Sok sebből vérzik a gyermekgyógyászat
Rajzák Edit húsz éve főorvosa a dunaszerdahelyi kórház gyermek- és újszülött osztályának, és több mint 40 éve praktizál. Habár a munkája az élete, de eljött az idő, hogy munkakörét átadja egy fiatalabb kollégának.
Egészen a közelmúltig azonban nem akadt olyan szakképesítéssel bíró orvos, aki a helyébe léphetett volna. Az utolsó utáni pillanatban aztán mégiscsak meglett a kiszemelt utód, akinek még jövőre le kell tennie szakirányú vizsgáit, hogy átvehesse a főorvos munkáját. Rajzák Edit tehát addig marad, mivel felelősségteljes hozzáállása nem engedi, hogy „elvarratlan szálak” maradjanak utána. Sőt, azt is elárulta, hogy ha kell, még később is szívesen segít, ha alkalomadtán be kell ugrania valaki helyett. A doktornő története is rávilágít arra, hogy nagy a gond Szlovákiában a gyermekgyógyászat területén.
– összegezte keserű tapasztalatait a főorvos. Elmesélte, hogy amikor ő járt egyetemre, már a kezdetekkor megkülönböztették az általános orvoslást és a pediátriát, tehát eleve úgy kerültek be az egyetemre a fiatalok, hogy tudták, gyermekorvosok vagy általános, később szakorvosok szeretnének lenni. Ez a rendszerváltás környékén változott meg. Azóta az általános orvosok is tesznek pediátriai államvizsgát, de nagyon kevés időt töltenek gyakorlaton a gyermekosztályon.
Itt az osztályon elférne még legalább három kolléga – vázolta a helyzetet a főorvos, akitől megtudtam, hogy a Dunaszerdahelyi járásban van 25-28 ezer gyermek, és a járás 22-23 körzetének ezt a sok gyereket ellátni őrületesen nagy kihívás. Ráadásul az ott praktizáló orvosok közül sokan nemcsak nyugdíj környékén járnak, hanem rég túl is lépték a nyugdíjkorhatárt, és ha ők holnap úgy döntenének, hogy abbahagyják, akkor a járásban 8-10 körzet ellátatlan maradhat.
– Tavaly a 78. évében ment nyugdíjba az egyik kollégám. Ezt azért mégsem lehet kérni mindenkitől, érti, ugye? – tette fel a költői kérdést Rajzák Edit.
– Ha egy bizonyos helyen nincs utánpótlás, azt a 600-800 gyereket megkapja a szomszéd körzet gyermekorvosa, ha tetszik neki, ha nem.
Ellátásban, műszerezettségben, felszereltségben most már nincs elmaradás, ami mégis hiányzik, az az orvos. Vajon a társadalmi megbecsültség hiánya, az anyagiak, vagy egyéb okok miatt van ez így? A doktornő szerint ez mind egyszerre van jelen, ráadásul elnőiesedik az orvosi szakma is. Az osztályon például hárman vannak GYES-en, aminek inkább örüljünk, és becsüljük meg a tényt, hogy ezek az orvosnők egyben anyukák is, még akkor is, ha nem egyszerű őket helyettesíteni, és ez legalább két év kiesés a praxisból.
A nyugati államok meg tárt karokkal várják a szakképzett orvosokat, sőt, mondhatni invesztálnak beléjük. Sokan nagy tévedésben élnek az orvosok hazai bérezésével kapcsolatban.
– Fogalmam nincs, mondta erre a doktornő – mivel most azt találgatják a minisztériumban, hogy fölösleges az ügyelet. Este tíztől reggel hétig már megszüntették. 22 óra után itt a kórházban egyetlenegy ember ügyel, övé az ellátás a gyermekosztályon, az újszülöttosztályról nem is beszélve, a szülészetre is ő megy, ha valami gond van, és a komplett járóbeteg-ellátás is rá van bízva este 10 után.
Ráadásul a kórházi alkalmazottaknak olykor hihetetlennek tűnő, akciófilmekbe illő jeleneteket is át kell élniük.
– Én mindenkivel tisztelettudóan beszélek, de akadnak olyanok, akik már akkor támadólag lépnek fel, amikor én még meg sem szólaltam. Nem egyszer ki kellett hívnom a rendőrséget, mert úgy rugdosta az illető az ajtót, hogy azt hittem, betöri a biztonsági üveget. A kolléganőmet pedig megfogta egy apuka, és belökte a sarokba. Olyan is megtörtént, hogy drogos szülők gyerekei voltak nálunk, s a nagyobb kislány látta el a kisebb gyereket.
Kénytelenek voltunk értesíteni a rendőrséget, a gyermekvédelmet, és kimentek a szülőkhöz. El tudja képzelni, hogy van olyan eset, amikor maga a rendőrség hozza ide ezeket a szegény gyerekeket hajnali fél kettőkor? Ebben az a tragédia, hogy először azt kérdezem tőlük: „Éhesek vagytok?”. És halkan bólogatnak. Éjszaka vajas kenyeret kentünk nekik. Úgy falták, hogy nem bírtam nézni, ki kellett mennem. Karácsonykor egy fiúcskát hoztak be és adtunk neki száraz süteményt. Fogja a gyerek és viszi be a szobába, eltenné. Mondom neki, nem kell eltenni, nyugodtan edd meg. De ő a testvérének elviszi, érkezett a válasz. Nem baj, majd küldünk a testvérednek is, nyugtattam meg. Másnap szólok neki: „Gyere reggelizni!” El kellett fordulnom, mert azt mondja nekem csillogó szemekkel, örömittasan: „Reggelizni?!? Nálatok nyitva volt a bolt?” „Miért, nálatok nincs mindig nyitva?”, kérdeztem. „Nincs, mert anyu azt mondta, hogy azért nincs reggeli, mert nincs nyitva az üzlet.”
Rajzák doktornő személyes szakmai és gyakorlati, mélyen emberi tapasztalatai elgondolkoztató adalékok lehetnek mindannyiunk számára.
Megjelent a Magyar7 2023/20. számában.
