunk viszont. Vagy talán más terveid vannak?
Orvos, de leginkább fogorvos szeretnék lenni. A zenét és azokat a tevékenységeket, amelyek során jól érzem magam, azonban sosem szeretném abbahagyni. Hiszem, hogy a zene gyógyít, és ami a lelket gyógyítja, az jó hatással van az emberi testre is.
Megjelent a Magyar7 2020/45.számában.
