Szegénységben is boldogan

Sáros utca, ütött-kopott, rozoga házak közt igyekszem a füleki Jilemnický utcában lakó Botos családhoz. Ritkán járok erre, szinte csak a postás és az itt lakók ismerik a városnak ezt a részét. Adrienn, a fiatal anyuka már a kapuban vár. Orvostól sietett haza a kislányával, hogy találkozni tudjunk. A félig kész, egyszintes családi házon három család osztozik. Adrienn édesanyja, a lánytestvére a párjával, valamint maga Adrienn a férjével és a három gyermekükkel. Nekik a két hátsó szoba jutott, ez az ő otthonuk.

S bár a környék koszos, tócsákkal, gödrökkel teli, lakásukba lépve rend és tisztaság fogad.

A falon a gyerekek fotói és okleveleik lógnak, a sarokban kályha szolgáltatja a meleget, ami tűzhelyként is funkcionál. Nem egyedül érkezem. Zupko Mária a tescós élelmiszergyűjtésből elkészített csomagot kézbesíti a családnak. Száraz tészta, liszt, cukor, olaj, tisztálkodási szerek kerültek a szatyorba, amit Jázmin, a csodaszép arcú kilencéves kislány, a család legifjabb tagja azonnal ki is csomagol.

Adrienn nagyon hálás az adományért, hiszen, mint mondja, minden apróság hatalmas segítséget jelent számukra.

Kávéval és hellyel kínál, közben az életükről beszélgetünk. Három gyermekük van. Jázminkán kívül Erik, aki tizenkét éves és Dominika, aki tizennégy, sorolja az anyuka, aki elpanaszolja, hogy egy éve lekapcsolták az áramukat, mert nem bírták fizetni. Azóta gyertyával világítanak. A vizet a Papréten lévő kútból hordja nap mint nap. De nem panaszkodik, mindezt inkább tényként közli. Adrienn és a férje is munkanélküli.

A törékeny feleség napjai főzéssel, mosással, takarítással, a ház körüli teendőkkel telnek.

Azt mondja, elmenne dolgozni, de nagyon fáj a lába és a dereka, sokszor már a házimunka elvégzése is nehézséget okoz neki, de reméli, hogy hamarosan újra megerősödik. Iván, a férj, mindig próbál valami alkalmi munkát vállalni, hogy kicsivel több pénz jusson a családnak. Ottlétemkor is munka után ment. A család havi 200 euróból él. Adja magát a kérdés, hogyan tudnak ebből a csekély jövedelemből kijönni?

– Nagyon nehezen, de beosztom, ahogyan csak tudom. Először mindig az élelmiszert vásárolom meg, hogy legyen mit enni a gyerekeknek. Azután következik a ruházat, hogy szépen, tisztán járjanak iskolába. Magamra és a férjemre szinte semmi nem marad.

Hátrányos helyzetük miatt kéthavonta a Vöröskereszttől is kapnak tartós élelmiszert, ennek köszönhetően tudnak másra spórolni. De, mint mondja, az lenne számukra a legnagyobb öröm, ha az áramot újra visszakapcsolnák.

A tűzhelyen víz forr, zöldbableves lesz a vacsora. Egyelőre csak Jázmin van otthon, mert influenzás, ezért nem járhat iskolába. Pedig nagyon szeret, azt mondja. Anyukája örömmel mutatja az ellenőrzőjét, tele van egyesekkel.

– Versenyekre is járok – újságolja a kislány –, legtöbbször szavaló- és mesemondó versenyre, de a matematika a kedvenc tantárgyam.

Közben hazaér a középső gyermek, Erik is. Ő a legokosabb a családban, büszkélkedik az anyuka.

A legnagyobb gyermekkel, Dominikával csak búcsúzáskor, futólag találkozom. Szinte mindennap szakkörön vesz részt, ezért csak a késő délutáni órákban ér haza. Mindhárom gyermek a Mocsáry Lajos Alapiskolába jár. Adrienn büszke rájuk, mert jól tanulnak, és rendszeresen vesznek részt versenyeken. Azt mondja, rendkívül hálás Benko Tünde tanító néninek, mindhárman az ő keze alatt nevelkedtek.

– Ő volt a két nagyobb gyermekem osztályfőnöke az alsó tagozaton, Jázminka pedig most jár az osztályába. Nagyon szeretjük őt, olyan, mintha a gyerekek második anyukája lenne, rengeteget foglalkozik velük.

Adrienn bevallja, ő maga nem szerette az iskolát, csak alapiskolai végzettsége van, de már bánja, hogy így alakult.

A gyermekeinek jobb sorsot szán a magáé-nál. Hozzáteszi, hogy Eriknek, miután hazaért, az első dolga, hogy a leckét veszi elő. Hiába kínálja meleg étellel, neki első a tanulnivaló, minden más csak azután következhet. Gyakran segít a kishúgának is, ha valamit nem ért.

A szülők szeretnék, ha a gyermekeik elvégeznék a középiskolát, hogy szakmát kapjanak a kezükbe.

Jázminka fodrásznő szeretne lenni, Dominika sminkes-kozmetikus, Erik pedig rendőr vagy ügyvéd. Mivel a gyerekek gyorsan nőnek, egyre szűkösebb számukra az otthonuk, ezért azt tervezik, hogy kibővítik egy gyerekszobával. Közben a közelgő ünnepekről kérdezem Adriennt.

– Tavaly itthon voltunk, együtt az egész család, egy kis polcon kapott helyet a karácsonyfa. Krumplisaláta, hal és sütemény volt a vacsora, ahogy szokás – emlékszik vissza. – Az idei szentestén valószínűleg a nagymamámhoz megyünk Csomára, ahol van áram, hogy a gyerekeknek jobb legyen. De a legfontosabb, hogy együtt legyünk. 

Megjelent a Magyar7 2019/51-52. számában.