Sunyi áremelés Szlovákiában: már a gyümölcs és a fagylalt is luxusnak számít?
Miközben a világjárvány miatt sok hazai családnak is jelentős mértékben csökkent a havi bevétele, megdöbbentő, hogy hivatalos bejelentések nélkül, sunyi módon kúsznak felfelé az élelmiszerárak. Pedig az alapvető élelmiszerfélék nélkülözhetetlenek a megélhetésünkhöz, s az egészségóvó, ám a Covid-19-veszély idején egyre dráguló zöldség- és gyümölcsfélékre is felettébb szükségünk van. Az ankétunkból az is kiderült, hogy akadnak, akik már a közös családi fagyizást sem engedhetik meg maguknak, annak árát inkább fontosabb termékekre költik.
Kérdésünkre, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalták-e az élelmiszerfélék árának emelkedését, s azokat leginkább honnan érdemes beszerezniük, olvasóink ekképp válaszoltak:
Jenei Gabriella egygyermekes, komáromi könyvtáros: – A nagybevásárlásokat általában a férjemmel együtt a hét végén ejtjük meg: a piacon szerezzük be a friss zöldséget és gyümölcsöt, az egyik áruházban pedig a többi élelmiszerfélét s az éppen elfogyott higiéniai, tisztító és mosószereket. Arra nincs időnk, hogy egyik áruházból a másikba járva vadásszunk az időszerű akciós termékekre, ahelyett mindent ugyanott veszünk meg.
Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy fokozatosan nőnek az élelmiszer-árak, legnagyobb mértékű drágulást a fontos vitaminforrásnak számító zöldség- és gyümölcsféléknél észleltem. Bizony, mostanában hozzávetőleg 15 euróval többet hagyunk a pénztárnál, mint amennyit fél évvel ezelőtt szoktunk fizetni! Szerencse, hogy mindketten dolgozunk, miközben a még egyetemista fiunkra is keresünk. Nagyon sajnálom mindazokat, akik a világjárvány alatt elveszítették a munkájukat, ám valamiből biztosítaniuk kell az egyre több pénzbe kerülő megélhetésüket. Úgy vélem, hogy az illetékeseknek a drágulásokra korrekt módon, például sajtóközlemények útján figyelmeztetniük kellene a lakosságot, mert akkor a kispénzű emberek, így az egyedül élő nyugdíjasok is jobban be tudnák tervezni a kiadásaikat.
Sámson Gizella izsai nyugdíjas: – A több címen lakó, tízfős nagycsaládunk azzal csökkenti az élelmiszer-kiadásait, hogy sertést és birkát is tenyésztünk, tehát húst nem kell vennünk. Mivel autót nem vezetek, ezért a többi élelmiszerfélét a helyi magánboltoknál nagyobb választékkal rendelkező „Jednotában“ vásárolom meg, s főleg a tejtermékek, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék jelentős mértékű drágulását észlelem.
Mióta az üzletekben már télen is megvehetők e vitaminforrások, már sok falusi ember sem kertészkedik, inkább a boltokban szerzi be azokat, ahogy mi is tesszük. Talán éppen ez az oka a drágulásuknak, hiszen a tulajok tudják, hogy azok így is eladhatók. Viszont egyre többen odahaza sütnek kenyeret és kalácsot, például a lányom is. Ez nagyon jó szokás a péksütemények drágulása idején! Tudom, hogy sok izsai lakos inkább a nagyobb áruválasztékkal bíró komáromi áruházakban szokta végezni a hétvégi nagybevásárlásokat, amelyek során különféle akciókat is elcsíphetnek.
Csenger Ildikó, a két felnőtt lányuktól a férjével már különélő, komáromi idősgondozó: – Mivel a kisboltok fokozatosan szűnnek meg Komáromban, ezért mindig az áruház-láncokban, a szükséges termékek általam elkészített listájával végzem a hétvégi nagybevásárlásokat, felesleges dolgokra nem költök. A termékenkénti drágulásokat külön-külön nem követem, de az igaz, hogy már általában 20 euró körül vagy felett szoktam fizetni az alapélelmiszerekért, még tavaly mindig kisebb volt a számlámon látható végösszeg.
Amíg szabad volt a határátjárás, a húsféléket inkább odaát vettem meg, az utóbbi időben pedig egy helyi henteshez járok. Bízom abban, hogy az ekképp megvásárolt húsfélék frissebbek, mint azok, amelyek távolabbi országokból, több száz kilométert utazva érkeznek a tájainkra... Úgy látom, hogy borzasztóan megugrott a zöldség- és gyümölcsfélék ára, amelyeket pedig szívesebben szerzek be a piacon. Szinte luxusnak számít kilónként 5-7 euróért epret, cseresznyét venni, de már az általunk kedvelt almát is nehéz 2 euró alatt találni.
Egy neve eltitkolását kérő, komáromi nagycsaládos anyuka: – A férjemmel együtt négy kiskorú gyermekünkről gondoskodunk. Mivel a napi házimunka, gyermeknevelés mellett nekem nincs időm állást vállalni, ezért egy fizetésből kell valahogy megélnünk. Mi tagadás, a drágulások miatt egyre szűkebbre kell húznunk a nadrágszíjat.
A gyerekek az óvodában vagy az iskolában kapnak meleg ebédet, a férjem hideg ennivalóval is beéri, este pedig olcsóbb egytálételt, például babgulyást, paprikáskrumplit vagy főzeléket készítek a családnak. Ha nincs időm főzni, akkor virslivel vagy sülttojással várom őket, hogy meleget egyenek. Persze, elegendő kenyérnek mindig kell idehaza lennie, mert főleg a kamaszfiúk két evés között is kérik a pirított vagy zsíroskenyeret. Amellé az újhagymát és a retket, továbbá a leveszöldségeket, krumplit a saját kiskertünkben termesztjük. Alkoholra, cigarettára nem költünk, egyetlen felnőtt luxusunk a kávé, s a vasárnapi húsos ebéd mellé egy-egy csokit is megveszek a kicsiknek, esetleg pudinggal kedveskedem nekik.
Számunkra már a 60 cent és 1 euró között árusított fagyiadag is luxusnak számít! Az egészségőrző gyümölcsre és joghurtra viszont nem sajnálhatjuk a pénzt, de kérdés, hogy a növekvő áruk miatt arra még meddig telik. Nagyon okosan kell gazdálkodnom, gyakran böngészem az áruházláncok akciós termékeit reklámozó szórólapokat és az online termelői piacokat, s mindenhol az éppen olcsóbb árut szerzem be.
Például a túloldali Tescóban átszámítva 40 centért megkapom a tejet, amiből egyszerre több dobozzal szoktunk venni, az egészségtelen cukrozott üdítők helyett pedig odaátról hordjuk át az áasványi anyagokban gazdag ártézi vizet. Sajnos, a járvány alatt ez csak némi turpissággal és ritkábban volt megoldható.
