Százötven éves a legendás losonci iskola

Hagyomány és életképesség a két kulcsszava a másfél évszázada működő iskolának. Ez idő alatt közel hétezer diák végzett az intézményben, és kapott olyan biztos alapokat, amelyekre bátran építhetett a főiskolai és egyetemi tanulmányai során vagy a munkahelyén. Az intézményben ottjártunkkor nagy volt a nyüzsgés, hiszen a jubileum megünneplésére kétnapos rendezvénysorozattal készültek. Az impozáns épületben Chovan Attila történelem szakos tanár vezetett körbe, miközben az intézmény múltjáról és jelenéről mesélt. 

A Pedagógiai Szakközépiskola az 1780-as években épült, klasszicista stílusú épületben működik, amely Miks Ferenc tervei alapján készült. Érdekessége, hogy belső udvara van, ahol egy harang és egy napóra is található. A kulturális örökség részét képező műemlék eleve iskolának készült. Először evangélikus gimnáziumként működött, majd államosították, és Magyar Királyi Állami Tanítóképezde néven 1869. november 27-én indult meg benne a magyar nyelvű pedagógusképzés. Az első osztály csak    fiúkból állt, azóta az összetétel, az intézmény neve és a tananyag is változott, ám a tartalom, a lényeg megmaradt.

Jelenleg három szakjuk van. Az óvónőképzés és nevelőképzés magyar és szlovák nyelven folyik, a szociális nevelőket és a pedagógiai asszisztenseket szlovák nyelven képezik. A magyar évfolyam jelenleg teljes létszámmal, minden évfolyamban egy osztállyal, mintegy 80 fővel működik. Az intézmény összlétszáma 320 fő.

Az intézményben az általános műveltséget nyújtó tantárgyak mellett kiemelt szerepet kap a művészeti nevelés, a szakmai gyakorlat. A tanulóknak sok pszichológia órájuk van, de tanulnak gyógypedagógiát, egészséggondozást és metodikát is. Németh Zsuzsanna, az iskola pedagógusa a magyar tagozatot érintő aktivitásokról számolt be.

– A szaktantárgyak oktatása mellett nagy hangsúlyt fektetünk a diákok testi és lelki épülésére. Úszó-, turisztikai és korcsolyatanfolyamon vehetnek részt a tanulók, amelyek főleg a testet erősítik. A lelki töltődést, a magyar identitástudat és a közösséghez való tartozás erősítését tanulmányi kirándulásokkal, csereprogramokkal, a Rákóczi Szövetség      diákutaztatási programjával biztosítjuk, amelyek célállomása Magyarország.

Szoros kapcsolatot ápolnak a kecskeméti Szent-Györgyi Albert Gimnáziummal és Szakközépiskolával, illetve a szarvasi Gál Ferenc Főiskolával. Évente többször találkoznak, megismerik egymás oktatási módszerét, bekapcsolódnak a munkafolyamatba, gyakorlatra tesznek szert, és nem utolsósorban barátságokat kötnek. Az Erasmus+ programmal pedig Angliába és Csehországba is utaztak már diákjaik. Az iskola nagy előnye, hogy szakmai gyakorlatot biztosít, amely minden évfolyam számára kötelező.

Természetesen a diákokkal is szót váltottunk. Elsős és végzős tanulókat kérdeztünk, miért választották ezt az intézményt?

– Mivel magyarul szerettem volna tanulni, csak ez az iskola jöhetett szóba – mondja Kovács Bettina Ipolyhídvégről. – Kollégiumi ellátást is biztosít, ami szintén fontos a számomra. A négy év során az itthoni intézményeken kívül magyarországi óvodában is lehetőségünk volt szakmai gyakorlatra szert tenni. Itt végezve magyarországi intézményben szeretnék továbbtanulni, a későbbiekben pedig a lakóhelyemen magyar óvodában szeretnék elhelyezkedni.

Tóth Júlia Inámról származik, szintén végzős. Ő is a magyar nyelv miatt választotta ezt az iskolát.

– Az óvodai és a napközis gyakorlatok során a napközis nevelőnői szakma tetszett meg a leginkább, ebben találtam meg önmagam. Szerintem a gyerekekkel való foglalkozásban rendkívül fontos az emberség, a türelem, a kreativitás, a felkészültség, de azért egy kis szigor is elkél. Úgy vélem, hogy a mai gyerekeket gondolkodást igénylő játékokkal, feladatokkal lehet lekötni, hiszen hamar megunják a monoton foglalkozást.

A füleki Ondrejšík Brigitta még csak elsős, de tudatosan készül a jövőjére. A speciális pedagógia érdekli, mivel szívügyének tekinti, hogy hátrányos helyzetű, sérült gyerekeken segítsen.

– Ezek a gyerekek hálásabbak, jobban értékelik a törődést, a szeretetet, mégsem kapnak annyit, mint egy egészséges kisgyerek. Pedig ugyanúgy szeretnének élni, mint az egészséges társaik, mégis kevesebb erre a lehetőségük. Én ezt szeretném nyújtani nekik.

A losonci Sabatsky Zsófia kissé kilóg a sorból. Ő ugyanis az intézmény egykori diákja, jelenleg zene és történelem szakos tanárként dolgozik. Azt mondja, fontos volt számára a visszatérés.

– Gyakran gondoltam arra, milyen érzés lehet a katedra túlsó oldalán állni. Furcsa, de egyben felemelő érzés is egykori tanáraim kollégájának lenni. Minden segítséget megkaptam tőlük, hogy beilleszkedjek az új szerepkörbe, ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Az iskola erőssége és egyben küldetése a magyar nyelv megtartása, szakképzett generáció nevelése, hogy az intézményből kikerült diákok megállják a helyüket az életben, és általuk a jövő magyar ajkú gyermekei hozzáértő kezekben nevelkedjenek. Az intézmény a 150. évforduló megünneplése mellett egykori diákja, Mária Ďuríčková írónő emlékének is tisztelettel adózott. Születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a tiszteletére.