Szárnyal a Mátyus madárraja

Két kiemelt arany, egy arany és egy ezüst sávos minősítéssel, valamint rangos különdíjakkal tértek haza Kassáról a felsőszeli Mátyus Néptáncműhely fiataljai. A Táncpódium országos szólótáncversenyén elért eredmények mögött hónapok kitartó munkája áll, de a táncosok történeteiben legalább ilyen fontos a színpad szélén váró ölelés, az oktatók bizalma és az együtt megélt öröm. 

– A kassai hétvége legnagyobb élménye az volt, amikor este közösen táncoltunk a dóm lépcsőin. Hihetetlenül hangulatos és felejthetetlen pillanat volt! – idézte fel Vanko Nimród Endre, a verseny egyik kiemelt arany sávos díjazottja. Ebben az emlékben szépen megmutatkozik, mit jelent a Mátyus fiataljainak a néptánc, érzik, a közös tánc hozzátett valamit ehhez a naphoz, amit plaketten aligha lehet hazavinni. A versenyre komolyan készülnek, a szakmai elismerést nagyra becsülik, közben pedig a tánc a barátságuk „nyelve” is.

A Táncfórum által megszervezett Táncpódium – Néptáncosok Országos Szólótáncversenyén erős mezőnyben álltak színpadra. A felsőszeli műhelyt képviselő Vanko Imre ezüst, Koday Lívia Liza arany, Kontár Noémi és Vanko Nimród Endre pedig kiemelt arany sávos minősítést szerzett. A két utóbbi táncost további rangos elismerésekkel is megjutalmazták. Domján Máté Sándor, a Mátyus Néptáncműhely szakmai vezetője még az eredmények ismeretében is a meglepetés erejéről beszélt. 

– Bár láttuk, hogy nagyon-nagyon ügyes gyerekekkel dolgozunk, ilyen kiemelkedő eredményre nem is mertünk gondolni – fogalmazott a szakmai vezető, aki feleségével, Domján Denisával együtt áll a Mátyus élén néptáncoktatóként. A díjak súlyát a mezőny és az értékelő szakemberek személye is növeli: Busai Zsuzsanna és Lukácsné Haránt Eszter koreográfusok, Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője, valamint a zsűrit vezető Husvéth Csaba, a Fóti Népművészeti Szakgimnázium főtárgytanára előtt kellett bizonyítaniuk a fiataloknak. 

A színpadon látható néhány perc mögé hosszú hónapok munkáját kell odaképzelnünk. A mozdulatokat újra és újra megpróbáló lábakat, a javításokat, a fáradtság után is megmaradó fegyelmet. Domján Máté Sándor és Domján Denisa szerint a jó tánctudás a kiindulópont. A versenyzéshez különösen erős akarat és munkabírás is szükséges. Az utolsó napokban ugyanakkor már visszavesznek a terhelésből, ilyenkor legfeljebb egyszer-egyszer táncolják el a teljes produkciókat. A szakmai vezető úgy véli, a kiemelkedő szólistának alaposan kell ismernie a táncanyagot, a figurákat és a saját testét is. Ehhez társul az a nehezebben megfogható kisugárzás, amely a néző tekintetét a táncoson tartja. Lehet valaki visszafogottabb, zsiványabb vagy líraibb, a saját karakteréből születik meg az egyéni előadásmódja. 

Kontár Noémi

Fotó:  Szomolai Andrea

Domján Máté tudatosan bánik a dicséret „műfajával”. Büszke a díjazottakra, nagy lehetőségeket lát bennük, közben szeretné megőrizni náluk a további munkához szükséges alázatot. Ráadásul a Mátyus csoportjaiban még sok olyan fiatalt lát, akiben ott van a szólistává érés szikrája. 

