Sorsok és történetek a détéri faluházban - KÉPEKKEL
Az egykori paraszti világ bemutatását szolgálja a szeptember végén megnyílt faluház a Rimaszombathoz közeli Détérben. Régi terve volt ez már a helyi önkormányzatnak, de csak a közelmúltban adódott lehetőség, hogy egy sikeres pályázatnak köszönhetően fel tudták újítani az ingatlant. A faluház a tárgyi kulturális örökségünk több száz emlékét őrzi, és időutazásra hívja a múlt iránt érdeklődőket.
A falumúzeumnak is beillő faluház három fő helyiségből áll. Az egyik a konyha, itt kapott helyet a hatalmas szövőszék is, valamint régi használati tárgyakkal és szerszámokkal rendezték be. Különlegesség az eredeti házból kivett ablak, ami most polcként funkcionál. Kezdjük itt a nézelődést.
Mester és tanítványa, vagyis Csontos Erzsi néni és Csank Máté, együtt vetik fel a szálat a szövőszéken. Az első lépések megtétele után, kezdődhet a szövés. „Oszt mire kell odafigyelni Bözsi néni, amikor szövünk?”, kérdezi Máté, aki fiú létére komolyan érdeklődik a letűnőfélben lévő mesterség iránt. „Annyi, hogy ne húzódjon be a szál, és szép legyen a széle”, válaszolja Bözsi néni, aki édesanyjától tanult szőni, 14 éves korától műveli a mesterséget. Azt is elmeséli, hogy amikor a kendert „kicsapták”, első és másodosztályba sorolták.
– avatja be a fiút.
A nyugdíjas sokáig nem tudta átadni a tudását senkinek, ezért is örül, hogy Máté személyében követőre talált. A középiskolás fiút mindig is érdekelték a népi hagyományok és mesterségek. Édesanyjától például a fazekasságot tanulta meg.
A falumúzeum létrejöttével pedig a szövés fortélyát is elsajátítja.
– Nagyon jó, hogy van még olyan ember a környéken, aki át tudja adni a tudását, és ténylegesen meg tudja mutatni a szövés csínját-bínját. Rövid időn belül megtanította, melyek azok a munkafolyamatok, amelyekre oda kell figyelni, amelyeknél könnyű hibázni. Ezeket a YouTube-videókról nem tudtam volna elsajátítani, így sokkal könnyebb – magyarázta Máté, aki több helybéli fiatallal egyetemben maga is részt vett a falumúzeum berendezésében.
– Ez az 1924-es kép az egyik legrégebbi fényképünk, ami a faluházban található – mutatja a férfiszobában felakasztott fekete-fehér fotográfiát Bálint Krisztina. A helyiség legjellegzetesebb darabjai a détéri katonákat ábrázoló fényképek és a katonaládák. A falu ezzel emléket állít az elesetteknek és az egykori falubeli embereknek. Az összegyűjtött fényképekből egy fényképalbumot is készítettek a tiszteletükre.
A szoba berendezésének nagy részét Krisztina és családja adományozta. A fiatal lány dédnagyszülei házában őrizték a csodaszép díványt, a varrógépet és az intarziás asztalt a székekkel, mintha érezték volna, hogy egyszer jó helyre kerülnek.
– Nagyon örülünk, hogy a látogatók megcsodálhatják ezeket a régi bútorokat és tárgyakat, mert ilyen szép állapotban már kevés maradt meg belőlük a környéken. Mi a berendezést rendbe tettük, kezeltük, lekentük és a jövőben is tisztítani fogjuk, hogy megőrizzük az utókor számára. Számunkra ugyanis kiemelten fontos, hogy a fiatalok is lássák, az ük- és dédszüleik hogyan éltek, milyen tárgyak vették körül őket, ezáltal történet és sors is társul az élettelen tárgyakhoz – mondta a történészként dolgozó Krisztina.
– Sikerült megtalálnunk Teri néni viseletét, ami a szoknyából és az ingvállból áll. Az öltözéket pedig a szintén néptáncos Ilonka néni köténye egészíti ki, amely megidézi a faluban egykor működő néptáncegyüttest – mutatja a tisztaszobában lévő népviseletet Csank Tímea, a helyi Csemadok elnöke. Az öltözék mellett különféle szakrális tárgyak és szépen behajtogatott vásznak is itt kaptak helyet. Tímea elmondja, hogy a faluház berendezése során megpróbálták hitelesen visszahozni a régmúltat, de a saját ízlésvilágukat is belecsempészték.
– avatott be.
A munkák nagy részét a helyi csemadokosok végezték el a fiatalokkal együttműködve. A jövőben kiállítóhelyiségként, a détéri asszonykórus próbatermeként, illetve kézműves-foglalkozások helyszínéül fog szolgálni.
Megjelent a Magyar7 2025/50. számban.