– Liza, Noémi, Imre és Endre nagyon ügyes táncosok. Nagy lehetőségek és akár táncos karrier áll előttük, ha ezen a pályán maradnak. De akár most is tudnék a Mátyus csoportjaiból 15-20 olyan táncost mondani, akikben megvan a fentebb említett szikra. Szeretnénk őket is felkészíteni a versenyzésre. Sánta Gergőtől azt a dicséretet kapta a Mátyus, hogy „nemcsak egy madarunk van, hanem több is”. Nekem ez a mondat nagyon jólesett. A Mátyus nem egy ember játszótere, nem pár ember „fényezésére” van. Ez egy 120 fős műhely, fontos, hogy madárrajként tudjunk repülni és ne egyénileg kószáló magányos madarakként. Őszinte leszek, úgy gondolunk a Mátyus 120 táncosából a 90 gyerekre, mintha a saját gyerekeink lennének. Nagyon-nagyon érdekel minket, mi van velük, hogyan alakul az életük, a mindennapjaik – teszi hozzá Domján Máté. 

Kontár Noémi gömöri táncában erős karakter mutatkozott meg. A feszességét, erejét és hitelességét szerette volna megmutatni, de mindenekelőtt önmagának akart bizonyítani.

– A színpad előtt vettem egy nagy levegőt, és úgy mentem fel, hogy képes vagyok rá, és meg tudom csinálni – mesélte. A zsűri a kiemelt arany sáv mellett a legkiemelkedőbben eltáncolt szabadon választott tánc különdíját, Az év kiemelkedő táncosa elismerést és a Muharay Szövetség különdíját is neki ítélte. Amikor az eredményhirdetésen elindult felfelé a színpadra, már nem tudta visszatartani az örömkönnyeket.

Amikor már csak egyetlen ajándék maradt a színpadon Vanko Nimród Endre fejében megfordult, hogy talán kifelejtették az értékelésből. 

– Nem hittem a fülemnek, amikor a nevemet hallottam, és felhívtak a színpadra – emlékezett vissza. Kiemelt arany sávot, Az év kiemelkedő táncosa különdíjat, valamint az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület különdíjaként különleges fellépési lehetőséget kapott, így a budapesti Hagyományok Házában a Magyar Állami Népi Együttessel szerepelhet. A lehetőségre örömmel és tanulni vágyással tekint, és reméli, hogy a szülei a budapesti táncra is elkísérik majd. A nagy szakmai élmények mellett egy kedves családi gesztust is felidéz: a felkészülés idején a szülei élethű gyümölcssüteményekkel lepték meg. A figyelmesség, ahogy mondta, egészen feltöltötte energiával.

Koday Lívia Liza számára a kassai arany sávhoz az önmagával vívott küzdelem emléke is hozzátartozik. A versenyt megelőző hetekben nagy lelki nyomást érzett, és a megmérettetés napján sem volt nyugodt. Kötelező táncként a rábaközi Vitnyéd táncaiból mutatott be válogatást, szabadon választott produkciója pedig gömöri lassú és friss csárdás volt. Vanko Imre első szólótáncversenyéről ezüst sávos minősítéssel tért haza. Leginkább arra büszke, hogy a félelme ellenére ki mert állni a színpadra. 

– Amikor meghallottam a zenét, és elkezdtem táncolni, egy szempillantás alatt eltűnt a stressz – idézte fel. 

A táncosok eredményeinek történetéhez Danajka Máté munkája is szorosan hozzátartozik. Korosztálya miatt már nem indulhatott a versenyen, mégis vállalta, hogy versenyen kívül elkíséri Noémit és Lizát a színpadon. A felkészülésbe fektetett munkáját mindketten és oktatóik is külön kiemelték. Az ő hozzájárulása a társak sikerében vált láthatóvá. A Mátyus ugyanis nem „magányos harcosok” csapata.

– Ez a rendszer azért működik, mert van egy csomó ügyes ember a Mátyusban, felnőttek, gyerekek, valamint több mint 240 szülő, akik mögöttünk állnak és segítenek. Van, aki pályázat írásával, van, aki szervezéssel, van, aki sütéssel-főzéssel, közben pedig unikális az együttműködésünk a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolával. Példaértékű, mert a közoktatás és a közművelődés is hasznát veszi. Egy szó, mint száz, én sokszor azt érzem, az emberinél nagyobb erő és akarat támogatja ezt a hatalmas rendszert, amit Mátyusnak hívunk.

Megjelent a Magyar7 2026/44. számában.